Interneten percről percre tudósítanak a hírportálok az ukrajnai háború eseményeiről lassan egy éve. Ezzel borzalmasan kézzelfoghatóvá vált a brutalitás, emberek szenvedése, halála. Valósággal benne vagyunk, de értjük is?
Az ukrajnai háború olyan küzdelem, amit nem csak fegyverekkel, de gazdasági és kommunikációs szinten is vívnak. A gáz- és kőolajcsapok elzárásával, a Kreml elleni szankciókkal és uszítással. „A putyini propaganda vezetőit perbe kell fogni, az biztos” – nyilatkozta a HVG-nek a Nobel-békedíjas Polgári Szabadságjogok Központ vezetője, Szasa Romancova.
Arra a kérdésre, hogy mit gondol Magyarország magatartásáról ebben a konfliktusban, Romancova röviden azt válaszolta, hogy nem érti. Majd a magyar miniszterelnökhöz intézve a szavait, kifejtette: „Hahó, Orbán Viktor! Az ukránok a szomszédaitok, osztoztok a szovjet elnyomás emlékében, hogyan állhatsz a rossz oldalon? Azt sem értem, hogyan lehet Orbánnak töretlenül ilyen támogatása. Én magamnak semmi mást nem kívánok, mint békés, demokratikus szomszédokat.”
Az emberi jogok hiánya olyan, mint a vízállás: ha kritikus pontra ér, átömlik a határokon.
Beköltözött az otthonainkba az ukrajnai háború. Még soha nem volt a világ ilyen közel egyik háború eseményeihez sem, hogy szinte azonnal értesülünk a rakétatámadásokról, kegyetlenségekről. Látjuk a halottakat, sebesülteket, romhalmazzá vált házakat, iskolákat, leszakadt villanyvezetékeket, amik a propaganda eszközei is lehetnek.
A háború optikáját két oldalról, kétféleképpen igyekeznek beállítani.
Folyamatos multimediális közvetítésben vagyunk, egyfolytában hatnak ránk a szürreálisnak tűnő felvételek és szövegek. Embereket látunk, akiknek nincs vizük, lejárt szavatosságú konzerveket esznek, rakétatámadás érte a házukat, a metróban húzzák meg magukat, szétégett az autójuk, nincs áram, nincs gyógyszer. De azt is látjuk, mennyire segítőkészek egymással, mennyire jószívűek. A kis háziállataikat is viszik magukkal a menekülők, hátizsákban, dobozban, ahogy, de nem hagyják ott pusztulni a romok között. Kutya, macska, hörcsög megy velük. Ez nekem új, pedig sok menekülést láttam már hosszú életemben.
Nem nyerheti meg az agresszor ezt a háborút, meggyőződésem, hogy kiűzik az orosz hadsereget az ukránok a demokratikus világ segítségével. A Majdanon edződött fiatalság, amelyik most az ukrán ellenállás gerincét képezi, a jogaiért harcol és a haladást képviseli. Oroszország birodalmi álmokat kerget, minden kapcsolatot megszakított a demokratikus világgal. Ahogy Szilágyi Ákos írta Finis Russia című cikkében, az „Oroszország-trojka” a birodalmak temetője felé száguld. Putyin olyan, a KGB-ből eredeztetett homályos viszonyokat épített ki, amiben senki sincs biztonságban, saját emberei is hullanak ki az ablakon, esnek le a hajókorlátról, szíven lövik magukat egymás után többször is.
Kétféle Ukrajna van
Csak attól tartok, hogy a nemzeti viszonyok miatt Ukrajna is olyan örök tűzfészek marad, mint Koszovó, Bosznia vagy Izrael és a palesztinok területei. Ahol valahol mélyen mindig tudni lehet, hogy egyszer megint bekövetkezik és kezdődik elölről.
Mert évszázadokra visszamenőleg kétféle Ukrajna van: a Dnyepertől nyugatra és keletre elterülő, a Lengyelország közeli és az Oroszország közeli, a görögkatolikus és a pravoszláv.
És akkor ott van még a többi nép is, a magyarok, románok. Ez a megosztottság nem tűnik el varázsütésre, és a sérelmek sem, még akkor sem, ha a Putyin által indított háború pillanatok alatt egy zászló alá terelte, Oroszország-ellenessé tette mind a két tábort.
Fotó: portfolio.hu