KÉTELY – Ez a gólya nem az a gólya?

Valahogy csendesebb idén Veszprémben az Árpád utcai gólyafészek környéke. Emlékszünk még, mennyi bosszúságot vagy épp vidám pillanatot szerzett nekünk a tavalyi „őrült” gólya. Most nincsenek hasonló jelenetek, legalábbis nem annyira látványosak. Megkomolyodott talán? Egy jó pillanatban lőtt fotó akár választ is adhat a kérdésre.

Nem készült még el a volt Tapó fogadóból lett társasház kőkerítésén az a gólyabarát növényláda, ami megakadályozhatná, hogy a gólya a közlekedési tükör mellé telepedve harcolni kezdjen a saját képmásával. Pedig április végén magam láttam, ahogy a társasház közös képviselője és Ovádi Péter kormánybiztos a helyszínen méri fel a lehetséges megoldásokat. Ígéret is volt a megvalósításra, ami talán azért maradt el, mert időközben kiderült, hogy az „őrült” gólya lehiggadt és esze ágában sincs már a kerítést rommá piszkítani meg összetörni a tükröt. Mostanáig az úttest közepén se tűnt fel, ahogyan azt tavaly gyakorta megtette, veszélyeztetve önmagát és az autósokat. A teraszajtók üvegeinek kopogtatásáról azért nem szokott le teljesen, és a társasház udvarát továbbra is sétatérnek tekinti.

Lehet, hogy ez a gólya nem is az a gólya? A kétely egy fotó miatt fogalmazódott meg bennünk. Szeghalmi Andrea évek óta fényképezi az Árpád utcai fészek lakóit. Tavaly mindkét gólyáról sok közeli képet készített, így biztosan tudható, hogy a madarak egyike sem volt meggyűrűzve. Egy május 10-én készült felvételén viszont tisztán látható a kék lábgyűrű, amit az egyik gólya visel. Ránagyítva a száma is leolvasható: H24A. További információért a Madárgyűrűzési Központhoz fordultunk, és most kéretik meghatódni: ez a gólya itt, ebben a fészekben született 2016-ban! A gyűrűt Széplaki Imre tette fel a gólyafiókára június 21-én. Szóval a gólyánk hétéves, és most újra itthon van.

Az „őrült” gólya helyét foglalta el?

Az, hogy az „őrült” gólya helyét foglalta el, persze csupán feltételezés a részünkről. Lehet, hogy látogatóban járt csak errefelé és kicsit megpihent a szomszédos épület kéményén nosztalgiázni. Az elmúlt években többször azonosították madármegfigyelők. Először a gyűrűzése után négy évvel, 2020 áprilisában és májusában észlelték Szentkirályszabadján. Ugyanitt tűnt fel 2022 júniusában is. 2023-ban a miénket megelőzően két jelzés futott be a központba: április 21-én és 25-én a meggyespusztai szántókon olvasták le a gyűrűszámát, ahol valószínűleg élelem után kutatott.

Az Árpád utcai fészekbe idén március végén, április legelején tért vissza az első madár. Ezt nem sikerült pontosan dokumentálni, csak annyi biztos, hogy 2-án a kocsimon hagyta a névjegyét. 10-én már ketten szemlélődtek a villanypózna tetején lévő otthonukban, a második madár feltehetően aznap érkezett. Nem fecsérelték az időt, Szeghalmi Andrea 12-ei képein már a családalapítás meghitt pillanatai láthatók. A nászból a jelek szerint fiókák születtek, mert már jó ideje zajlik az etetés. Csak azt nem tudjuk, hány tojásból hány kis gólya kelt ki és élte túl a rendkívül hideg, esős napokat. Annyira jó lenne egy webkamera föléjük! Ha ez ügyben bárkinek van ötlete, kérjük, keressen meg minket!

Szóval egyelőre teljes a bizonytalanság, de mégsem egészen lehetetlen, hogy a tavalyi „őrült” madár belepusztult valahol a vagánykodásba. A megözvegyült gólya ilyenkor új párt talál egy másik társkeresőben, amelyik akár a szentkirályi gyűrűs gólya is lehet. És ha így van, az magyarázat lehet a visszafogottabb, bölcsebb viselkedésre. Biztosat csak akkor tudhatnánk, ha sikerülne a szülőpárt – pontosabban a két pár gólyalábat – egyszerre, a fészekben lencsevégre kapni. De a történet így is, úgy is kerek, mert az etetés szaporulatra utal. Figyeljük őket rendületlenül, hamarosan elő kell bukkanniuk a táplálékért ágaskodó fiókáknak is. Aki először küld értékelhető felvételt róluk, vendégünk egy fagyira.

Fotók: Szeghalmi Andrea