Közérzet / Kultúra · 2021.04.22.

Veszélyben a Petőfi Színház iparművészeti alkotásai?

Egy színházi előadás – varázslat, ünnep, lélektisztulás. Az ember készül rá, díszbe öltözteti a szívét és felveszi a „szépre való” ruháját (édesanyám mondta így). Thália otthonába lépve pedig boldogan tekint körül, ha azt látja, hogy a hely maga is gyönyörű, ünnepélyes és mégis otthonos.

A Veszprémi Petőfi Színház falai között mindig ezt éreztem. Az épület rekonstrukciós terveit megismerve sokan aggódnak most, hogy mindez elveszik és megsemmisülnek azok az iparművészeti alkotások, amelyek igazán szerethetővé tették számukra ezt a sok szempontból különleges épületet.

A város teátruma eredetileg egy többfunkciós, a színházi előadások mellett filmvetítések, bálok, hangversenyek, gyűlések és társasági események megrendezésére is alkalmas kulturális központnak épült közadakozásból, Medgyaszay István tervei szerint. Az ünnepélyes megnyitó díszelőadást 1908. szeptember 17-én tartották, a hivatalos felavatásra 1909. január 10-én került sor. A városnak ezt követően még sokáig nem volt saját társulata, a Petőfi Színház önálló együttese 1961. október 13-án mutatkozott be a közönségnek.

A forradalmian új vasbeton

Hogy mitől olyan rendkívüli az épület? Attól, hogy ez volt Európa első vasbeton szerkezetű színháza és mint ilyen, forradalmi újításnak számított a huszadik század legelején. Az akkor mindössze harminc esztendős Medgyaszay számos technikai bravúrt és ötletet is alkalmazva oldotta meg a rá bízott feladatot, ami a helyszínválasztás, főként a kedvezőtlen terepviszonyok miatt nem volt egyszerű. Művészi hitvallása is tökéletesen érvényesült: a magyar nemzeti építészet, a népi motívumok világa és a szecesszió hibátlan ötvözete valósult meg az elkészült épületen.

1982 és 1988 között a színházban jelentős bővítés, felújítás, korszerűsítés történt. Az első ütemben elkészült az a kiszolgáló oldalszárny, ami földdel és növényzettel fedve inkább látszik dombnak, mint épületnek. Hibájául róják föl, hogy miatta részben „eltűnt” a színház Erzsébet-ligetre néző homlokzata, aminek a kiszabadítása és láthatóvá tétele a „lepényépület” elbontásával a jövő tervei között szerepel. A második ütemben a főépület teljes belső rekonstrukciója zajlott, belsőépítészeti megoldásaival már akkor elszórva a mostani probléma magjait.

Disszonáns és művészileg idegen

Ordasi Zsuzsa így írt erről 2008-ban az epiteszforum.hu-n: Medgyaszay a színház előcsarnokában „láttatja leginkább a vasbeton szerkezetet: sima, minimumra redukált felfekvésű oszlopok tartják a rendkívül nagy fesztávú mennyezetet alkotó betontálcákat, amelyeket szintén bármiféle díszítés és bevonat nélkül szabadon hagyott.” „…a jelenlegi színház sok tekintetben más, mint az eredeti Medgyaszay épület. Nem csupán a színházi technika és az építészeti technológia fejlődése okán, hanem külső és belső struktúrájában, belső térelosztásában, külső és belső díszítésében egyaránt. Különösen szembetűnő a belső tér erősen megváltozott atmoszférája, a »modern« lámpák, textilek és a színház szinte összes falfelületét beborító kerámiadíszítés disszonanciája a Medgyaszay-épülettel, s a mester eredeti művészi elveivel is.”

A színház több éves csúszásban lévő megújulása jelen tudásunk szerint 2024-ben kezdődik el, de a KÖZTI Zrt. – Potzner Ferenc Ybl-díjas építész által jegyzett – tervkoncepcióját a média több helyen ismertette. A nyolcvanas évekbeli felújítás korábban szintén KÖZTI-s tervezői így szembesültek azzal, hogy a Petőfi Színház belső tereiben az eredeti Medgyaszay-koncepciót szándékoznak megvalósítani, vagyis azok az iparművészeti alkotások, amelyek több mint harminc éve meghatározzák a veszprémi teátrum otthonosan ünnepélyes miliőjét, vélhetően a kukába kerülnek.

A megsemmisítést semmi nem indokolja

Szendrő Péter építész, aki Szenes István belsőépítész kollégájával közösen Ybl-díjat kapott az 1988-ban átadott, bővített és teljesen felújított színházért, nemrég szintén az epiteszforum.hu-n mondta el a véleményét: „A jelenlegi belső strukturálisan teljesen azonos az eredetivel, a burkolatok, lámpák és faliszőnyegek egy színvonalas, szecessziós jellegű, vállalható belsőt alkotnak. […] Medgyaszay mellett az építész, belsőépítész és az iparművészek is alkotó társakká váltak. Arra hivatkozni, hogy Medgyaszay puritánabb szellemének nem felel meg a mai díszesebb belső, ez lehet egy vélemény. Ugyanakkor semmi nem indokolja, hogy a színházépületben minden burkolat, lámpa, faliszőnyeg, stb. teljesen megsemmisítésre kerüljön és helyette az 1908-as állapotnak megfelelően tapétázott és vakolt falak és egy más típusú lámpa jelenjen meg.” Nem hallgatja el azt sem, hogy annak idején „…a Medgyaszay örökség képviselője nem működött velünk együtt. Az általa gondozott anyagba nem kaptunk betekintést! Ők a tervezett változtatásokkal nem értettek egyet. Mégis elfogadta a kész színház megtekintésére szóló meghívást és az eredményt látva meglepően pozitívan reagált”. Hozzátette, hogy a jelenleg tervezett átalakítás összköltsége 10 milliárd forint körül van, egy felelősebb felújítás egyben jelentős költségmegtakarítással is járna.

Társadalmi mentőakcióban reménykednek

Nézzük hát, mit veszíthet Veszprém színházszerető közönsége, ha az átépítéssel kapcsolatos tervek megvalósulnak. Sajnos, a felsorolt iparművészek közül többen már tiltakozni se tudnak az alkotásaik megsemmisítése ellen:

– minden kerámiaburkolat (ezek a színházteremben nem csupán díszítő, hanem az akusztikai elemek is): Szekeres Károly, Munkácsy Mihály-díjas
– nézőtéri textilburkolat: Szenes Zsuzsa, Munkácsy Mihály-díjas és Gönczi András
– lámpák opalin üvegből: Horváth Márton, Munkácsy Mihály-díjas
– lámpák réz felfüggesztése: Simai Lajos
– díszlépcsőház fordulójában a két nagy rézlámpa kompozíció: Albert András
– lámpabúrák a kompozícióhoz: Horányi Ágnes
– további összes rézmunka: Albert András és Nagy R. Katalin
– ólomüvegablak-rekonstrukció: Buczkó György
– külsőfalikép-rekonstrukció: Rádly Ferenc
– Petőfi-szobor: Marton László

Szendrő Péter, Szenes István és Csejtei Imre, a kivitelező VeszprémBer akkori létesítményfelelőse azt remélik, hogy a veszprémi művészek, polgárok összefogásával sikerül ezeket az értékeket megmenteni úgy, hogy az újjászülető színház belső tereinek meghatározó részei maradhassanak. Hívják és várják az egyetértő támogatókat, akikkel a járványügyi korlátozások feloldása után szívesen találkoznának személyesen is.

(Képek forrása: petofiszinhaz.hu és epiteszforum.hu)

Hozzászólások

hozzászólás