Szuper meccs volt! Méltó a bajnoki döntőhöz, az aranyérem megszerzéséhez. Nagy fordulatokkal, izgalmakkal, szenzációs egyéni teljesítményekkel (Šoštarič, Garciandia, Cupara kapus, aki gólt is lőtt, Vajlupau, Lauge, Elisson). A mindent eldöntő összecsapáson a Telekom Veszprém 31-27-re győzött a Szeged otthonában és ezzel 27.-szer ünnepelhetett bajnoki címet a királynék városának együttese, összesítésben, idegenben 2-1-re megnyerve a párharcot.
A Tisza-partiak csapatkapitánya, Bánhidi Bence elkeseredettségében úgy nyilatkozott a találkozó után, hogy ezt ők vesztették el, nem a Veszprém nyerte meg. Ma már ő is tudja, hogy ez nem igaz. Ebben az idényben ugyanis a nyolc egymás elleni klasszikusból a Telekom hatot megnyert. Ezzel is érzékeltetve, hogy melyik a jobb csapat, hol játszanak a képzettebb játékosok. – Tudod, Bence, ha volt bajnoki cím, amit az egyik csapat nyert meg a másiknak ebben a párharcban, az a tavalyi volt, amikor Jahia nem kidobta a labdát az arénából, hanem odaadta nektek, amiből Rosta Miki két másodperccel a vége előtt lőtte az aranygólotokat. Ugye emlékszel erre?
Így a szezon végén azért annyit feltétlenül érdemes leírni, hogy a Telekom Veszprém a klub kötelező három elvárása közül kettőt teljesített. A Magyar Kupa mellé bajnoki aranyat is nyert. Csupán a Final Fourba jutás maradt el. Tegyük hozzá ilyen költségvetéssel, ennyi jó játékossal a hazai sikerek abszolút elvárhatóak, sőt, kötelezőek. Semmi váratlan, meglepő nincsen ebben. Ez tényleg a minimum egy olyan itthoni mezőnyben, amelyben húsz éve csak ez a két csapat játszik a kupa- és a bajnoki elsőségekért. És a Veszprémnek akkor is nagyságrendekkel erősebb, bővebb kerete volt, amikor a Pick elorozta tőlük az itthoni végső győztesnek járó serlegeket. Jogos az öröm, hogy végre visszakerült a bajnoki cím a Telekom Veszprém serlegtermébe. Elismerésre méltó, hogy hat év után duplázott is a klub. De ilyen támogatott háttérrel nagy hiba lenne túlértékelni. Viszont ami jár, az jár. Dicsőség a győztesnek!
Már többször leírtam és most is azt gondolom, hogy a Momir Ilić – Gulyás Péter-edzőpáros munkásságát jövő ilyenkor érdemes csak mérlegre tenni. Mert ne feledjük: ez a páros egy korábbi rossz döntés miatt, kényszerből került kinevezésre. (A szegediek most járnak hasonló cipőben.) „Tanulóvezető” duóként indultak útnak a hazai és a nemzetközi mezőnyben. A két év alatt azért csak nyertek két Magyar Kupát, egy bajnoki címet és újoncként tavaly ott voltak az elit négyesben, Kölnben.
Az igazi diplomamunka jövőre lesz Momir Ilićéknek. Ugyanis olyan kerettel dolgozhatnak együtt a nyári szabadságról visszatérve, amely csak kevés klubnak adatik meg Európában. Ezért a minimumelvárás a hazai kötelező gyakorlatok mellett a Final Four döntőjébe jutás. Azt ugyanis nem lehet leírni, hogy meg is kell nyerni. Mert még legalább hat együttes ezt tervezi. De végre tényleg jó lenne már egyszer hazahozni a BL-trófeát. A milliárdok ugyanis már benne vannak lassan egy évtizede ebben a projektben…
„Momo” mester megkönnyezte a győzelmet. Tudta, hogy több szempontból is nagy volt a tét. Akik mellette álltak, állítólag hallották a gördülő kövek morajlását…
Donát Tamás
Fotó: Újvári Sándor/MTI