Hiszek egy olyan iskolarendszerben, amiben a gyerekeket a helyes légzésre is tanítják – mondta dr. Ságodi László aneszteziológus, hagyományos kínai orvos a légzésről tartott előadása közben a Napok Fája Hagyományos Kínai és Komplementer Orvosi Rendelőben.

A népes hallgatóság betöltötte a kis teret, halk zene szólt, a füstölő illatú rendelőnek egészen különös atmoszférája volt, ültünk mindenhol, széken, fotelban, kanapén, padon, kissámlin, zsámolyon és vizsgálóágyon.

Valahonnan el kell indulnunk,

induljunk hát a Qi felől – kezdte előadását Ságodi doktor. A hagyományos kínai világnézet szerint a Qi az univerzum alapszubsztanciája, vagyis minden létező a Qi változásából és mozgásából jött létre. A testünket is a Qi alakítja, a veséből, a lépből és a tüdőből táplálkozik – hozzátéve ehhez azt, hogy amikor a kínai orvoslás szervekről beszél, nem elsősorban az anatómiai struktúrára gondol, hanem egyfajta funkcióra. A tüdő szétszórja a Qit a testben, táplálja a szöveteket. Mivel a tüdő a legmagasabban lévő szerv, a Qije lefelé száll, így „kommunikál” a vesével. Ha a vastagbél nem kap elég Qit a tüdőtől, székrekedés következik be, ez időskorban elég gyakori. A lép táplálja a tüdőt – azt is szoktuk mondani, hogy a lép a tüdő anyja –, s ha a tüdő Qi hiányos, az hatással lesz a lépre, fáradtnak, étvágytalannak érezzük magunkat. A légzés és az emésztés tehát elválaszthatatlanok egymástól.

Miképpen lesz a hamburgerből energia,

tette fel a kérdést Ságodi László. A kínai orvosok több ezer éve felismerték, hogy a belélegzett levegő és az elfogyasztott táplálék szoros kapcsolatban áll, egymással kölcsönhatásba lépve energiává alakulnak át, sőt azt is tudták, hogy ebben a komplex folyamatban a vérnek is fontos szerepe van. El lehetne ugyan veszni a molekuláris részletekben, ám a lényeg, az esszencia a gyakorlaton, a helyes légzésen van.

Míg a nyugati ember felületes, pihegő mellkasi légzést végez, ezzel szemben a keleti légzés egyenletes, hangtalan, teljes, mély és lassú rekeszizomlégzést jelent. A keleti orvosi iskolákban a helyes légzéstechnikák mindig nagyon fontos szerepet töltöttek be. A tüdő- és a vastagbél-csatornák egymással szoros kapcsolatban állnak: a kellően mély rekeszlégzés hatással van a hasi zsigerekre, a helyes légzéssel például a székrekedést is gyógyíthatjuk – hangsúlyozta Ságodi doktor.

Szvámi Ráma indiai jógi tanácsai:

fontos, hogy nyugodtan üljünk, a fejünk, a nyakunk és a törzsünk egy vonalban legyen, a légzés ugyanis híd a testünk és a tudatunk között. Az orrunkon át lélegezzünk és kezdjük megfigyelni, hogy a ki- és belégzéseink egyforma hosszúak-e, képzeljük magunkat egy tartálynak: kilégzéskor a talpunkig kiürülünk, belégzéskor a fejünk búbjáig megtelünk levegővel.

Sok embernek nem megy azonnal a rekeszizomlégzés, túlságosan hozzászoktunk már a mellkasi légzéshez. Ha tökéletesíteni szeretnénk a hasi légzést, Szvámi Ráma azt ajánlja, hogy hullapózban, vagyis háttal, kényelmesen feküdjünk a padlóra, a hasunkra keresztbe tegyünk egy kisebb homokzsákot és így figyeljük a has mozgását. A 2:1 légzőgyakorlattal pedig pár hét alatt egyre energikusabbak leszünk. Ez nem más, mint hogy a kilégzéseink idejét a belégzések kétszeresére növeljük: négyig számoljunk belégzéskor és nyolcra fújjuk ki a levegőt.

