LIFE: Kávészünet – Megadjuk a módját

Mindig is irigyeltem a mediterrán embereket, akik órákat képesek a teraszokon elüldögélni egy csésze kávé mellett, beszélgetve, sakkozva, újságot olvasva, vagy félálomban hallgatva a kikötőből olajszag kíséretében odaszűrődő motorzajokat, a jövők-menők kiáltozását. A kávészünet nálunk valahogy kapkodósabb, munka közben az automata mellett, sebtében elszívott cigivel.

A Balkánon a mai napig megadják a módját. A török kávé rézdzsezvában szervírozva, ratlukkal, szárított gyümölccsel édesített, zseléalapú édességgel valóságos ünnep. Már a látványa is, de az íze! Sokkal markánsabb, anyagszerűbb, mint a presszókávé. Az európaiak közül sokan éppen a zacc miatt nem szeretik. 

De Szerbiában, Boszniában, Hercegovinában és a Koszovón is, ha kávét kérsz, elsősorban török kávéra gondolnak. Mostarban, Szarajevóban még vannak olyan házak, ahol maguk pörkölik a kávét az udvar közepén rakott tűzön és utána kézidarálóval őrlik, főleg idős asszonyok. A „nenák” akár órákon keresztül elbíbelődnek ennek a csodálatos italnak az elkészítésével.

Az én nemzedékem is még ezen a török kávén nőtt fel. Hívhatnánk akár bosnyák, szerb, vagy feketekávénak is. Annál is inkább, mert a törökök nem ezt a fajta erős kávét isszák, inkább hígítva, édesebben, szinte teaként. Szóval, anyánk török kávéval ébresztett már középiskolás korunkban is.

Fel is pörögtünk rendesen tőle. Milyen jó kávék voltak, pedig nem volt nagy választék: Santos, Minas, Centroprom, Frank. Pörkölt, szemes kávéként árulták. A boltban a pénztárnál őrölték. Milyen isteni kávéillat terjengett a boltokban! Kis porceláncsészéből ittuk. A zaccból pedig jósolni lehetett egymásnak. Mindjárt vidámabb lett tőle a munkahelyi kávészünet.

Aztán jött a kotyogós, majd a Nescafé sok tejjel, akár hideg tejjel is, nagy bögrében akár egész nap kortyolgatva munka közben. Ma meg már a kávéházakban és a boltok polcain a legkifinomultabb aromák megszámlálhatatlan változata közül válogathatunk. Gyümölcsös íz, jobb savasság, összetettebb aromák. A habban szívecskék rajzolva. Szinte képtelenség választani: filteres, kapszulás, presszó.  Mégis mindenkinek van kedvence, ami nélkül nem teljes a nap. Nekem fáj a fejem, ha nem iszom kávét, ami nem véletlen, mert a koffeinelvonás fejfájást okoz.

A kávé mértékkel fogyasztva egészséges, azt senki nem vitatja, legfeljebb azt felejtjük el, hogy sok vizet kell inni mellette, mert kivonja a szervezetből. Ez az oka különben, hogy felnyomja a vérnyomást, majd leereszti. A filteres kávé a leggyengébb, amerikai filmekben látjuk, ahogy non-stop iszogatják, mint a teát. A török kávét újabban főleg délelőtt ajánlják, mert megüli a gyomrot, idő kell az emésztéséhez. Ebből a fajtából két-három csészénél nem kellene többet inni. 

A táplálkozási tanácsadók szerint legegészségesebb a presszókávé, mert a kávészemek legjobb részei maradnak benne, amikor a forró víz átmossa. Állítólag a legjobb antioxidáns a világon! Főleg a robusta fajta. Ellenben a café latte hizlal, a benne lévő szirup és cukor miatt. A cappuccino és a neszkávé is laktat, az olaszok főleg délelőtt, tízórai helyett fogyasztják. Amúgy viszont a kávé karcsúsít, napi két-három presszókávé csökkenti a túlzott elhízás kockázatát – ha hinni lehet a táplálkozáskutatóknak. És ha nem szívunk mellé egy-két cigit. Van akinek a kávészünet cigaretta nélkül nem igazi.

A kávékapszula külön történet, sokan szeretik, mert kényelmes, készítéskor az az egy adag mindig friss, pont annyi készül belőle, amennyi szükséges. De nagy csapás a környezetre nézve, mert a kapszula alapanyaga alumínium, amelynek gyártsa nagyon energiaigényes, a begyűjtése pedig nem egyszerű. Állítólag mindössze egy harmadát képesek újrahasznosítani. A kávékapszula mellett érvelők viszont azt hangoztatják, hogy nem azoknak, hanem egyáltalán a kávétermesztésnek nagy a környezeti lábnyoma, leginkább a vízfelhasználás miatt. 

Egy csésze kávéhoz 140 liter vízre van szükség. A szén-dioxid kibocsátása pedig 50–100 grammra becsülhető. Pff! Hihetetlennek tűnik. Ez a látszatra igénytelen cserje mire eljut Afrika, Ázsia, Dél-Amerika kopár fennsíkjairól a mi csészénkbe, a termesztéstől a hörpintésig ennyiféle vacakoláson esik át. Mindent eltúloz a civilizáció. Ötven-száz éve még egyszerű csalánzsákokban érkezett, az udvaron rakott tűznél pörkölték és rézdzsezvában főzték. Egyszerűen és nagyszerűen. Békében a környezettel.