Géczi János első nagyregénye A tenyérjós. Géczit mindenki termékeny szerzőnek ismeri, ez a regény mégis hét évig íródott. A mű rendhagyó bemutatóján sok régi ismerős és jó barát találkozott. Jó volt kicsit beszélgetni, borozgatni.
Az ötvenes évek végén Berettyóújfaluban született lány, aki a szegedi egyetemen pszichológiát tanult, a Grenoble-i nyári építőtáborból nem hazafelé veszi az útját, hanem New Yorkba utazik. Diplomát szerez, munkahelyet talál, aztán mégis visszatér a nyolcvanas évek közepének Magyarországára. Beleszeret egy szovjet (azeri) katonatisztbe, egyetemen tanít, kórházban dolgozik, a margóra szorult emberek nyomorúságos életével foglalkozik. Férjével Moszkvába utazik, ahonnét Bakuba telepítik őket. Aztán elvált asszonyként, Budapestre visszaköltözve, azerbajdzsáni zsidók Izraelbe telepítéséből él. Érdemei elismeréséül izraeli állampolgárságot kap, ő mégis itthon marad, és tenyérjósdát nyit a Józsefvárosban. Így foglalható össze a legrövidebben a regény cselekménye
– Figyelmeztetem önöket, hogy a regény a végén kezdődik, de többször is elkezdődik! – mondta a szerző. – Ha pedig többször kezdődik, akkor melyik kezdet az igazi? Természetesen mindegyik.
A bemutatón a szerző részletenként összefoglalta a mű történéseit, Oravecz Edit, a Pannon Várszínház művésznője felolvasott a könyvből, Kovács Attila zongoraművész, zeneszerző pedig improvizált az elhangzott szövegrészletekre. Rendhagyó és érdekes volt így bepillantani egy új regénybe, elkapni a hangulatát.
– A regény, vallja be a szerző, nem képes mindenre válaszolni. Van ugyan történet, fordulatos, miként az elmúlt ötven magyar év, izgalmas, felesleges lenne tagadni. De mit tehetünk egy olyan kereszténységgel, iszlámmal, zsidó vallással, szerethetőbb formában: egy olyan kultúrával, amelynek állami formái ellentmondanak a kereszténységnek, az iszlámnak, a zsidóságnak, s magukra maradnak azok, akik hisznek bennük? A regény nem tudja a választ.
Géczi János elárulta: A tenyérjóst barátai történeteiből és saját utazásaiból gyúrta össze. Judith, a mű főhőse három civilizáció területén válik beavatottá, de egyik vallásnak sem elkötelezettje.
– Nehéz volt megtalálni azt a megszólalási módot, amely eltakarja a hősök és a szerző igazságát – vallotta be a szerző.
A tenyérjós 96 novellából összeálló szerkezetű, 2–3 idősíkon fut a története, és végig jelenidejű a narrációja.
– Egyik hős sem én vagyok, és mindegyik én vagyok, de a kérdésekre a szerzőnek sincsenek válaszai – zárta le titokzatosan.
Az est végén nem rebbent szét a közönség. Finom bort kortyolgattunk, és még egy órán keresztül beszélgetett a sok régi ismerős a Hangvilla egyik kamaratermében. Szép este volt.
A galéria bármelyik fotóra kattintva kinyílik.