Augusztus 20-án délelőtt elszállt az internetem, és csak szeptember 4-én kaptam ismét szolgáltatást a nagy hatalmú UPC-től.
Az első nap, amikor az ügyfélszolgálatos közölte velem, hogy csak augusztus 26-án tud szerelőt küldeni hozzánk, azt mondtam: ilyen nincs, nem lehet egy olyan ügyféllel ezt megtenni, akinek munkaeszköze az internet. Aztán rájöttem: de lehet!
Kicsit hosszú leszek, de haladjunk időrendben! Az ügyfélszolgálatostól azt kérdeztem, miután beírta a nyilvántartásába, hogy csak egy hét múlva jön hozzám a szerelő: a UPC ilyenkor miért nem ad – csak úgy, „gesztusból” – erre az egy hétre mobilinternetet nekem, hisz időtlen idők óta az ügyfelük vagyok? A vonal másik végéről nem kaptam választ.
Akkor megpróbálom személyesen, mondtam magamnak, és másnap, hétfőn Csopakról beutaztam Veszprémbe, a UPC ügyfélszolgálati irodájába, ahol előálltam a panaszommal: egy hétig nem lesz internetem, ami tarthatatlan, hisz nem szórakozáshoz kell, hanem a munkavégzésemhez. Az asztal túloldalán ülő hölgy erre azt válaszolta: a mobilinternethez kétéves hűségnyilatkozatot kell aláírnom, de miért nem veszem igénybe a UPC Wi-Free, azaz ingyen WiFi szolgáltatását? Mondtam neki, ezzel már próbálkoztam egyszer régebben, de elakadtam. Biztos én vagyok csekélyértelmű, mint Micimackó, ugyan segítsen már nekem csatlakozni a hálózatra! Ő ezt nem teheti meg, reagált, de hívjam fel ismét a UPC ügyfélszolgálatát, ők segítenek. Búcsúzóul ismét csak egy kérdés jutott eszembe: ha a telefonos ügyfélszolgálaton tudják – márpedig miért ne tudnák –, hogy az ingyen WiFi lehet a megoldás erre az egy hétre, akkor miért nem ajánlják fel azonnal, hogy segítenek rácsatlakozni? A kérdésre nem kaptam választ.
Otthonról ismét tárcsáztam a 1221-et, és megkértem az ügyfélszolgálatos fiatal hölgyet, segítsen nekem elérni ezt a fránya ingyen WiFi-t. A hölgy elkérte a mailcímemet, hogy arra küldje el a linket, amelyen be kell jelentkeznem. Aztán csak vártam az e-mailt. Vártam…
Pár órával később ismét a 1221-et tárcsáztam, hisz az e-mailnek se híre, se hamva nem volt. A vonal túlsó végén most egy fiatalember közölte velem, hogy márpedig a rendszer szerint ők elküldték nekem a mailt, nézzem meg a levélszemétben, meglesz az. Mondtam neki, az okostelefonom sok mindent tud, de a levélszemetet nem tudom megnézni. Ismét lett volna egy kérdésem, de azt már föl sem tettem neki, csak magamban mormoltam el: egy ekkora cég, mint a UPC miért nem tud olyan címet generálni magának, ami nem landol a levélszemétben?
Másnap újból buszra ültem, egyrészt, hogy egy barátnőmnél megcsináljam a munkámat, amihez internet szükséges, másrészt, hogy az ő asztali gépén kikotorjam a levélszemétből azt a bizonyos levelet, amit a UPC küldött nekem. No, mire tippelnek? Eltalálták: nem érkezett meg a levél – azóta sem.
A következő napon újból Veszprémbe vezetett az utam, hisz dolgoznom kellett. Ráadásul a telefonomon beszólt a másik szolgáltató, hogy „leszívtam” azt az adatmennyiséget, amelyre előfizettem, így kénytelen voltam 2000 forintért még egy gigabájtnyi internetszolgáltatást vásárolni tőle.
