A barátaim szerint későn érő típus vagyok. Igazuk van. Mostanra, ötvenévesen értem el a kamaszkort – mondja Süle Zsolt, akinek ma jelent meg első nagylemeze Zöld a május címmel.

Nemcsak a kamaszkorba lépett ötvenévesen Süle Zsolt, de most ért pályája csúcsára is: bejutott A dal döntőjébe, Gizella-díjat kapott, megjelenik első lemeze és alkotótársaival már a harmadik ÉSTE-lemezen dolgozik.

De haladjunk sorjában – már ha tudunk, mivel beszélgetés közben ide-oda csapongunk térben és időben.

Zsoltnak van „becsületes” szakmája is: szakács, és ebben a minőségében végigdolgozott pár szezont a Balaton-parton, de tudta, hogy nem ez az ő útja, hiszen már 14 évesen dalokat írt. Zeneiskolába is járt rövid időszakonként, de nem szerette, és lusta is volt.

Zenekarokban

A veszprémiek – és nemcsak ők, hanem az országban nagyon sokan – az LGT Emlékzenekar tagjaként ismerték meg.

Idén 25 éves az LGT Emlékzenekar – mondja, – és a mai napig az eredeti felállásban koncertezünk. Persze voltak apró összezördülések az elmúlt negyedszázad során, de csak olyan szintűek, hogy miért ittál két sörrel többet a kelleténél, vagy tedd odébb a lábad, mert nem férek el a két ülés között a buszban. Az utóbbi időben pedig azon kaptuk magunkat, hogy a turnébuszban arról beszélgetünk, kinek hol fáj, bevettük-e a gyógyszert, meg hogy ki az urológusunk.

AZ LGT Emlékzenekar részt vett a Pannon Várszínház 2009-es, Miénk ez a cirkusz című előadásában is, amelyet Vándorfi László állított színpadra az LGT 27 legnépszerűbb dalát beleszőve a musical cselekményébe.

Vándorfi László akkor felhívta Presser Gábort, hogy zenei alapot kérjen az előadáshoz, Presser pedig azt mondta neki: ott van Veszprémben az LGT Emlékzenekar, majd eljátsszák ők a dalokat. Így is történt – meséli Zsolt.

Megjegyzem neki, hogy egy hajdani Zirci Buliban láttam őket először Somló Tamással együtt föllépni, és annyi maradt meg bennem, hogy fergeteges hangulatú koncertet adtak.

Nagyon féltünk attól a koncerttől, mert előtte Ajkán volt az első közös megjelenésünk, ami elég rosszul sikerüt – emlékezik vissza Zsolt. – Gyenge volt a hangosítás, és féltünk is Somlótól: remegő hangon soroltuk neki, mit tudunk játszani az LGT-től, de ő feloldotta a szorongásunkat. Később sok éven keresztül rengeteg közös fellépésünk volt vele és Karácsony Jánossal is. Az indulástól azonban el kellett telnie tíz évnek, amíg azonosulni tudtam az LGT-dalokkal, és már nem somlósan énekeltem őket.

A Mozizenekart alvó együttesnek mondja. Ezzel a társasággal már saját dalait adta elő. Öszerakott 15–20 dalt, összehívta a cimboráit, akik megtanulták azokat, felléptek néhányszor, majd a Mozizenekar „elaludt”, és csak akkor éledt újjá, amikor Zsolt ismét elő tudott álni tízegynéhány új szerzeménnyel.

Vizuális típus vagyok, mindent filmkockákon látok. A zenekar ötlete akkor pattant ki a fejemből, amikor egy fekete-fehér némafilmet néztem, amelyben egy kis zenekar játszotta alá a kísérőzenét – nevet. – Tavaly viszont megfogalmazódott bennem, hogy nem bújok többé zenekar mögé: vállalom magam.

Az ÉSTE formációt már korábban, Trócsányi Gergellyel, a Hollywoodoo frontemberével találták ki. Trócsányiról és az ÉSTE formációról itt írtunk – és arról is, hogy megkapták az Arany Elefántyuk-díjat.

ÉSTE a Dubniczay-palotában

A Zenélő Udvar sorozatban a Dubniczay-palota (Vár u. 29.) teraszán lép fel az ÉSTE-formáció június 27-én, szerdán 19 órakor.

Trócsányi Gergely és Süle Zsolt az ÉSTE eddig megjelent két lemezéről, A Bolond, a majom, Én és Te? (2015) és a Magamat rázom a fa tetejéről (2017) címűekről válogatnak. Közreműködik Bardon Ivett, Dobosi Gergely, Marton Zoltán, Kulics Ádám, Kiss Gergő, Ruha Arnold.Készül a harmadik ÉSTE-lemez.