A kínai orvoslás hazai úttörője, Pálos István professzor szerint a testünket és az elménket teljes nyugalomba kell helyezni, így megfigyelőként tudjuk követni a ki- és belégzésünk váltakozását, hogy a passzív pihenés állapotába, a se nem ébrenlét, se nem alvás állapotába kerüljünk. De mint ahogy Rómába, a helyes légzés elsajátításához is sok út vezet – mondta Ságodi doktor –, lássuk inkább az érem másik felét.

Dr. Ságodi László aneszteziológus, hagyományos kínai orvos a légzésről tartott előadást a Napok Fája Hagyományos Kínai és Komplementer Orvosi Rendelőben

Dr. Ságodi László aneszteziológus, hagyományos kínai orvos a légzésről tartott előadást a Napok Fája Hagyományos Kínai és Komplementer Orvosi Rendelőben

Mi a helyzet nyugaton?

A nyugatnak egészen a XVII. századig kellett várni, amikor William Harvey angol orvos felfedezte, hogy a vérkeringés egy önmagába visszatérő, zárt rendszer, s hogy a vérkeringés feladata a sejtek ellátása oxigénnel, tápanyagokkal és egyéb anyagokkal, továbbá elszállítja a szén-dioxidot és más anyagcseretermékeket. Ez eddig rendben is lenne, ám Harvey azon kijelentése, hogy a civilizáció egyszerűen győzelmek sora a természet felett – cseppet sem szimpatikus számomra. (Egyetértek Ságodi László abszolút magánvéleményével, hogy haladunk ugyan előre, de közben elképesztő pusztításokat végzünk ökológiai, gazdasági, pszichológiai és társadalmi szinten.)

Megesszük reggel a kásánkat,

müzlinket, pogácsánkat, szénhidrátot, fehérjét és zsírt viszünk a szervezetünkbe, ezek alapmolekulákra bomlanak a belekben, amiket aztán a vér szállít el a sejtekig. Eközben a tüdőben a vörösvérsejtek felveszik az oxigént a bennük található hemoglobin molekula segítségével – a nélkülözhetetlen oxigén pedig ekképpen jut el a sejtek szintjéig. Ekkor kell szót ejteni a mitokondriumról; ez a sejtszervecske az energia előállításában és annak elraktározásában játszik fontos szerepet. Enélkül nincs élet. Anyagi, testi, biokémiai szinten itt beszélhetünk energiáról, amit a biokémia nézőpontjából az ATP molekula képvisel.

A nyugati orvostudomány a bioenergetika felől közelít a légzéshez. Az agyunk küldi a jeleket, hogy lélegezni kell. A tüdőnkben a vörösvérsejtek felveszik az oxigént, elszállítják és a legkisebb erek, a hajszálerek, más néven a kapillárisok szintjén megtörténik a gázcsere, kilélegezzük a szén-dioxidot. A növények felveszik a szén-dioxidot és oxigént adnak le, amit belélegzünk – ez az örök körforgás.

Nem kell túlmisztifikálni

Azt gondolom, csupán nézőpont és ízlés kérdése, hogy energiáról vagy Qiről, elektronokról és protonokról vagy éppen Yinről és Yangról beszélünk-e. A lényeg nem a szavakon van, a lényeg az a csoda, amit életnek nevezünk és aminek a teljes megértéséhez hasznos minél több nézőpontot figyelembe venni, megérteni és tiszteletben tartani. Persze, vannak még kérdések, amikre nem kaptuk meg mostanáig a válaszokat – zárta előadását Ságodi László.

Ezután lélegeztünk. Mindenki, együtt. Jólesett meghallani a csendet. Előttem a polcon Hamvas Béla fotója: Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.

Hozzászólások

hozzászólás