Remény nincs, de csoda lehet. Ezt Németh Katalin okleveles építészmérnök mondta a Szent Mihály Védegylet és a Hét Domb Hagyományőrző és Kulturális Egyesület által szervezett konferencián, amikor azt kérdeztük tőle, lát-e reményt a veszprémi várnegyedben és székesegyházban zajló gigaberuházás koncepciójának megváltoztatására.
Az előadóként meghívott szakember, aki közel két évtizeden át dolgozott Veszprém megye és Pannonhalma műemlékvédelmi felügyelőjeként, hozzátette: csoda akkor történhet, ha felébred valakiknek a lelkiismerete. Ő a mai napig nem hiszi el, hogy értelmes emberek úgy eshetnek neki a vár felújításának, ahogyan az Veszprémben történik.
Falak, falak…
A konferencia előzményei februárig nyúlnak vissza. Akkor kezdtek terjedni azok a látványtervek, amelyek nem csak a hívő, de a nem vallásos veszprémieket is megdöbbentették. Különösen a Szent Mihály-székesegyház teljes belső terének hófehérre festése, a szobrok, a főoltár és a színes üvegablakok eltávolítása keltett felháborodást. Az emberek szerettek volna korrekt tájékoztatást kapni, de mindenütt falakba ütköztek. Petíció, újságcikkek, levelek az érsekségnek és a legmagasabb kormányzati körökhöz, lakossági fórumok – mindez hiábavalónak bizonyult. A kérdések megválaszolatlanul maradtak, a meghívásokra senki nem reagált. Időközben megalakult a Szent Mihály Védegylet, hogy összefogja és koordinálja az egyre terebélyesedő lakossági tiltakozást.
Hol voltak Udvardy és Porga?
A Völgyikút Ház előadóterme zsúfolásig megtelt tegnap délután, jelezve, hogy nem csupán egy maroknyi „értetlenkedő” próbál „belekötni” a 39 milliárd forint állami támogatásból zajló beruházásba. Neves előadók voltak a konferencia vendégei. A már említett Németh Katalin mellett Rainer Péter, Gy. Lovassy Klára, a Gopcsa Katalint képviselő Sipos Anna, Arnóth Ádám, Csomay Zsófia, dr. Dúll Andrea és dr. Prokopp Mária. A konferencia végén azt üzenték a veszprémieknek: stopot kell mondani! A szakmai és állami díjakkal elismert szakemberek jelenléte sem volt elegendő ahhoz, hogy dr. Udvardy György érsek és Porga Gyula polgármester elfogadja a szervezők tiszteletteljes meghívását. A városi képviselők többsége is távol maradt, mindössze négyen érezték fontosnak, hogy részt vegyenek a konferencián.
Titoktartással kommunikálni?
A hallgatóság soraiban helyet foglalt ugyan a projektet lebonyolító Castellum Vagyonkezelő Igazgatóság egyik vezetője, de amikor a szünetben arról kérdeztem, hozzászól-e az elhangzottakhoz, csupán annyit mondott: nincs rá felhatalmazása. Elismerte, hogy az eddigi kommunikációjuk nem volt igazán szerencsés, de változtatni fognak rajta. Erre különösen kíváncsiak leszünk, hiszen az este folyamán többen is megerősítették: nem álhír az a városban terjedő információ, hogy a beruházás valamennyi résztvevőjét titoktartási szerződés köti.
A pusztítás visszafordíthatatlan
A rendezvény a késő estébe nyúlt, de a közönség kitartó volt. Az előadók mindegyike fontos gondolatokkal érkezett. Terjedelmi okokból csupán néhány kiragadott mondatot idézünk. Rainer Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy hazánk épületállománya a nemzetvagyon része, függetlenül attól, hogy ki birtokolja. Szisztematikus bontásuk nem most kezdődött, az értékeinket mi magunk pusztítjuk el. A veszprémi várfelújítás nagy és visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el, ennek megállítása érdekében aktív cselekvésre szólította fel a hallgatóságot. Gy. Lovassy Klára helytörténész örömmel osztotta meg a jó hírt: Gopcsa Katalin javaslatára az önkormányzat értéktár bizottságának tagjai megszavazták a székesegyház Sztehlo Lili által festett üvegablakainak felvételét a városi értéktárba.
A vár a miénk, a templom a miénk…
…mondta a helytörténész. Nem szabad megengedni, hogy az értékeink eltűnjenek! A korát meghazudtolóan energikus dr. Prokopp Mária művészettörténész lenyűgöző kiselőadásban mutatta be a székesegyház díszítőfestésének szimbolikáját, méltatta a világraszóló Sztehlo Lili-üvegablakokat és a négy oltárkép nagyszerűségét. Többször megemlítette Báró Hornig Károly püspököt, aki a veszprémi barokk székesegyházat 1907 és 1910 között a középkori felmenő falakig visszabontatta, és neoromán stílusban, a ma látható formájában újjáépíttette. Mindezt úgy, hogy közben naprakészen és folyamatosan tájékoztatta a város közvéleményét és a híveit!
A műemlékvédelem közügy
Sipos Anna művészettörténész beszélt az üvegablakok történetéről, majd Németh Katalin és Arnóth Ádám mesélt a Pannonhalmi Bazilika ugyancsak sok ellenérzést kiváltó belső felújításáról, amit többéves előkészítő munka, egyeztetés és kompromisszum előzött meg. Ez Veszprém esetében teljesen elmaradt. Pannonhalma végül mégsem lett olyan, amilyennek a műemlékesek szerették volna, mert a Műemlékvédelmi Hivatal 2012-es megszűnése után „szabaddá vált a pálya”. A féltett Szent Márton-körablak helyére egy tejfehér ónixablak került, a kiürített templom pedig egy multifunkcionális térré vált. Erre mondta Arnóth Ádám, hogy nincs szebb egy üres csigaháznál, csak épp a lényeg hiányzik belőle, az élet.
Csomay Zsófiában az ónixablak olyan benyomást kelt, mintha „vak lenne a templom”. A veszprémi gyökerű, Ybl-díjas építészmérnök arról beszélt, hogy minden épület sugározza az összes eseményt, amelyek benne és körülötte megtörténtek. Akinek pedig nincs kötődése valahová, az ott ne tervezzen semmit, mert a hely lelkét nem érzi, nem érezheti. Ezt a gondolatot erősítette dr. Dúll Andrea is, aki a környezetpszichológia felől közelítve mutatott rá, hogy a történeti környezet átalakítása nem lehet sikeres társadalmi részvétel nélkül. A professzor online előadását a tanítványa, Fogarasi Barbara vezette fel, emlékeztetve arra, hogy az építészet és a műemlékvédelem nem csak szakmai, hanem egyben közügy is.
Miután a konferencia a tervezettnél jóval később ért véget, túl sok kérdésre nem maradt idő. A Szent Mihály Védegylet ezért arra kéri a céljaikkal egyetértő veszprémieket, hogy kérdéseiket a [email protected] e-mail-címre juttassák el. Minden felvetésre igyekeznek válaszokat találni.
Vezető képünkön Sztehlo Lili veszélybe került üvegablakai a védegylet zászlóin (Fotók: a szerző)
