Először a ritmust táérezzük meg, a ritmus ráz fel bennünket csendes várakozásunkból. Szinte együtt mozdul a lábunk a hét férfi táncossal. Végre valami élet! Ősi, afrikai melosz ragad magával bennünket a veszprémi táncfesztiválon.
A francia társulás, a Massala tagjai mintha valami archaikus emlékezet hordozóivá lényegülnének át és visznek magukkal bennünket is vissza, valahova a kezdetekhez Näss című előadásukkal.
Élvezet nézni, mire képesek ezek a fiatalok
Ebben a francia előadásban ritmus minden mozdulat, a leghétköznapibb is, például amikor valaki a pólójával legyezi magát. Pláne amikor az egész társulat, mind a hét táncos így hűti magát. Élvezet nézni, mire képesek ezek a fiatalok teljesen eszköztelenül, minden díszlet nélkül, hétköznapi ruhákban. A kabátjuk, a pólójuk, a meztelen talpuk, a szélmalom karjaik segítségével elevenítik meg, pörgetik fel a ritmust, ami bár nem a miénk, mégis nagyon ismerős.
Fouad Boussouf koreográfus az afrikai, marokkói meloszból merít, de akár a balkáni kóló tánclépéseit is felismerhetnénk a repetitív mozgásban, testtartásban. Mindez hip-hoppal, modern utcai akrobatikus táncelemekkel vegyül a szólókban. Itt egyértelműen a test a médium, a test lehetőségeit kutatja az előadás. Szinte mint „talált tárgyakat” illeszti be a táncosokat a produkcióba a koreográfus, akik mozdulataikban, gesztusaikban, testük formájában hozzák magukkal emberi, kozmikus létezésük tapasztalatait. Mintha az univerzálist keresné az egyénben, és az egyénben az univerzálist. Nincsenek nagy gondolatok, szimbólumok, az egész motorja a ritmus, mint ahogy egyik méltatója írta.
Mint a tenger hullámzása, belénk ivódik a lépéskombináció
A repetitív ősi mozgás mellett van még másik motorja is a táncfesztiváli előadásnak: a közösség ereje, lendülete. Ez erősíti fel a férfitáncosok energiáját, mozdulatainak hatását. Mint a tenger hullámzása, belénk ivódik az az örökös, repetitív lépéskombináció, ami viszi, hajtja őket.
Ha mindenáron szavakba akarjuk foglalni, amit láttunk a Veszprémi Nemzetközi Kortárs Táncfesztivál negyedik estjén, akkor nem tévedünk, ha a gyökerek és az identitás keresését, a táncnyelv megújításának lehetőségeit nevezzük meg.
A näss szó arabul népeket jelent, ugyanakkor utal a Nass el Ghiwane (bohém nép) csoportra, amely a 70-es években a hippi mozgalommal tette ismertté a Gnawa kultúrát – olvasom az ismertetőben. Arab szöveg is megszólal az előadásban, amit sajnos nem értek, fogalmam sincs, miről szólt, de dallamvezetése folytán költőien, szinte szakrálisan hangzott. Azt azonban a szöveg nélkül is érzékeltem a gesztusokból, a táncosok közötti interakciókból, hogy a koreográfus a közösséggel kapcsolatban a másikhoz, a többiekhez való viszonyulásról tesz fel kérdéseket és válaszol meg a test nyelvén. A válaszokkal segít visszatérni önmagunkhoz.