Jellemző az életvitelünkre az élelmiszer-pazarlás. Az elkerülhető élelmiszer-hulladékot nevezzük pazarlásnak. Ez az élelmiszer-mennyiség felét teszi ki Magyarországon fejenként: évente 66 kilogramm élelmiszert dobunk ki a szemétbe.
Ez valamivel kevesebb a 70 kilogrammos uniós átlagnál. Elképesztően sok az. Két zsák krumpli, körülbelül ennyi a fejenként 66 kilogrammnyi élelmiszer-hulladékunk. (Ha még azt is mérnénk, amit fölöslegesen eszünk meg!) Ráadásul a kutatások azt mutatják, hogy a háztartások elsősorban húst dobnak ki, felvágottat, sajtokat, ezt követi a gyümölcs, majd a zöldségek és a burgonya. Mindezek a legdrágább élelmiszerek közé tartoznak. Ha kizárjuk a leggyakoribb okot – az élelmiszer ehetetlen részének az eltávolítását –, akkor a háztartások több mint fele a fölöslegesen megvásárolt, illetve túl sok elkészített ételt említi fő okként, majd ezt követi a lejárati időre és a megromlott ételre való hivatkozás.
Forrás: agroinform.hu
Minél többször mennek a boltba az emberek, annál többet dobnak ki – a statisztika szerint. Pont fordítva gondoltam, hogy a fiatalok jól bevásárolnak hetente egyszer, kétszer, aztán elfeledkeznek az egészről, nincs idejük elkészíteni, közben lehet, hogy el is utaznak, lejár a szavatosság. Ilyesmi. De ezek szerint nem. Hanem talán arról van szó, hogy megkívánja a szemünk a boltban az árut, hazavisszük, aztán betesszük a hűtőbe és annyi. Elfelejtjük megenni vagy megfőzni.
Elfecsérelt milliárdok címmel a HVG október 26-i számában foglalkozik az élelmiszer-pazarlás és a klímavédelem összefüggéseivel.
Kifejtik, hogy „az élelmiszerek termelése, feldolgozása, szállítása és forgalmazása során évente, világszerte közel 16 milliárd tonna szén-dioxid és egyéb, az üvegháztartást fokozó gáz kerül a levegőbe”. Ráadásul ennek egy része nagyon fölöslegesen, mert végül a kukában landol. Miközben a világ másik felében éheznek, vagy talán tőlünk egy utcával arrébb is vagy még közelebb.
Van haladás, az EU-ban és Magyarországon is csökkent az utóbbi négy évben a élelmiszer-pazarlás mértéke. Főleg a szervezett élelmiszermentés indult be az áruházláncoknál, éttermeknél. Olcsóbban adják a lejáró szavatosságú vagy szépséghibás termékeket, vagy rászorulóknak, menhelyeknek, állatkerteknek adományozzák.
Forrás: trt.net.tr
Ugyanakkor még mindig gyakran szembesülünk azzal, hogy félig rothadt, fonnyadt, sőt lejárt szavatosságú árut akarnak eladni drága pénzért. Eszi, nem eszi, nem kap mást alapon. És ha nincs másik bolt a faluban, akkor csak kihalászunk a zöldség/gyümölcs ládából egy-két még felhasználható darabot.
Már a piacon is csak ott vásárolok, ahol megengedik, hogy magam válogassak. Ahol az árus rakja a zöldséget, gyümölcsöt a zacskóba, ott szinte biztosan belekerül egy-két sérült, netalán rothadásnak indult darab, amin már nincs az az ügyes háziasszony, aki segíteni tudna.
Forrás: foldrajzmagazin.hu
Penészes paradicsomból csak nem főzünk lecsót! Ami pedig a háztartásokat illeti, bevethetnénk nagyanyáink trükkjeit az élelmiszer-pazarlás ellen, ha lenne hozzá kedvünk. Másnap, más formában felfrissítve újra asztalra tették az előző napról megmaradt húst. De a töltött paprikát, vagy a töltött káposztát, a paprikást, a babot, a húslevest vagy a hurka-kolbászt akár több napig is ették felmelegítve. Nem kellett kidobni. Amivel nem tudtak megbirkózni, azt megették a disznók vagy a tyúkok. Régen faluhelyen nem volt pazarlás, pedig még hűtőszekrény se volt. Ám mindig azt fogyasztották, ami helyben éppen akkor termett, vagy aktuális volt – ennél fogva friss volt, nem kellett vele kapkodni.
Forrás: MTI/Femina
Ma már olyan korszerű megoldások is rendelkezésre állnak az élelmiszermentéséhez, mint például a mélyhűtő. A legtöbb élelmiszer lefagyasztható és „ínséges” időkben előszedhető. Milyen jó előkapni a jégről egy kis pörköltmaradékot vagy töltött káposztát ebédre, főzés helyett!
Vezető képünk forrása: commons.wikimedia.org
