A politikai kérdések valójában mind gazdasági kérdések körül forognak, ahogy a biztonsági problémák is. A gazdaság az aréna, amelyben a harc folyik.

Láthatjuk, a kormányok most világszerte mindent bevetnek, hogy ne szabaduljon el az infláció, a munkanélküliség, hogy megőrizzék a munkahelyeket és szavatolják az emberek legalább minimális egzisztenciális biztonságát. Orbán Viktor is bejelentette, hogy minden idők legnagyobb gazdasági akciótervével készülnek. Ehhez képest csalódást keltett a hétfőn közzétett csomag, nincs benne semmi új és semmi nagyszabású. Sőt! Nem látni, hogy mi lesz azokkal, akik tartalékok híján máris padlót fogtak a munkahelyük elvesztésével? A kormány most bejelentett intézkedéscsomagjának a lényege a munkahely-teremtés lenne, ennek jegyében 450 milliárd forint értékben beruházásokat támogatnak – majd egyszer, valahol. Csak nehogy olyan hatásfokkal, mint a közmunkások esetében! Átvállalják a munkáltatóktól a bérköltségek egy részét, amennyiben rövidített munkavégzésre állították át a dolgozóikat.

Az előrejelzések szerint a járvány miatt várható munkanélküliség mértéke 100 ezres nagyságrendű lehet hazánkban, tartósságát pedig a koronavírus lefutása fogja meghatározni. Akit már elküldtek, azon ez a csomag nem fog segíteni. Pláne, ha eleve rossz pozícióból tették taccsra, ha mondjuk vállalkozóként dolgozott és egyik pillanatról a másikra szerződést bontottak vele, akkor még munkanélküli segélyt sem kaphat, még azt a mizérikust se, ami továbbra is érvényben van nálunk. Az ellenzék a munkanélküli segély kilenc hónapra való kiterjesztését kéri és a munkájukat elvesztett emberek fizetése felének az átvállalását. Sok honfitársunk fizetése hirtelen százezer forint körüli havi juttatásra esett vissza. Ebből hogy lehet megélni? Gyereket nevelni? Lakbért fizetni? Erről nem hallunk semmit, hogy mi a megoldás számukra. Az ellenzék magyar milliárdosokat, nagyvállalkozókat nevezett meg, akik közbeszerzéseken lettek milliárdosok. Elvárható lenne, hogy szálljanak be a járvány okozta vészhelyzet finanszírozásába. Kíváncsi vagyok, mit reagálnak erre? Merthogy a profitszerzés helyett mégiscsak fontosabb lenne az emberek megmentése. Vagy ők már egy új faj, amelynek nincsenek erkölcsi kötelezettségei?

Mintha egy másik térbe kerültünk volna, ahol a hagyományos törvények eltűntek és bármelyik pillanatban bekövetkezhet bármi.

Fel kell készülni, hogy hosszan együtt fogunk élni a vírusokkal, ha meg nem halunk, mielőtt a védőoltást feltalálnák. Virológus szaktekintélyek ajánlása szerint folyamatosan tesztelni kellene a lakosságot, aki egészséges, annak védőfelszerelést biztosítani és hagyni dolgozni a karantén után, aki beteg, azt gyógyítani. Ezek szerint tartósan beköltözik a félelem az életünkbe. A gyerekeink miatt meg kell változtatni a gondolkodásunkat, helyi termékeket preferálni kevesebb szállítással, kevesebb fölösleges repülőúttal, abba kell hagyni a fakivágásokat, az állatok leölését. Az állatokról emberre átterjedő vírusfertőzések erősen összefüggnek a nekik otthont adó térségek elpusztításával az útépítések, a fakitermelés, a vadászat, a profit miatt. Minek összegyűjteni pár embernek annyi pénzt, hogy úgyse tudnak mit kezdeni vele?

Röhej, hogy még most is sajnálom magamtól a henyéléssel töltött időt, pedig most aztán tényleg fekhetnék egész nap olvasgatva, ahogy gyerekkoromban képes voltam órákon át ábrándozni. Akkor nem küldték napközibe a gyereket falun. Ha nem voltam éppen a nagymamáéknál, akkor bezártak a lakásba, amíg dolgoztak a szülők, ami engem egyáltalán nem zavart. Sokat játszottam egymagam, vagy csak történeteket találtam ki heverészve. Akkor még nem volt munkakényszerem, ami felnőttkoromra szépen kialakult, mostanra akuttá vált. Ezért folyamatosan feladatokat találok ki magamnak. Április végéig megterveztem, mit kell alaposan kitakarítani, elkezdtem az ablaktisztítást, ajtók fertőtlenítését, de mivel régiek, lassan megy a munka, vigyázni kell, hogy szét ne essenek. A napokban a kertet készítettem elő a palántálásra. A komposztot beledolgoztam a paradicsom földjébe. Még csak palántákat kellene szerezni. Ottó kapott Gyuritól, a kollégájától édes kis reszketeg paradicsompalántákat. Úgy döntöttem, ezeket inkább cserépbe ültetem. A kertbe, a mostoha, agyagos lovasi földbe inkább erősebbeket, fejlettebbeket kellene szerezni, hogy a nyáron mindenképpen legyen paradicsomunk még vészhelyzetben is. Azért jó lenne, ha legalább májusban véget érne a járvány!

Hozzászólások

hozzászólás