Új jogszabályok? Normatív alapú támogatások? Kötelező ivartalanítás? Mi segíthet abban, hogy javuljon az állatvédelem helyzete? Olvasói találkozónkon Ovádi Péter állatvédelmi kormánybiztossal és civil állatvédőkkel beszélgettünk.
A menhelyek és állatvédő egyesületek helyzete elkeserítő – foglalhatnánk össze egy mondatba a hallottakat. Véges az idejük és a kapacitásaik, óriási fizikai és lelki terheléssel járó munkát végeznek. Bár a normatív alapú, azaz a nem pályáztatással történő támogatás nagy előrelépést hozhatna számukra, mégsem ezt emelték ki, mint legnagyobb segítséget. Azt kérik tőlünk, állatbarát civilektől, hogy menjünk ki hozzájuk személyesen, tapasztaljuk meg, hogy milyen emberfeletti munkát végeznek. Segítsünk nekik. De hogyan? Akár egy kutyasétáltatás vagy takarítás is nagy terhet vehet le a vállukról.
Anyagi támogatásban részesíteni egy állatvédő egyesületet vagy menhelyet nem egyszerű. Nehéz nyomon követni, megvannak-e az engedélyek, hány állatot mentenek, ki tartozik a támogatásra szorulók kategóriájába. Ahhoz, hogy támogatáshoz jussanak, auditálni kellene őket. Akkor mi a gond? A kívülálló állatbarát számára meglepő a válasz: az auditálás ötletét nem minden menhely fogadja örömmel. És hogy miért nem? Mert vannak menhelyek, amelyek nem felelnek meg az elvárásoknak, jogszabályoknak, az állatvédelem szabályrendszerének. A kormánybiztos elmondta, pályázatok azért vannak és lesznek a közeljövőben is, főként az ivartalanítás támogatására.
Elhangzott, hogy Magyarországon az utóbbi időben 40 százalékkal gyarapodott a társállatok száma, a teljes népesség 70 százaléka tart otthon valamilyen állatot. Felmerült az örök kérdés is: hozhatna-e megoldást a kötelező ivartalanítás bevezetése. Ovádi Péter szerint az ivartalanítás a felelős állattartás része és ekkor jön az első akadály, amit aligha lehet a közeljövőben elhárítani. A beavatkozást csak állatorvosok végezhetik és akkor a probléma máris visszatér a kiinduló pontjához, ez esetben az orvosi kapacitáshiányhoz.
A beszélgetésben részt vevő állatvédők egymást kiegészítve mondták el, mi a gond a chipezéssel. Mert igen, van gond, nem is kevés, erősítette meg Ovádi is. Jó megoldásnak tűnt, hogy a kormány évekkel ezelőtt bevezette az állatok chippel történő jelölését, vagyis nyilvántartását. A gazdi beadatja, majd hátradől, hiszen ő megtette azt, ami kötelező. Stimmel, amennyiben az állatorvos a nap végén valóban szabályszerűen iktatja, nyilvántartásba veszi az adatokat. Az állat bekerül a rendszerbe. Ha bekerül. Mert van, amikor az orvos elmulasztja a regisztrációt. Vagy a gazdi nem ellenőrizteti időnként, hogy működik-e még a chip, vagy nem jelzi az állatorvosnak, hogy az állat elveszett, elpusztult, ha időközben megvált tőle. Ilyenkor az átíratás az új gazda nevére gyakran elmarad. Így aztán előfordul, hogy a chip nem tartalmaz információt a gazdiról, már elévült a telefonszáma, pontatlan a lakcíme.
Ovádi Péter rutinosan válaszolt a kérdésekre, kialakult a párbeszéd is, de úgy tűnik messze a megoldás. A hallgatóság köréből felvetődött az ebadó kérdése is.
– Magyarországon eddig félszáz településen vezették be. Az önkormányzatok kötelesek a befolyt ebrendészeti hozzájárulás teljes összegét az ebek ivartalanításának támogatására, az állatmenhelyek és az ebrendészeti telepek fenntartására, állatvédelmi szervezetek támogatására fordítani. Továbbá az ebösszeírás vagy egyéb, az ebtartással kapcsolatos közegészségügyi intézkedések költségeit is ebből illene fedezni. Ez mind nagyszerűen hangzik, de a valóságban nem igazán működik. Ha az ember meghallja azt a szót, hogy adó, már fel is háborodik, hiszen ki szeret adót fizetni. Sok gazda inkább szélnek ereszti Morzsit, és ezerszámra kerülnek utcára kutyák, tovább növelve az állatmentők és a menhelyek gondjait – hangzott a kijózanító magyarázat.
A kormánybiztos a helyzet hosszú távú javulásának lehetőségét a most felnövő generáció oktatásában, szemléletformálásában látja. Beszámolt arról a sikeres iskolaprogramról, amelynek keretében sok ezer kisdiák ismerkedhetett meg a felelős állattartás alapjaival és vitte haza a megszerzett tudását a szüleinek. Szavait akár mottónak is kiemelhetjük: Minden gyerek úgy születik, hogy szereti az állatokat, csak mi felnőttek rontjuk el őket, ha rossz példát mutatunk.
A találkozó szervezőiként köszönjük a részvételt mindazon civileknek, akik fontosnak érzik az állatvédelem ügyét és azoknak az egyesületeknek, alapítványoknak is, akik képviseltették magukat a találkozón: az ajkai Vahur Állatvédő Egyesületnek, a Meggyeserdei Menedéknek, az Olt-Alom Állatvédő Egyesületnek, az Állatvédő Egyesület Veszprémnek és az Ultimátum Állatvédelmi Alapítványnak.