– Szeretném, ha párbeszéd alakulna ki a színház-rekonstrukció kapcsán, mert láttuk, mi történt egy előző nagyberuházáskor a kommunikáció elmaradása miatt – mondta Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója az MMA regionális munkacsoportjának rendezvényén.

Az esemény témája ugyan a 31 évvel ezelőtti színházfelújítás volt, a meghívott vendégek pedig az akkori felújítást megtervező és végigvezető Szenes István belsőépítész és Szendrő Péter építész, a beszélgetés mégis „átterelődött” az aktuális témára, a színház közelgő rekonstrukciójára.

– Azt az ígéretet kaptuk, hogy a következő évben folytatni tudjuk a felújítást – mondta bevezetőjében a színházigazgató. – Remélem, meg is érjük a befejezését! A színházat Medgyaszay István tervezte, az épületet 1908-ban adták át. A második világháborúban komolyan megrongálódott. Az 1970-es években kezdődött a nagy felújítása. Akkor Pap János párttitkár vezette a megyét. Sok függött attól, hogy ő mit enged megcsinálni.

Veszprémben a tenyerükön hordtak bennünket

– Az épület színháznak teljesen alkalmatlan volt – emlékezett vissza Szendrő Péter. – Felmerült, hogy mozit alakítsanak ki belőle, az új színház pedig zöldmezős beruházásként épüljön meg, de ezt az ötletet elvetették. A következő lépés a színház melletti U alakú épület bevonása lett volna, de a színház nem kapta meg azt az épületet. Így egy megoldás maradt: a jelenlegi bővítmény-épület megépítése. A síkpadlós színháztermet át kellett alakítani lejtősre. Alatta kapott helyett a hűtő-fűtő berendezés, ami akkor a legkorszerűbbnek számított.

– Mi akkor fiatal tervezők voltunk, és óriási megtiszteltetés volt számunkra, hogy megkaptuk ezt a feladatot – vette át a szót Szenes István. – Hegyeshalmi László akkori igazgatónak hihetetlen bizalma volt bennünk. Csejtei Imre, a kivitelezés vezetője is mellettünk állt. Megesett, hogy Imre hajnali négykor értem jött Budapestre, és mentünk Lengyelországba követ nézni. Folyamatosan azon gondolkodtunk, hogy az épület tervezője, Medgyaszay István most, azaz a hetvenes évek végén hogyan csinálná. Pap János mindent megtett, hogy az álma megvalósuljon, ezért ő is támogatott bennünket. Éveken át jártunk Veszprémbe, és úgy éreztük, az emberek itt a tenyerükön hordanak bennünket. Hosszú évtizedeken keresztül ebből az érzésből táplálkoztunk.

Oberfrank Pál itt közbevetette, hogy a Veszprémi Petőfi Színház melletti U alakú épület nagy része már a színház tulajdonában van. Ráadásul az intézmény megkapta a színházzal szemben lévő épületet is, amelyet tavaly felújítottak.

Tervezői ellentétek

– Potzner Ferenc, a mostani rekonstrukció tervezője az akkori rekonstrukció egyik ellenzője volt – jegyezte meg Szendrő Péter. – Terveiben minden meglévő iparművészeti munkát kiiktat, és az eredeti Medgyaszay-tervek puritánabb megoldásait alkalmazza.

– Viszont nem biztos, hogy a közel 150 évvel ezelőtti tervek megfelelnek a mai, korszerű követelményeknek – tette hozzá Szenes István. – Mi az akkori legnevesebb hazai iparművészeket kértük fel a csillárok és más tárgyak megtervezésére.

Oberfrank Pál itt is közbeszúrta, hogy még a minisztériumban is óriási vita keletkezett az új tervek kapcsán.

– Annyi biztos: lesz felújítás, de hogy hol van az a pont, ami mindenki számára megfelelő, azt még nem tudjuk – mondta. – Szeretném, ha párbeszéd alakulna ki a színház-rekonstrukció kapcsán, mert láttuk, mi történt egy előző nagyberuházáskor, a bazilika felújításakor a kommunikáció elmaradása miatt.

Ki tud nekem mutatni ennél szebb belső teret Veszprémben?

Ezután a hallgatóság soraiban ülők mondták el véleményüket. – Az előző felújításkor a szecesszió átértékelése történt – mondta Pagony Rita iparművész. – Ez hatalmas érték, amit a tervezésnél nem kellene mellőzni.

