Az immár nagyrészt egyházi tulajdonú veszprémi várnegyed felújítása lehetne sikertörténet. Olyan igazi „váll a vállhoz” összefogás és közös öröm. De mindjárt az elején kavics került a „gépezetbe”, mert elmaradt a lakosság – különösen a hívők közösségének – előzetes tájékoztatása. Így a projekt indításának ünnepélyes bejelentésekor elhangzott információk komoly riadalmat okoztak a Szent Mihály-székesegyház értékeiért aggódók körében.
Akkor még lett volna esély a párbeszédre, de a főegyházmegye részéről erre sem igény, sem hajlandóság nem mutatkozott. A hívők hiába küldtek meghívókat az általuk szervezett lakossági fórumokra, soha, senki nem állt ki eléjük az érsekség képviseletében. Portálunk februárban eljuttatott néhány kérdést a projekt vezetőihez, de válaszra se méltattak bennünket. Időközben megkezdődtek a munkálatok, amiből a kívülállók csak a darukat, a monumentális állványszerkezetet és az épületek lebontott tetőit látják. Az, hogy a várnegyed mindkét bejáratát lezárták, érthető. Az építési területen folyamatos a balesetveszély, a civilek téblábolása máshol se megengedett. De így mindaz, ami a kapukon túl zajlik, a titok kategóriájába került, köze nincs hozzá senkinek. Pedig ha egy-egy művészettörténész, restaurátor, építész, ad abszurdum valamelyik egyházi vezető megjelenne a Szent Mihály Védegylet hetenkénti imatalálkozóin, az oszlatná a bizalmatlan gyanakvás egyre sűrűsödő ködét.
Fontos és fájdalmas ügy
A templomához ragaszkodó közösség a Szent Mihály-székesegyház minimalista stílusú átalakítása ellen tiltakozva már februárban megalapította a Szent Mihály Védegyletet. Fórumokat, konferenciát, demonstrációkat szerveztek, legutóbb ma, a Megyeháza előtti téren. A székesegyház üvegablakait ábrázoló zászlók alatt szórólapokat, kis papírzászlókat osztogattak és aláírásokat gyűjtöttek azokra a levelekre, amelyeket a Vatikánba, Ferenc pápához fognak eljuttatni. Ahogy írják: „Egy számunkra nagyon fontos és fájdalmas ügyben fordulunk Szentatyához!” Végső kétségbeesésükben neki panaszolják el, hogy dr. Udvardy György érsek elzárkózik a hívei elől és kapcsolata a város lakóival egyre inkább elmérgesedik.
Mostanra odáig fajult az ellenségeskedés, hogy az érseket többen szabadkőművességgel vádolják, a vehemensebbek szerint ő maga a Gonosz. A várnegyedből turisztikai központot akar csinálni, gazdasági vállalkozássá teszi az egyházat, autokrata módon és arrogánsan viselkedik, büntet, megtorol – állítják mások. A főegyházmegye közösségi oldalán a „lázadókat” nyilvánosan perrel fenyegetik, miközben a főegyházmegye papjai – a védegylet szerint kétséges módon – hűségesküt tettek az érsek mellett.
Kérjük, helyezze el innen!
Mindeközben dr. Udvardy György a megérkezése óta plébánosokat helyez át, ment fel vagy küld nyugdíjba. Olyan köztiszteletben álló személyeket, akik hosszú időn át szeretetben és közösségépítő módon szolgálták az Urat. Elődje, dr. Márfi Gyula érsek is hamarosan elhagyja Veszprémet, és többen tudni vélik, hogy nem egészen szabad akaratából.
A Védegylet levelében sorakoznak a panaszok: A Szent Mihály-székesegyház belső terének teljes lecsupaszítása, beleértve azoknak a színes üvegablakoknak az eltávolítását is, amelyek nemrég kerültek be a városi értéktárba. A Szeminárium bezárása és a kispapok szélnek eresztése még a felszentelésük előtt. Az agg papok végleges kilakoltatása a várnegyedből, de még a városból is, távoli idősotthonokba. A vár három templomának egyidejű bezárása. A Szaléziánum felszámolása, a munkatársak elküldése. A pápának írt levél így zárul: „…kezd tűrhetetlenné válni a viszony Udvardy érsek és a veszprémi lakosság között. Ezért alázatosan kérjük, hogy helyezze el innen egy olyan pozícióba, amely dr. Udvardy György érsek úr lelkületének jobban megfelel.”
Amikor az érsekség június végén sajtóbeszélgetésre hívta a helyi és az országos médiumok képviselőit, az eseményről szóló tudósításban ezt írtam: „Nagyszerű és sokak számára megnyugtató lenne, ha ezt az előadást a védegylet tagjai és a várrekonstrukció iránt érdeklődő veszprémiek is meghallgathatnák. Az eseményt záró kötetlen beszélgetésen ezt fel is vetettük, mire a főépítész azt válaszolta, hogy ha engedélyt kap rá, részéről nincs akadálya.”
Megpróbáltuk, nem sikerült
Megpróbáltuk. Nem működött. Elbeszéltünk egymás mellett. Pedig csak ennyit kértem tőle levélben: „Nem tudok mást, mint ismételni, amit személyesen is elmondtam: párbeszéd kell! Az emberek konkrét kérdéseire válaszok kellenek. A kellemetlen, bugyuta, provokatív kérdésekre is. Akkor is, ha a válaszok majd fájnak, akkor is, ha azokkal nem lesz mindenki elégedett. Az embereknek joguk van tudni, hogy mi történik és miért, hogy amit ők rombolásnak látnak, miért elkerülhetetlen vagy indokolt. Ez sok macera, de megéri. Az érsekség és a várnegyed felújításának Facebook oldalai egyáltalán nem szolgálják a tájékoztatást, mert zavaróan egyirányúak, nincs visszakérdezési lehetőség, a kritikus kommenteket törlik. […] A beavatkozások nem csak nagy léptékűek, de a kívülálló szemében drasztikusak is. Nem szabadott volna figyelmen kívül hagyniuk a személyes kötődéseket, a hitből fakadó lelki fűtöttséget, az érzelmek vezérelte ragaszkodást. Ez így együtt egy profin felépített kommunikációs stratégiát követelt volna és a nyilvánosság bevonását, mindig elébe (!) menve a közérdeklődésnek. Tudom, februárban még nem lehetett túl sokat mondani arról, hogy mi lesz fél év múlva, de egy jó kommunikációs szakember ezt is meg tudta volna fogalmazni úgy, hogy az emberek a partnerséget hallják ki belőle.”
Sajnálom, hogy nem sikerült, de remélem, egyszer majd felfogják: a VeszprémKukac komolyan gondolja a hallgattassék meg mindkét fél elvét. De amíg csak az egyik fél szólal meg és áll szóba velünk, addig a Védegylet megmozdulásairól fogunk tudósítani, mert a mi dolgunk a tájékoztatás és ezt is komolyan gondoljuk.
Vezető képünk a Szent Mihály Védegylet mai demonstrációján készült. Fotó: a szerző
Köszi Eszter! Nagyon jól összefoglaltad a nap hangulatát
A hívők hitet vesztettek! Tudok olyanokról is, akik a vallást akarják elhagyni. Fontolgatják. Ezt előidézni súlyos, megbocsáthatatlan bűn. Nem lehet egy évtized alatt sem helyrehozni. Járjon következményekkel!