Az Alzheimer Világnaphoz kapcsolódva az országban elsőként Veszprém megyében, egy 714 lelkes kis zsákfaluban indult el az a rendkívüli tiszteletet érdemlő szerveződés, amelynek első csoportja a Jásd Agybarát Közösség nevet viseli.

A benne szerepet vállalók azoknak az embereknek és családtagjaiknak szeretnének segíteni, akik a demencia, vagyis a rettegve emlegetett időskori elbutulás börtönébe zárva töltenek el gyakran tíz-tizenöt évet is. A demencia nem válogat, bárkit utolérhet és nem gyógyítható. Kialakulásáért túlnyomóan az Alzheimer-kór és az agyi keringés zavara felelős.

A probléma súlyát jelzi, hogy Magyarországon a demens betegek száma 250 ezer körülire, az Európai Unióban 10,5 millióra, a világban pedig 50 millióra becsülhető. Az esetek száma ijesztő ütemben növekszik, 2050-re az ötszörösére emelkedhet. A róluk való gondoskodás – megfelelő kormányzati intézkedések híján – itthon főként a családtagokra és a civil társadalomra hárul.

A Jásd Agybarát Közösséget Himmer Éva, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága elnöke és Győry Tünde Jásd polgármestere indította útjára. Mindenben együttműködő partnerük és segítőjük dr. Payrich Mária pszichiáter, valamint a várpalotai Képesség- és Tehetségfejlesztő Magán Általános Iskola, Középiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium igazgatónője, Deák Istvánné. Az iskola jásdi kihelyezett részlegében megtartott közösségalapító rendezvénynek négyük mellett a diákok és tanáraik is aktív résztvevői voltak.

Himmer Éva elmondta, hogy közösségük elsődleges célja a felvilágosítás és a prevenció, mert a betegség kockázatát megfelelő életmóddal csökkenteni lehet, kialakulása és súlyosbodása késleltethető, a beteg és a családtagok életminősége pedig javítható, ha az emberek kellőképpen tájékozottak. Ebben a gyerekeknek óriási szerepe lehet, tekintve, hogy kiváló „diagnoszták”, gyakran ők veszik észre elsőként, ha a nagyszülővel „valami nincs rendben”. Ugyanakkor azért is sokat tehetnek, hogy ők maguk és a kortársaik ne váljanak idős korukra beteggé.

Fotó: a szerző

Fotó: a szerző

Az elnök asszony büszkén említette meg, hogy a 31. Alzheimer Világkonferenciát a társaság szervezésében rendezték meg tavaly áprilisban Budapesten. Ott döntötték el, hogy a programjaikat vidékre is elviszik, mert a kistelepülések elszigeteltsége miatt oda nehezebben jutnak el az információk, másrészt viszont erősebbek a közösségek, jobban működik a szolidaritás, a bajban lévők felkarolása. Különösen nagy szükség van erre ott, ahol sok a magára maradt idős ember, mert a magány a demencia előszobája. Már ma is, de a pár év múlva megöregedő generációt és a társadalom elöregedését tekintve óriási gondot jelent a fiatalok külföldre vándorlása. A kormány nem fordít kellő figyelmet az általuk már 2012-ben kidolgozott nemzeti demencia stratégia tervezetére és annak végleges kidolgozására, így a demens betegek még jó ideig csak a környezetük segítségére számíthatnak.

Tervezik, hogy a következő közösséget Zircen hozzák létre, de előadásokkal, lakossági fórumokkal, korai szűrési lehetőséggel a megye több települését is felkeresik. Vallják, hogy a minőségi öregkorhoz mindenkinek joga van, de ezért még sokat kell tenniük. Mindenekelőtt a félelmet, a stigmatizációt, a demencia miatti szégyenérzetet kell felszámolni és helyébe állítani a tudatosságot, az elfogadást, a törődést, a nyílt beszédet. Ezek hiányában a betegek sokszor a szakorvosi segítséget sem veszik igénybe, pedig megfelelő gyógyszeres terápiával a beteg és a családtagok életminősége is hosszabb ideig lenne megőrizhető – hívta fel a figyelmet dr. Payrich Mária az iskolai programot követő sajtótájékoztatón.

Hozzászólások

hozzászólás