Vasárnaptól ismét élettel telik meg az Óváros tér. Minden második hétvégén piac lesz itt, ahogy a török kortól egészen 1945-ig volt.
Erről tájékoztatta a sajtót Porga Gyula polgármester és Mészáros Zoltán, a VEB 2023 Zrt. programfejlesztési főtanácsadója.
– Az Európa Kulturális Fővárosa projekt szinte minden programján visszaköszön a közösségépítés. Ez fokozottan érvényes a piacra – mondta a polgármester. – Az Óváros tér mindig is a város piactere volt, találkozási pont, a társasági élet egyik központja.
– Arra, hogy kell a találkozási pont, évek óta bizonyíték a tihanyi és a káptalantóti piac – folytatta Mészáros Zoltán. – A regionális együttműködés újragondolása a piac, hisz a térség kistermelői, kézművesei fognak itt árusítani. Az étel- és italárusító kocsikat pedig minden alkalommal más vállalkozó üzemelteti. Workshopok, előadások és egyéb programok, például zeneiek is várják a családokat. Egyelőre kéthetente, tavasztól pedig remélhetőleg hetente lesz piac az Óváros téren. Soha több unalmas vasárnap délelőttöt!
Az árusok jelentkezését folyamatosan várják a szervezők a piac Facebook-oldalán.
Márkusné Vörös Hajnalka főlevéltáros így ír az Óváros téri egykori piacról:
A mai Óváros tér a város főtere, forgalmas, piactéri forgatag helyszíne volt a török kortól a XX. század közepéig. A tér lüktető életét, mozgalmasságát a hetipiac vásározóinak, kereskedőinek árukínálata és a vendéglátóhelyek adták. Minden pénteken megjelentek Veszprémből és a környékbeli falvakból a kofák, akik zöldséget, gyümölcsöt, tejtermékeket, kenyeret és aprójószágot: csirkét, tyúkot, kacsát, libát, tojást árultak. Mellettük a város mesteremberei is árulták portékáikat, többek között szűrszabók, takácsok, csizmadiák, vargák, kötelesek és az esztergált ivóedényt, sótartót készítő csutorások. Sátrak alatt kínálták a sapkákat, kucsmákat, a csapók a felsőruhaként használt gubát. Piaci áru volt a minden háztartásban szükséges szita, rosta és a fazekasok árukészlete: bögrék, csuprok, tálak, fazekak, tányérok, szilkék. Bakonybélből hozták a faszerszámokat, favillát, gereblyét, sütőlapátokat és szerszámnyelet. Nagyvázsonyi bútorkészítő asztalosok kínálták az intarziás szobabútorokat, ládát, asztalt, széket, sarokpadot. Főleg a gyerekek kedvencei voltak az édességárusok, akik törökmézet, mézeskalácsot, márcot, az apáknak mézesbort árultak. Aki enni, inni akart, betérhetett a Sörházba vagy a Kispipa vendéglőbe, ahol négytagú női zenekar játszott.
A messziről érkezett vásárosok, de a helyiek is a piaci napokon intézték el bevásárlásaikat. A házak földszintjén boltok sorjáztak. A nyomdatulajdonos Pósa Endre könyvkereskedésében (3. számú ház) könyveket, tanszereket, nyomtatványokat, képeslapokat szerezhettek be. Kelemen Imre elefánt cégérű fűszer- és csemegekereskedésében (6. számú ház) Fiuméből érkeztek az egzotikus fűszerek és kávék. Bauer Károly hentesüzlete (21. számú ház) kínálta a legjobb hentesárukat.
Az Óváros teret nem csak a piac tette forgalmassá, hanem az ide települő közintézmények és szolgáltatások sora is. Itt kapott helyet a Tűztorony alatt Veszprém első pénzintézete, az 1835-ben alakult Veszprémi Takarékpénztár. A székeskáptalan itt építette fel pénztárát, a Veszprémi Alapítványi Hivatalt 1896-ban, amely ma a Városháza épülete. A helyi ipartestület is itt bérelt helyiséget. A téren működött és ma is működik a város legrégebbi patikája, a Fekete Sashoz címzett gyógyszertár, de volt itt városi gőzfürdő langyos és meleg, úszható medencékkel.
A XX. század első évtizedeiben a tér háztulajdonosai jómódú kereskedők, iparosok közül kerültek ki, de gyönyörű szecessziós házat mondhatott magáénak orvos, ügyvéd, gyógyszerész, sőt a székesegyház ének-és zenekarának karnagya, Ritter Lőrinc is.
Az évszázados tradíció 1945-ben szakadt meg, amikor a tér közepére felállították az ún. orosz hősi emlékművet (ma a „kikristályosodás” szobor áll a helyén), ezzel megszüntetve a tér piaci funkcióját.
Fotók: a szerző
