Dermesztően hideg éjszakán vagyunk túl. Vajon mindenki túlélte? Egy nemrég megjelent hír szerint január közepéig már nyolcvanketten meghaltak ezen a télen kihűlés miatt. A hajléktalan emberekről jó esetben szervezett intézményhálózat gondoskodik, de ki figyel az otthonukban magányosan didergőkre?
Múlt hét csütörtökön a balatonalmádi Gondos Panni Szociális Központ nekik kért segítséget a saját közösségi oldalán. Idézik a Magyar Szociális Fórum közleményét, miszerint „az áldozatok számának növekedése nem annak tulajdonítható, hogy a mostani tél hidegebb volna az előzőnél, hanem annak, hogy a szétzilálódott szociális háló nem védi meg az idős, beteg, magányos embereket.”
Íme a felhívásuk:
Ha arról hallunk, hogy valaki kihűlés miatt vesztette életét, általában hajléktalanokra gondolunk, akik egy városi parkban, padon, híd alatt, szabad ég alatt fagyoskodva, az ellátást elutasítva lelték halálukat. Sajnos azonban a számok mögött egy egészen más kép rajzolódik ki. A kihűlés miatt életüket vesztettek többnyire magányosan, kisebb településeken (falvakban, kisvárosokban) élő személyek. Idős nénik, bácsik, nagyszülők, testvérek, szenvedélybetegségbe, traumákba belegyötrődött középkorúak, akikre nem néz rá senki, így átmenetileg, vagy esetleg véglegesen elmagányosodva élik az életüket.
Nem mindenki szegény! Van, aki csak gyenge, befűteni, önmagát ellátni nem képes. Van, aki egy rakoncátlan szőnyeg szegélyébe esett el és képtelen felállni sérülését követően. Van, aki erőtlenül a kád kihűlő vízébe dermed.
Pár évtizede még a falvakban, kisebb városokban volt „szemük” a helyi közösség tagjainak a magányosan, egyedül élő emberekre. Egy-egy tányér meleg leves, legalább egy fűtött helyiség, néhány jó szó, odafigyelés, törődés menedéket jelentett az idős szomszédnak. (…) Lehet, hogy a mi szüleink távol tőlünk, ugyanígy valaki más felebaráti szeretetére szorulnak? Vajon a mi szomszédaink biztonságban vannak?
Kérünk mindenkit, hogy járjon nyitott szemmel! Kérjük, gondolkozzunk el azon, hogy mikor láttuk utoljára a nénit a szemben lévő házból? Van-e mozgás, van-e jele a fűtésnek a szomszédban? Pár jó szóval meg is kérdezhetjük, hogy szüksége van-e valamire? Gyógyszer, élelmiszer, kétkezi segítség, jelzés, stb.
A szociális háló nem egy elvont fogalom. A szociális háló az itt élőkben munkálkodó helyi törődés és figyelem, a közösségi lét és az intézményhálózat sajátos szövete, amelyben mindannyian benne vagyunk. A szociális háló mi magunk vagyunk. Laikusok, magánemberek és hivatásos segítők. Együtt. Magánemberek, kis és nagyobb civil közösségek, állami, önkormányzati, egyházi intézmények.
Ha a problémákra nyitottak és érzékenyek, felfedezik, meglátják a rászorulókat, akkor sem kell önöknek a nyakukba venni az ezzel járó segítés terhét. Sőt! A támogatás elérhető helyben, mindenkinek!
Kérjük, hívjanak minket! Jelezzenek, hogy segíthessünk! Ez a közös felelősségünk!
Köszönettel az önök családsegítői!
Gondos Panni Szociális Központ
88/542-551; almadikozpont@almadikozpont.hu
Lehet ennél szebben, emberibben összefoglalni? Keresni kezdtem valami hasonlót Veszprém város és a veszprémi szociális központ honlapján, de nem találtam. Jobb híján a polgármesteri hivatal közjóléti irodáját kérdeztem meg e-mailben: hova forduljanak, akik felelősséget éreznek a magányosan élő, ezekben a napokban akár a kihűlés veszélyének is kitett, rászoruló embertársaik iránt? Hamar megjött a válasz: „Köszönjük megkeresését! Elkészítjük a tájékoztatót/felhívást Veszprém MJV Önkormányzata részéről, és megküldjük Önnek.”
Ez a múlt csütörtökön volt. Azóta eltelt öt fagyos nappal és éjszaka…
Fotó: 123 RF