Főként nők végzik: a láthatatlan munka

Minden év április első keddje a láthatatlan munka nemzetközi napja. Láthatatlan munkának azt nevezzük, amit a társadalom bizonyos tagjai háztartáson belül vagy önkéntes munkaként a család vagy a közösség érdekében végeznek fizetés nélkül.

A kutatások szerint ezeknek a munkáknak a jelentős része Magyarországon és máshol is a nőkre hárul, és a járvány miatt bevezetett intézkedések csak fokozták ezt a terhet.

A koronavírus-járvány talán láthatóbbá teszi ezt a munkát, hiszen sokan kénytelenek szembesülni a háztartási, gyereknevelési és egyéb gondoskodási munkákkal járó feladatok intenzitásával és a rájuk fordított idő mennyiségével. A fizikai házimunkán túl egyébként jellemzően a nők felelősek az úgynevezett érzelmi vagy kognitív munkákért is.. Ilyen feladat például kitalálni, hogy mit kell vásárolni, vagy éppen a gyerekek, rokonok és barátok születésnapjainak észben tartása, illetve a rokonokkal való kapcsolattartás.

A kritikusok szerint az, hogy a konvencionális gazdaságstatisztika nem méri a gondozási feladatokat, lehetővé teszi a törvényhozóknak, hogy a gyerekek, idősek és fogyatékosok gondozását érintő szociális ellátásokra fordított kiadásokat csökkentsék. Másrészt mivel a láthatatlan munka nem jelenik meg a foglalkoztatási mutatókban, úgy tűnhet, mintha inaktívak lennének azok, akik ezeket a munkákat végzik. Így egészségügyi szolgáltatásoktól eshetnek el, illetve a nyugdíjszámításnál sem ismerik el ezt a fajta munkát. Azt is szokták hangsúlyozni, hogy a fizetett „férfimunka” nem lenne lehetséges a fizetetlen „női munka” nélkül. Például egy gyári munkás férfi nem lenne képes a kenyérkeresői sztereotípiáknak megfelelni, ha a felesége nem vigyázna a gyerekekre és nem végezné el a háztartási feladatokat, vagy Shakespeare sem tudta volna megírni a darabjait, ha a felesége nem marad otthon a gyerekekkel.

Egyebek mellett ezeknek a kritikáknak is köszönhető, hogy a munkaerő fogalma és a gazdasági mutatók mérése némileg megváltozott az idők során.

A qubit.hu-n olvasható cikkben a szerző, Zorigt Burtejin azt mutatja meg, hogy a láthatatlan munka hogyan vált mérhetőbb fogalommá, és ez milyen következményeket vont maga után.