Üvegház címmel az alsóörsi Törökházban Kovács Endre (1947–2020) fotóművész műveiből nyílt posztumusz kiállítás Áfrány Gábor válogatásában. A cím különféle asszociációkat kelt a szemlélőben.
„Kovács Endre mindig, mindennel kísérletezett: nyersanyaggal, színekkel, elkészült képekkel, melyeket újfent nyersanyagként használt fel, a legújabb, digitális technológiával. Minden újra nyitott volt. A színes negatívra, a polaroidra, a digitalizációra. A kezdeti, valósághű, dokumentarista időszaka után új művészeti irányzatok felé fordult, a filmkészítés, az avantgárd, a pop-art, a konceptuális művészet érdekelte” – méltatta a művészt Gáspár Gábor az Üvegház kiállítás megnyitóján.
Kifejtette, hogy „egy üvegházban és egy fotólaboratóriumban mennyire hasonló, gyakorlatilag azonos folyamatok játszódnak le”. Hiszen ahogyan a pálmaház a növényi élet kialakulását segíti elő, úgy a fotólabor a fotográfiáét, szintén folyadék és fény által.
Ám vannak még további lehetséges asszociációk, például az üvegházhatás, tehát a fenyegető klímaváltozás – jegyezte meg Gáspár. De nekem bevillant még egy asszociáció a kiállítás címe kapcsán: a lelki üvegház, ahová elhelyeztük drága barátunk, Kovács Endre emlékét az izgalmas életművével együtt. A hatvanas években, akkor kezdett el fiatalon fotózni Budapesten, amikor a modern képzőművészetben megnőtt a fotó szerepe.
A fotó abszolút passzolt a hatvanas évekbeli új stílusokhoz, például a koncept arthoz, az avantgard színházi és képzőművészeti mozgalmakhoz. Kezdetben Halász Péterék Kassák Színházát fotózta, amely később külföldre került és Squat néven vált világhírűvé. Kovács Endre sem maradt Budapesten, 1974-ben Svájcban telepedett le, ahol felvételt nyert a Genfi Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1980-ban diplomázott. A rendszerváltás után hazajött és a Balaton mellé, Alsóörsre költözött, ahol 2020-ban bekövetkezett haláláig élt.
Az alsóörsi Törökházban most megnyílt kiállításon látható fotói itt készültek a kétezres években. Köztük az orchideasorozata, ami olyan, mint egy meditáció, fohász a virághoz, a szépséghez, aminek a látványa megadatott. Ugyanaz a virág csak más megvilágításban, különböző színárnyalatokkal. Virágpuzzle. Gáspár Gábor elmondta, Endre ebben az orchideasorozatában is hasznosította, amit fiatal korában a műtárgyfotózásról tanult a Magyar Nemzeti Galériában.
A várpalotai házak sorozata is hasonlóképpen jött létre, mint a virágsorozata, számítógépen átalakította, kiszedett belőle részleteket, átszínezte. „A fotókon látható a nyitottság, mellyel, szemlélte, alakította egyfolytában a műveit, s mint már említettem, az életművét folyamatosan nyersanyagként kezelte.
Ilyen műalkotás többek között az átfestett önarcképsorozat is. Endrét foglalkoztatta az elmúlás, az önarcképek készítése végigkísérték az életét. Láthatjuk a saját magáról készült portréját, melyet 6×6-os fényképezőgépével készített, ez a kép emlékezés az egyébként magyar származású világhírű fotográfusra, André Kertészre is.”
Az internetet, a közösségimédia-posztokat is felhasználta, beépítette. Például az árnyékfotók alá többek között Fenyvesi Ottótól, Géczi Jánostól, Likó Marcelltől vett idézeteket írt, majd nyomtatta ki, s így váltak végleg műalkotássá. És maradtak itt nekünk. Az Üvegházból voltaképpen velünk jön a fotóélmény. Asztrális kísérőnkké válik.
Kovács Endre kiállítása július végéig látható az alsóörsi Törökházban, csütörtöktől vasárnapig 13-tól 19 óráig.