– Azt látjuk, hogy van létjogosultsága ennek a formációnak, mert sok helyen felléptünk már vele Tatától Kolozsvárig, csak még keressük a helyét – jegyzi meg Zsolt.

A Dal

Süle Zsoltot az ország idén februárban ismerte meg A Dal elődöntőjében. A dal az MTVA válogatója, amelyen eldől, ki képviseli az adott évben hazánkat az Eurovízió Dalfesztiválján. Zsolt Zöld a május című dalával bejutott a döntőbe, ahol a zsűritől nem kapott pontot.

– A Süle-lemezt csináltuk a stúdióban, pont a Zöld a májust, amikor valaki megkérdezte: ezt az eurovízióra készítjük? Mondtam: isten ments! Aztán Bodnár Péter hangmérnök meggyőzött, küldjük be mégis. Azt válaszoltam: keressünk egy énekesnőt! Találtunk is, de nem vállalta. A dalt mégis beküldtük, aztán elfelejtettem az egészet. Két hónappal később levelet kaptam az MTVA-tól: várnak az eredményhirdetésre az A38-as hajóra. Közel négyszázan pályáztak, gondoltam, mindenkit elhívnak a hajóra, aztán ott bejelentik a harminc továbbjutót, ezért megkértem az említett hangmérnök barátomat, menjen már el helyettem. Az eredményhirdetés után felhívott, és elmondta, hogy csak a harminc bejutó kapott meghívást a hajóra, tehát a legjobbak között vagyok. Megvallom: katarzis volt számomra a hír, nagyon jó érzés, szakmai elismerés, de akkor még mindig azt gondoltam, hogy majd az élő adásban dől el minden. Az első elődöntőben a zsűri nagyon szépen beszélt a Zöld a májusról. Azt mondták: nyilvánosság kell nekem. Az elődöntőben már úgy éreztem, hogy szeretnék bejutni a döntőbe, és rá is görcsöltem kicsit, amit a zsűri észrevett. Kilógtam az indulók közül, úgy éreztem, csodabogár vagyok a fiatalok között, de a stáb, a fellépők többsége szeretett engem. A döntőben azonban a zsűritől nem kaptam pontot. Ezt annak tudom be, hogy így akartak megvédeni a nagy cirkusztól, ezért egy percig sem éreztem csalódottnak magam.

A versenyről korábban itt írtunk.

Az ember

Zsolt A Dalnak köszönhetően népszerű lett. Felismerik az utcán, Veszprémben és Budapesten. Ez jólesik neki, de nem változott meg tőle: ugyanaz a szerény, mosolygós fiatalember (igen, kamasz ötvenévesen) maradt, aki korábban volt.

Sütöm a pogácsát a buszpályaudvaron, az emberek benéznek az ablakon, és nem akarják elhinni, hogy én vagyok az – mondja jókedvűen. – A múltkor egy család tagjai állítottak meg a Kossuth-utcán, és nagyon örültek, nekem pedig jólesett a visszajelzés.

Fontos számára, hogy megismerték a szakmában, és nagyon büszke a Gizella-díjra, amit májusban kapott a várostól.

Remegett a lában a színpadon, magasztos érzéssel töltött el, hogy megkaptam ezt az elismerést – vallja be. – Pont emiatt kötelességemnek érzem, hogy folytassam, amit harminc éve csinálok.

A lemez

Igyekszem széles skálán zenei hangulatokkal, mondanivalóval, tartalommal szórakoztatni. Minden dalom egy kis külön sziget, ami számomra egyaránt fontos, ezért nem tudnám egyiket sem kiemelni. Mindegyik más miatt a kedvencem. Nem csak saját élményeimet dolgozom fel, nyitott szemmel, füllel és szívvel járok. Nagyon fontosnak tartom, hogy a zeném hiteles képet adjon rólam, gondolataimról, érzéseimről, hiszen ezen a csatornán keresztül szeretném megismertetni a közönséggel egy kicsit Süle Zsoltot.

A bemutatkozó albumon A boldog pesti nyár és a Jómadár című dalok szövegét Trócsányi Gergő jegyzi.

Együttműködésünk is inspirálta egyéni terveimet. Bízom benne, hogy ezzel az albummal legalább annyi szívet, lelket tudok megszólítani, mint A dal 2018-ban döntőbe jutott címadó dalommal, a Zöld a májussal.

Süle Zsolt ma megjelent, debütáló nagylemezén 11 saját dallal mutatja meg egyéni zenei világát.

Hozzászólások

hozzászólás