Termelői piac? Igen. Kézműves vásár? Az is. Társasági esemény? Van benne valami. Nekünk ma sikerült ráérezni kicsit az agórahangulatra az újra megnyílt Óváros Piac egyik kockás abroszos asztala mellett Veszprém régi főterén.
Kicsit hűvös, de napsütéses reggelen nyitották ki sátraikat a kereskedők. Újra az Óváros téren, ahol néhány évvel ezelőtt először rendezték meg a város újkori történelmének első vasárnapi piacát. Tavaly az EKF-rendezvények miatt volt, hogy a Gizella-udvarba kellett áttelepülniük, végül úgy tűnt, az Erzsébet sétány elején találják meg végleges helyüket az árusok. Több forrásból is azt hallottuk, azért nem maradhattak mégsem, nehogy tönkretegyék a tér új térkőburkolatát.
Pedig a Zöld Város projekt keretében kialakított, tágas rendezvénytér sok szempontból ideálisnak bizonyult. Onnan indul a sétány, ott a játszótér, a sétaúthoz kapcsolódó Kálvária-domb és az új Füge Liget kávézó is. Van kis színpad, épített mosdók, parkolási lehetőség az új mélygarázsban és a közeli parkolóházban. Mindez városi főutak találkozásánál, jól észrevehetően.
Juhász Péter, az Óváros Piac szervezője hozzátette, hogy az elektromos rácsatlakozásokat is egyszerűbben és olcsóbban lehetett ott megoldani. Elindult már az engedélyeztetési eljárás, amikor az év elején váratlanul közölték velük, hogy vissza kell költözniük az Óváros térre. A helyszínváltozás mindig gondot jelent – mondta –, a szervezőknek, az árusoknak, de a vásárlóknak is. A feltételek biztosítása itt nagyjából egyharmaddal növeli a költségeket, emiatt a helypénzeket is kénytelenek voltak kicsit megemelni.
Ezen az idei első vasárnapon szerencsére mindebből legfeljebb annyi látszott, hogy a tér közepe üres maradt, pedig régebben ott is voltak árusok. Remélhetőleg lesznek is még, jelentkezésüket az Óváros Piac honlapján várják. Akik viszont eljöttek, pazar kínálattal várták a vásárlóikat. Tizenegy óra körül már sokan nézelődtek, vásároltak, lángosoztak, beszélgettek, nézegették B. Hegedűs Piros és Debreczeny Zoltán képeit. Kisgyerekek és kiskutyák barátkoztak egymással, szólt a zene, jó volt a hangulat. Mi is örömmel üdvözöltünk rég látott ismerősöket. Jó volt kicsit sztorizgatni, régi időket felemlegetni, közéleti, aktuálpolitikai ügyekről szót váltani, némi aggodalommal a jövőt latolgatni és alaposan kitárgyalni, kinek fáj a térde, válla, dereka.
A kereskedők közül akadt, aki az Óváros teret, más az Erzsébet sétányt szerette, szereti jobban. Egy dologban viszont azonosak: mindannyian magas minőségű termékkel érkeznek. Erről beszélt Bognár Annamária is, aki ha nem is gyakori, de visszatérő vásárlója a piacnak. Itt egészséges kézműves termékeket talál – mondta –, ráadásul olyan különleges atmoszférájú környezetben, ami kicsit a régmúltat idézi.
Valamennyi árust felsorolni egy rövid írásban sajnos lehetetlen, pedig megérdemelnék. Mi Kovácsné Oláh Hajnalkával (Csili Csali pogácsa, perec, rétes), a Stoki süteménymanufaktúra, a Pörc Bisztró, a polgárdi lángosozó árusaival és a Revans ékszerműhely sátrában Illésfalvi Ivánnal váltottunk pár szót, ami semmiféle rangsorolást nem jelent, csupán a saját „gyomortáji” és ízlésbeli preferenciánkat tükrözi. Mások máshol találták meg a kedvükre való portékát, így remélhetőleg mindenki elégedetten zárta a napot.
Fotók: Veszprém-kukac