Úgy állít emléket a Titanic Belfast a tragikus sorsú tengerjárónak, hogy az eredeti tárgyak közül egy hegedű és két elmosódott kottalap látható mindössze. Mégis Európa látványosságának választották a múzeumot.
Száztizenegy éve süllyedt el a Titanic, de a világ még mindig titkai után kutat. Például alig tíz napja emberek haltak meg egy különleges szerkezetben: 3800 méter mélyre akartak leszállni az Új-Foundland közeli roncshoz.
Az Atlanti-óceán fenekéről sok tárgy került már a felszínre a hajó kormányhídjától az utasok és a legénység használta evőeszközökig, de a maradványok piaci ára a drágakövekével vetekszik. A szegény Észak-Írországban nem is remélték, hogy szert tehetnek relikviákra, pedig korának legnagyobb utasszállító óceánjárója Belfastban készült Harland and Wolff gyárában.
Elsüllyeszthetetlennek hirdették az újságcikkek, a plakátok és a hajójegyek egyaránt, ám a White Star Line óriásgőzöse első útján jéghegynek ütközött. Néhány órán belül elnyelte az óceán 1500 utasával együtt. A tragikus áprilisi hajnalt a világ nem felejti, kutatók számtalan elmélettel állnak elő ma is. Filmek sokasága eleveníti fel a történteket, a legendát látni telve a mozik. Amerikától Japánig több múzeumban tanulmányozható a Titanic-sztori a felszínre került kincsekkel.
Ezek mindegyikét lepipálja ötleteivel az észak-ír főváros, ahol az utóbbi három évtizedben megsokszorozták az oktatásra költött pénzt. Eredménye például a Titanic Belfast, melyet végigjárva lenyűgöző az emberi tudás.
A kiállítás épületének pozíciója megegyezik azzal, ahol gyártották a Titanicot. Ötletek sokasága varázsolja el a látogatókat: a hajóorrot formázó épület magassága azonos a hajó magasságával. Eric Kuhne építész tervei szerint több mint egymillió fémlapocska borítja az épületet, s amikor a nap rájuk süt, akkor a fényjáték a víz hullámzását utánozza, télen a jéghegy szikrázó részecskéit. A Titanicot üzemeltető cég emblémája szintén megjelenik: távolabbról és magasról az épületegyüttes fehér színű csillagot formáz, a cég emblémáját.
„Természetesen” hasonlóképp hat emeletet foglal magában, amelyek között mozgólépcsők szállítják az érdeklődőket. Ugyanúgy 3547 vendéget képes egyszerre fogadni, mint anno a világjáró. Az illatok, a zajok az eredetivel megegyezők. Belsejében élethű hajógyárat építettek, amely dodzsemhez hasonló szerkezettel járható végig. A kalapácsok krampácsolása, a tűz lobogása és forrósága segít elképzelni, milyen lehetett a dokkbéli munka.
A CivicArts és a Todd Architects építésziroda közös álmai az interaktív kiállítóterekkel, az eredeti tervek alapján felépített enteriőrökkel, lakosztályokkal, kabinokkal száz évvel ezelőttre irányítják vissza a látogatókat. Tíz interaktív terem, mindegyikben ötletek halmaza, minden mozog, minden kipróbálható.
Amikor órák múlva a látogató fotózkodik az épület előtt, akkor döbben rá, hogy a két eredeti kottalapon és a hegedűn kívül minden varázslat. Nem kellett ehhez semmi más, CSAK tervezői, mérnöki ötletek sokasága és azok pontos megvalósítása. Az emberi tudás és az együttműködés diadala.
Miközben a csodán ámultam, a magyar oktatási rendszert sirattam.