Közben elérkezett a nagy nap: szombat, amikor 12 és délután négy között megérkezik hozzám a szerelő. Ismét tippelhetnek, de elárulom: nem érkezett meg. Negyed ötkor újfent hívtam a 1221-et, és megtudtam: Veszprémben valami óriási hiba keletkezett, és behívták az összes szakit a hiba kijavítására. Miért nem telefonáltak nekem, hogy ne várjam hiába a szerelőt? – tettem föl a világ leglogikusabb kérdését. A választ már önök is sejthetik: csönd a vonal másik végén. Az ügyfélszolgálatos fiatalember fölajánlotta, hogy újabb időpontot keres nekem, amikor kijöhet a szerelő, de azt válaszoltam, hogy ezek után inkább lemondom a szolgáltatást, egyébként pedig vasárnap úgyis elutazom egy hétre. Hétfőn munkaidőben lemondhatom, ez volt a reakciója.
Egy hétig élveztem a pihenést, igyekeztem kiszellőztetni a fejem és megszabadulni a stressztől, amit a UPC okozott nekem. Lehetséges, hogy emiatt lágyultam el, és adtam még egy esélyt a kedves szolgáltatónak: hazaérkezvén fölhívtam a 1221-et, és megkérdeztem, mikor tudnának szerelőt küldeni. Ez szeptember 4-én, hétfőn délelőtt történt. A válasz az volt: már kerestek vonalas telefonon és mobilon is, de nem értek el. Mondtam, a mobilomat azért nem vettem föl, mert nyaraltam, de amúgy miért hívtak a vezetékesen, amikor ők tudják legjobban, hogy az nem működik a lakásomban? Válasz nem érkezett, viszont jó hír igen: még azon a napon jön hozzám a szerelő dél és négy között. Nem akartam hinni a fülemnek, de tényleg jött a szerelő: egy nagyon kedves, jó humorú fiatalember, és tíz perc alatt kicserélte a modemet. Azt mondta, villámcsapás okozta a hibát – mint oly sok háztartásban azon a bizonyos vasárnapon.
Miután elment, kikotortam a postaládából az egy hét alatt fölgyülemlett leveleket, és megtaláltam köztük a UPC-ét is. Az augusztus 29-én keltezett levélben tájékoztatott a meghiúsult kiszállásról – nem értem miért, hisz nem vagyok hülye: otthon ültem a megadott napon dél és négy között, és magam is észleltem, hogy nem jött a szerelő.
Azt hittem, itt vége is lesz a megpróbáltatásaimnak, de ma reggel ismét nem volt internetem. Hívtam az ismert számot, nem volt elérhető. Órák múlva ismét megpróbálkoztam a világhálóra csatlakozni, ekkor már sikerrel. Az első hír, ami szembejött velem: országos központi hiba miatt órákig szüneteltek a UPC szolgáltatásai.
No jó, mondtam magamban, most akkor leülök, és megírom ezt a sztorit. Közben csörög a mobilom. Ismeretlen szám, fölveszem: a UPC szeretne velem egyeztetni számlaügyben. Ma estig még utalhatok nekik, esetleg kártyáról is befizethetem az összeget, különben holnaptól korlátozzák a szolgáltatásukat. Mondom a határozott hangú fiatalembernek: szerinte hogy utaltam volna eddig a UPC-nek, hisz nem volt internetem? Válasz? Már úgyis tudják. Közben megjött az e-mail is: „Szeretnénk tájékoztatni, hogy nyilvántartásunk szerint az Ön ügyfélszámához tartozó előfizetésen számlatartozás áll fenn.” Nem lopják a napot, résen vannak, és lecsapnak azonnal.
Már csak egy dolog maradt hátra: ismét hívni őket, mert a szerelő figyelmeztetett: a kötbért a UPC szereti elsumákolni. Tárcsázom a 1221-et, kérdezem, hogyan fognak kártalanítani engem? A kisasszony türelmet kér, percekig várakoztat. Aztán közli, hogy két munkanapon belül keresnek majd a kollégái telefonon, hogy ezt megbeszéljék velem. Kérdezem tőle: ha most nem telefonálok, nem történik semmi kötbér-ügyben, nem rendezik automatikusan? A válasz: nem. Ugye logikus?
A további kérdéseimet már föl sem teszem, és azt sem számolom ki, hogy anyagilag és időben mekkora veszteség ért engem.