Kovács Attila inkább előadásnak, mint koncertnek nevezi azt a rendezvényt, amelyre szeptember 25-én, kedden 19 órakor várja az érdeklődőket a Pannon Egyetem E-épületének kamaratermébe. A zongorista-zeneszerző egy zenetörténeti előadást tart sok komolyzenével, jazz-zel, saját és mások szerzeményeivel.
Kovács Attila a múlt rendszerben utazott külföldre, mert nem érezte jól magát itthon, és a rendszerváltozás után, 1992-ben jött vissza szülővárosába, Veszprémbe. Bejárta Európát, majd a hamburgi Die Kleine Komödie színházban volt zenei mindenes. Eleinte vele tartott a családja, de amikor a gyerekei iskoláskorúak lettek, a felesége hazatért velük, hogy itthon kezdhessék meg tanulmányaikat.
Még Norvégiában, majd Hamburgban élve írta meg a Petőfi Színház számára a Börtönmusicalt, amit 1992-ben mutatott be a színház, és annak sikerén felbuzdulva Vándorfi László, a színház akkori igazgatója felkérte őt a Gizella című rockopera megírására. A Gizellát 1993-ban mutatták be (éppen 25 évvel ezelőtt). Kovács Attila 1997-ben Gizella-díjat kapott, és a rockopera egyik betétdala a város himnusza lett.
– Jól éreztem magam Veszprémben, amíg belém nem gyalogoltak valami himnuszvita miatt – emlékezik vissza. – Ez a vita számomra máig nem érthető módon visszacsapott rám. Vándorfi Lászlót 2000-ben menesztették a Petőfi Színház éléről, nem sokkal utána én is eljöttem onnan. Még bemutatták az István című művemet, de az már nem sikerült igazán, elmaradtak a próbák is. A Pannon Várszínháznak még megírtam a Kinizsi Pált, de onnantól csak hangszeres zenével foglalkozom.
A szerző 1997-ben kiadott egy CD-t saját szerzeményeivel, 2009-ben szintén, közte pedig hallgatott – azaz mégsem teljesen: Veszprémi miséjét a megyeszékhelyen 2000. augusztus 20-án, 2003-ban pedig Belgiumban mutatták be. Nem igazán esik jól neki, hogy a szülővárosának komponált mű mellőzött lett Veszprémben.
– Aztán rátaláltam a zongorára – folytatja. – Magamat mindig is zongoristának tartottam, és elkezdtem magamból ontani a jazz-szerzeményeket, hisz ez a műfaj az én igazi világom: a hard bop, a funky, a jazz-rock, a fúziós jazz.
Tavaly az E-épület kamaratermében csak a saját szerzeményeit játszotta, de a Pannon Egyetem kultúraszervező csoportjától ismét megkeresték azzal, hogy várják még egy koncertre. Ez inkább egy zenetörténeti előadás lesz.
– Játszom majd klasszikust és jazzt is, saját számokat és mások szerzeményeit, bejárom a zenetörténet fontosabb állomásait, hangsúlyozva a legnagyobbakat: Bachot, Mozartot, Bartókot, Chopint. Másfél órába megpróbálom belesűríteni azt, amit a zeneművészetin a diákok 5-6 év alatt kapnak. Tavaly, édesanyám halálának reggelén kijött belőlem egy téma, amelyet azóta sem dolgoztam ki. Most megpróbálom majd, remélem, el tudom játszani! Izgulok, de várom is a keddet!
Kovács Attila bevallja: nagyon elragadtatott tud lenni, ha zenéről van szó. Az utóbbi években csak zenével foglalkozik, és örömmel éli az életét.
[stextbox id=”grey”]Kovács Attila tavaly novemberben megkapta az Arany Elefántyuk-díjat, akkori írásunk, amely a zeneszerző életrajzát is tartalmazza, itt olvasható.[/stextbox]