A Veszprém Kukac egy kormányközeli, alighanem jól fizetett médiamunkás szerint nem más, mint „a kirúgott naplósok dacportálja”, a másik szélről meg volt kolléga veti a szemünkre, hogy a „lájtos vackaink” semmit se érnek.
Ennek ellenére közel háromezer kedvelőnk van és folyamatosan nő a követőink tábora, szóval köszönjük, jól vagyunk. Köszönjük – nekik!
Az év első napján se jött senki, hogy a függetlenségünk fenntartására (persze ebben se biznisz, se politikai ütőerő nincs) pénzt áldozzon, de még csak egy nyamvadt hirdető se jelentkezett. Így maradunk, akik lassan négy éve vagyunk: önkéntes vállalásként, az újságírásra csupán a szabadidőnket feláldozni képes, senkinek el nem kötelezett, félmaroknyi kis csapat. Örülünk, ha van miért, és kukacoskodunk, ha okot látunk rá. Márpedig a morgolódásra volt okunk bőven tavaly, és úgy sejtjük, idén se lesz ez másképp.
Ugyanúgy, mint tavalyelőtt, 2018-ban is számos alkalommal foglalkoztunk a királyszentistváni hulladéklerakó ügyével itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.
Fórumok, helyszíni bejárások, lakossági tiltakozás, képviselői interpellációk, semmitmondó válaszok, bezárásról szóló ígéretek, majd újra meg újra csak a sumákolás és bűz, bűz, bűz. Felelősök nincsenek – megnevezve –, a probléma megoldásának a körvonalai se látszanak, félő, hogy Királyszentistván még sokáig téma lesz nálunk. Akárcsak a nemzeti kukaholding által előidézett elképesztő káosz, aminek felelősei szintúgy nincsenek – megnevezve –, viszont a felfordulás borítékolhatóan nőni fog, ahogyan az emberek kézhez kapják a sok tízezer forintos tartozásról szóló sárga csekkeket.
Szakszerűtlen és felelőtlen szemétkezelésben sajnos a „zemberek” se jobbak a hivatásosaknál. Ezerszer leírtuk és ezerszer le fogjuk írni idén is: az erdő, a más földje, a szelektív hulladékgyűjtők környéke nem arra való, hogy oda hordjuk ki a sittet, a limlomot, üres festékes dobozokat, nikecellt, tévét, hűtőt és bármi egyebet. Van rá normális megoldás – bár néha nincs vagy bonyolult –, tessék tájékozódni a közüzemi szolgáltatónál! Írásaink itt, itt, itt, itt és itt.
Veszprém úthálózata, közlekedési problémái és a betervezett vagy épp megvalósuló fejlesztések is olyan ügyek, amelyek még évekig fognak témát szolgáltatni nekünk. Elképzelések és ígéretek vannak, de mi már úgy vagyunk vele, mint az egyszeri ember: hisszük, ha látjuk. Házgyári út, 8-as út, 82-es út, új viadukt, körforgalom, arénabővítés, jégpálya, uszoda, Csatár-hegy, húszemeletes, strand – na, az nem. Tavaly ezeket írtuk itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt. Kíváncsian várjuk, mit hoz az idei év.
Keressenek minket, írjanak nekünk, küldjenek fotót! Akkor is, ha jó hírük van, akkor is, ha bosszankodnak valami miatt. Mi bármit megírhatunk, nekünk senki nem diktál se az egyik, se a másik oldalon. Legfeljebb nem érünk rá mindig, azonnal és mindenre.