NAPIMORGÓ – Welcome to Hungary!

Sokadszor olvasom az angol nyelvű üdvözlést a határon – Welcome to Hungary! – és mindig felgyorsul tőle a szívverésem. Most is, ugyanúgy, mint karácsonykor, amikor utoljára itthon voltam. Ezúttal éjjel érkeztem, és csak reggel tárult elém a magyar táj, már amennyit látni engedett belőle az ostobaság talajából kinőtt plakáterdő.

Azt lehetne rá mondani, hogy hungarikum, de nem az. Sajnos, ez még a közös szovjet gyökerekből táplálkozó orosz minta koppintása. Ilyen mértékű szellemi-eszmei környezetszennyezést nem tűr meg más, csak az a nép, amelyiknek erre igénye van. Amelyiket erre „neveltek”. Amelyik elfogadja, hogy egy kórházi ágy, egy biztonságot adó kollégiumi férőhely, egy falusi iskolásnak juttatott laptop helyett erre kell költeni az adóforintjait. Welcome to Hungary…

Választási plakátok, ugye? Gondolhatnám, tán mondani akarnak vele valamit. Célja: megnyerni a szavazókat, hogy a Fideszre szavazzanak – mivel a plakátok túlnyomó hányada fideszes. A cél a választási győzelem. Semmi több, csakis a győzelem! A saját győzelmük. A plakátokon nincs szó rólad, rólam, rólunk. Nincs szó a jövőről. Nincsenek élhető világot ígérő mondatok. Nincs mosoly, amiért érdemes minden nap felkelni. Csak gyűlölet, uszítás, pánikkeltés. Csak a másik oldal, az ellenfelek mocskolása, lejáratása. Welcome to Hungary? Véletlenül sem láttam olyan plakátot, amely pozitív érzelmeket kelt, amely a szebb, tisztességesebb életet vetíti elő. A te x-edet ennyivel megnyerhetik?

Pap László

Fotó: Media1