–  Fontos, hogy most XXI. századi színházat lehessen játszani, különben elnevezhetjük az intézményt Veszprémi Petőfi Színház Múzeumnak – szólt ifj. Hegyeshalmi László képzőművész. – A 36 évvel ezelőtti felújítás tervezői és kivitelezői szinten is a legmagasabb minőséget képviselte, és én azóta sem látok romlást az épület állagában. Viszont a színpadtechnikát mindenképpen föl kell újítani.

– Igen, a színpadtechnikát meg kell újítani, de ezt a néző nem látja – folytatta Dékány Dénes gépészmérnök. – Amit lát, az a hangulat, a melegség. A gyönyörű fények, az elegáns lépcső. Az épület ezen részéhez csak úgy szabad hozzányúlni, hogy ez a hangulat megmaradjon.

– Mit jelent a rekonstrukció? – tette föl a kérdést Gopcsa Katalin művészettörténész. – Medgyaszay nyilván nem ismerhette a későbbi kerámiai lehetőségeket, amelyek akusztikailag, esztétikailag is működnek.

– Az épület kívülről Medgyaszay tervei alapján készült, de belül nem tükrözte Medgyaszay szellemét, mert elfogyott az építésre szánt pénz – emlékeztetett Kulcsár Ágnes. –  Az ő elképzelését valósították meg harminc évvel ezelőtt. Őrültség lenne visszatérni egy olyan állapothoz, ami silány.

– Csak azt tettük, amit a munkában résztvevők helyeseltek – kért szót Csejtei Imre, a harminc évvel ezelőtti kivitelezői csapat vezetője. – Olyan döntéseket hoztunk, amik a színház vezetőségének és a színészeknek is tetszettek. A lámpák felrakásánál még a színház közönsége is jelen volt. Mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy elmondja a véleményét. Például elvetettük az egyik akkori lámpatervező elképzeléseit, mert a közösségnek nem tetszettek.

– Az első pillanatban megszerettem ezt a gyönyörű enteriőrt – vallotta be Tamás Ákos. – Ki tud nekem mutatni ennél szebb belső teret Veszprémben? Amikor megtudtam, hogy el akarják távolítani a falakról a Zsolnay-csempéket, nagyítóval végigvizsgáltam mindet. Nem találtam hibát rajtuk: nincs mázhibájuk, nem láttam kopást. A kerámiaborítás tökéletes akusztikus fal, esztétikailag kifogástalan, egy gyöngysor, és higiéniai szempontból is kiváló választás, hipóval lemosható. A lámpák emberek százezreinek tetszenek. Potzner egy anakronisztikus múltba tekint vissza.

Csejtei Imre csak annyit jegyzett meg, hogy a fal akusztikus mérnökök szerint is kiváló.

Az értékeinkért a végsőkig ki fogunk állni

Kellerné Egresi Zsuzsanna, a színház kreatív menedzser-igazgatóhelyettese is szót kért:

– Nyilván mi is szembesültünk a tervekkel, és én is így reagáltam, ahogyan most önök. Nagyon fontos nekem, mint született veszpréminek ez a fali kerámia, ami a színház egyik ismertetőjegye. Mi az értékeinkért a végsőkig ki fogunk állni. Számunkra a kommunikáció a legfontosabb, ezért is hirdettük meg ezt a fórumot. Arra is lesz majd lehetőség, hogy a tervezővel találkozzunk és beszélgessünk.

Az esten részt vett Ládonyiné Bartha Gabriella, Medgyaszay István unokája, az építész hagyatékának gondozója is.

– Nekem az a dolgom, hogy őrizzem a hagyatékot – jegyezte meg. – 2005-ben készült egy film a nagyapámról, amit szívesen megmutatnék a veszprémieknek is egy előadás keretében. Nagyapám leírta: a színházi környezetnek nem szabad túl harsánynak lenne, hogy az előadásról kijőve ne vigye el a nézők figyelmét a produkció élményétől.

Oberfrank Pál befejezésül megígérte, hogy folytatódni fog a színházat érintő beszélgetés. Nézői kérdésre, hogy a felújítás alatt hol tartják majd az előadásokat, ezt válaszolta:

– Csak a Hangvillában van annyi szék, amennyi a Veszprémi Petőfi Színház nézőterén, de nem mi döntünk arról, hogy hol fogunk játszani a színházépület felújítása alatt. Nekünk a közönségünk a legfontosabb, őket szolgáljuk, az ő érdekeiknek nem szabad sérülniük.

A színház-rekonstrukció kapcsán portálunk is írt. Írásaink itt, itt és itt olvashatók.

Vezető képünkön a Veszprémi Petőfi Színház egy részlete látható. Forrás: epiteszforum.hu. Többi fotó: a szerző