Jordán Ferenc, az MTA doktora szerint a Balaton egyeztetés nélküli beépítésének katasztrofális hatása lesz a tó helyzetére. Kutatásokkal igazolták az általa vezetett intézet tudósai, és ez állásukba került. Nem rúgták ki őket, anyagilag tették lehetetlenné a munkájukat.
A Balaton a mi tengerünk, sorsáról álmaiban az is elmélázik, aki soha nem járt a partján, aki pedig megvetette ott a lábát, még többet szeretne belőle. Hogy ne lenne hát fontos a politikának, a gazdaságnak, de még a tudománynak is. A tudósok úgy vélik, az összes területnek meg kell hoznia a kompromisszumát, hogy Közép-Európa legnagyobb vizét még sokáig élvezhessük.
Tótudomány
Hogy milyen fontosak az erről szóló kutatások, azt mit sem bizonyít jobban, minthogy anno maga a kultuszminiszter jelölte ki még a múlt század húszas éveiben a limnológiai (tótudományi) kutatóintézet helyét. A Tihanyi-félszigeten neoreneszánsz stílusban tervezett impozáns épületegyüttes és kéthektáros parkja közvetlenül az apátsági hegy lábánál azóta műemléki védelmet élvez. Nemzetközileg is fontosnak vélték: jelentős összeggel támogatta a Vilmos császár és a Rockefeller Alapítvány is. Évezredünkben, pontosan nyolc évvel ezelőtt a tihanyi intézet az Ökológiai Kutatóközpont része lett, intézményes együttműködésben a Duna, a Tisza és a szárazföldi ökológiai folyamatok feltárásában.
A levél
Limnológusai jelentős szakértői feladatokat látnak el az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek vízi-környezetvédelmi tevékenységében. Tavaly nyáron viszont az Ökológiai Kutatóközpont – a tudományos akadémia intézethálózatának többi tagjához hasonlóan – átkerült az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat irányítása alá. Ennek élére Maróth Miklós akadémikust nevezték ki, aki Kádár Jánost, évtizedekkel később pedig Orbán Viktort kísérte a Közel-Keletre, s utóbbi mellett avanzsált migránsellenességi tanácsadóvá. Ő írta alá nemrégiben a levelet, miszerint leválasztják a tihanyi Balatoni Limnológiai Intézetet az Ökológiai Kutatóközpontról, az intézet igazgatóját pedig feltehetően menesztik. Eredményeik ellenére.
Jó lenne, ha maradnának!
Jordán Ferenc, a tihanyi intézet vezetője kutatásaikat összehangolta a nemzetközi trendekkel, tizenhét kiváló, többségében fiatal kutatót szerződtetett, bekerültek két hatalmas, egyenként 10–10 millió eurós nemzetközi konzorciumba, modernizálták a laboratóriumokat, rekordrészvétel mellett rendeztek nyílt napot. Iskolai osztályokat fogadtak, és ami ma Magyarországon kevés tudományos intézet munkatársairól mondható: naponta válaszoltak a sajtóban felmerült kérdésekre. (Jordán Ferenc az elsők között figyelmeztetett a Covid járvány várható megjelenésére – a szerk.) Az Ökológiai Kutatóközpont más egységeivel kiváló kapcsolat alakult ki, remek együttműködések kezdődtek. Ez azért fontos, mert csak a nagyobb intézetek tudnak eséllyel pályázni EU-s forrásokra. Ha nem lesz pénz, ifjabb munkatársai ismét nyugatra kényszerülnek, ahol tárt karokkal várják őket.
Jordán Ferenc úgy véli…
…a Balatoni Limnológiai Intézet irányítójaként nem maradhat csöndben:
– Szólnom kell, ha azt látom, hogy agyonterhelik és körbebetonozzák a tavat, kiirtják a nádast. De ez nem csak Balaton-szintű probléma: egyre fontosabb nemzetgazdasági érdek a Natura 2000 besorolású területek tönkretétele, a vadászható idegen vörös fogoly betelepítése Semjén Zsolt kedvéért, miközben a világon mindenhol inkább védekezni próbálnak az invazív fajok ellen. Aztán: sittlerakó telepítése a Káli-medencében, plusz a tihanyi táj szétbarmolása. Az országból horgász- és vadászparadicsomot kell csinálni, ahol terepruhába öltözött lények vigadnak. Ez a jelenlegi, még éppen regnáló rezsim zöldpolitikája.
További részletek abban az interjúban, amelyet Jordán Ferenc adott a valaszonline.hu-nak.
Egy korábbi írás a témában a balatontipp.hu-n olvasható.