December 5-e, a talaj világnapja alkalmából felidézzük Dobos Endre egyetemi tanár, a Magyar Talajtani Társaság elnöke közelmúltban elhangzott veszprémi előadásának legfontosabb pontjait.

A Pannon Egyetem és az MTA VEAB tudománynapi ünnepének vendégeként beszédet tartva Dobos Endre valójában folytatta Gelencsér András rektornak a gondolatait, aki kifejtette, hogy a tudománynak kiemelt szerepe van abban, hogy elpazaroltuk a Föld nyersanyagait és lassan élhetetlenné tesszük bolygónkat. Ezért ha lehetséges, akkor ezek után még nagyobb a tudomány felelőssége, hogy megfelelő válaszokat adjon a globális problémák megoldására. Dobos Endre éppen a tudományos hátterű precíziós talajművelésben, a regeneratív gazdálkodásban látja a megoldást.

A túlművelés következményei

A Magyar Talajtani Társaság elnöke Magyarország talajtani adottságairól tartott veszprémi előadásában kitért arra, nem is olyan régen, 30 évvel ezelőtt még alig foglalkozott valaki a talaj problémáival, csak 2015 után került fókuszba a téma, amikor már nem lehetett nem észrevenni, hogy mekkora a baj. A laikus is látja, ha ránéz a szántóföldekre, hogy különösen a dombságokon, de most már az Alföldön is egyre több helyen eltűnt 30-50 százalék a felső termőrétegből. Nem évszázadok alatt, hanem az utóbbi 40-60 évben! Ez is mutatja, mennyire gyors a degradáció, az erózió, a szerkezeti romlás. Ennek elsősorban a szakszerűtlen túlművelés az oka a szakember szerint. Ha hatszor megjárja a gép évente a szegény földet, akkor evidens, hogy eltűnik a porhanyóssága és kiszárad.

Nem képes megtartani a vizet

S hogy még nagyobb legyen a baj, a klímaváltozás és a talajromlás erősítik egymást. A degradált talajok tovább fűtik a hőhullámokat, szinte megduplázzák a hőmérsékletét. Továbbá a tömörödött, lemezes szerkezetű föld nem képes befogadni az esővizet, megáll rajta, vagy elfolyik róla a belvíz, ami még jobban aszályérzékennyé teszi. Hiszen a téli csapadékot tárolnia kellene a talajnak, hogy majd képes legyen kinevelni a növényt. Ma az a helyzet, hogy a vízbefogadó képessége felére csökkent, megáll a felszínen, vagy elfolyik.

Nemzeti kincsünk

Magyarország nemzeti kincsének 40 százaléka az édesvíz és 40 százaléka a termőföld, mindössze a maradék 20 százalék a technológia, az infrastruktúra, a humán erőforrások stb. Ha az első kettő nincs, akkor az összes többi se lesz – figyelmeztetett Dobos Endre. Éppen ezért újfajta mezőgazdasági módszerek bevezetésére van szükség Magyarországon is. Megfelelő tudományos, informatikai háttérrel pontosan kiszámolható, milyen környezeti adottságú, melyik földfajtára milyen technológia alkalmazása ajánlatos, olyan, amely nem pusztítja el a talaj élővilágát, kémiáját, fizikáját.

Dobos szerint elsősorban nem az öntözés mentené meg a mezőgazdaságot, hanem a megfelelő talajművelés. Mert mint mondta, Magyarországon a legnagyobb jó szándékkal sem tudunk 400 ezer hektárnál nagyobb területet öntözni, miközben 4,5 millió hektáron gazdálkodunk.

Próbáljuk meg visszaalakítani a talajokat olyanra, hogy képesek legyenek befogadni a lehullott vízmennyiséget – üzeni.

Iszonyú porfelhők

A túlművelés következményei látszanak a szántóföldek fölött és körül lebegő porfelhőkön is. Elkezdi elfújni a talajt a szél, ha nincs semmi a felszínén, ami megfogná. Például takarónövényeket kellene alkalmazni. Ezek híján a tavaszi erős böjti szelek akkora porfelhőt kapnak fel ezekről a földekről, hogy emiatt például tragikus baleset történt az M1-es autópályán. Az óriási porban hirtelen minimálisra csökkentek a látási viszonyok.

Az hogy újabban ekkora figyelmet kap a téma, az biztató a környezetkímélő agrotechnikai eljárások elterjedése szempontjából. Okszerű gazdálkodásra van szükség a talajállapot függvényében. Meg lehet még oldani mindent, csak ahhoz el kell hinni, hogy a probléma létezik – üzeni a szakember.

A talaj világnapja, december 5-e alkalmából érdemes elgondolkodni a lehetőségeken.

 

Vezető kép: Tömegbaleset az M1-es autópályán idén márciusban a por miatt. Fotó: police.hu