VISSZHANGSZOBA – Tökéletes jövő vagy planetáris idiotizmus?

Őrült tempóban fejlődik a világ, különösen az elmúlt öt évben történt igazi váltás, a processzorok teljesítménye évente megduplázódik, az áruk ugyanakkor megfeleződik. Ennek eredményeként ma már a gyerekek kezében is sokkal jobb számítógép van, mint amivel annak idején a holdra vitték a rakétákat – hallottuk a magyar tudomány ünnepe alkalmából rendezett tanácskozáson az MTA veszprémi székházában.

Olyan átalakulás közepén vagyunk, ami a legalapvetőbb dolgokat érinti, az emberi kapcsolatokat és a munkát például. Az internet harmadik realitásként lebeg a fejünk fölött a felhőben, csak éppen nem látjuk, ám ő lát bennünket. (Isten szeme mindent lát?) Egyelőre a tudósok sem vállalkoznak rá, hogy eldöntsék, mi vár ránk, tökéletes jövő vagy planetáris idiotizmus? Mindenesetre van egy új világvége dátum: 2045 – tudtuk meg Korondi Péter (MTA doktora, egyetemi tanár, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) előadásából. Néhány „világvégét” már túlélt az emberiség. Miért pont 2045? Mert akkorra olyan szingularitás, nem várt, kiszámíthatatlan fejlődés fog bekövetkezni, ami sarkaiból fordíthatja ki a világot.

Csak ember formájú ne legyen a robot!

Ma már a mesterséges intelligencia fejleszti önmagát, egyelőre az ember segítségével. A jövő még inkább efelé mutat. Kérdés, milyen szerep jut ebben az embernek? Egyelőre még arról van szó, hogy az ember fejleszti a robotot és nem fordítva. Korondi Péter véleménye szerint a robot ne legyen ember formájú. Ez most még eldönthető. Horrorisztikusnak mondta az emberhez megszólalásig hasonlító robotokat. legyen inkább kutyaszerű, az ember hűséges társa – mondta. Éppen ezért a mechatronikusok most az etológusoktól tanulják az eto-kommunikációt, amit a robotokkal is megtanítanának. Ül, fekszik, lábhoz! Azért, hogy a robot az ember hűséges segítőtársa legyen.

Milyen szerep jut az embernek?

A robotok már most nagyon sok munkát átvesznek az embertől, és – el kell ismerni – sokkal jobban, pontosabban dolgoznak, hiszen náluk például nincs érzelmi kilengés. Belátható időn belül robotok fogják vezetni az autót és a többi járművet, robotok végzik a nehéz fizikai munkát és bonyolult számítási műveleteket a munkahelyen és a háztartásokban is. Az orvostudományban is megállíthatatlanok. Az egyéni adatokon alapuló diagnosztika minden eddiginél hatásosabb orvoslást tesz lehetővé. De a robotok ott vannak már a művészetekben is. Summa summarum, a munkák 80 százalékát átvehetik, az automatizációval a munkahelyek 80 százaléka eltűnik. Sokkal több szabadidőnk lesz tehát, s könnyebb lesz az élet. De valóban mindenki számára, vagy csak a kiváltságosoknak? Az emberek többsége pedig munka és megélhetési lehetőség nélkül nyomorog? Ám ha nem is ez a katasztrófa verzió valósulna meg, akkor is kérdés, hogy mit kezdünk majd a szabadidőnkkel? Teljesen internet függővé válunk, és egész nap nyomkodjuk a számítógép klaviatúráját vagy a telefonunk gombjait?

Naponta ezerötszázszor

Egy átlag tinédzser naponta ezerötszázszor nézi meg a mobiltelefonját, hogy lássa, lájkolták-e, hányan lájkolták, amit a Facebookra kiposztolt, meg hogy megnézze, mit raktak ki mások – utalt a helyzetre Manchin Róbert (címzetes docens, ELTE, a Culture Action Europe elnöke). A Facebooknak pillanatnyilag kétmilliárd felhasználója van. 2020-ra ötmilliárd okostelefon lesz használatban a világon. Be vagyunk hálózva tehát, a közösségi média irgalmatlanul nagy mennyiségben szállítja az információkat. Szinkronitásnak nevezik azt a helyzetet, amikor azonnal értesülünk mindenről, szinkronban vagyunk. Ám belegondolt-e már valaki, hogy kell-e ez nekünk? Mi közöm hozzá, hogy mit keres Trumph a Távol-Keleten? Ha kell, ha nem, folyamatosan értesülök róla. És a tömegek honnan tudják megkülönböztetni a sok fake news-t, azaz a szemetet a valódi hírektől? Ha egy hazugságot hétszer, nyolcszor elismételsz, abban egyszer csak elkezdenek hinni. Ezen az elven működik az internet.

Csak azt nem tudják rólunk, amit nem akarnak

A Facebook egy visszhangszobába zár bennünket. Ha egyszer rákeresünk valamire, a továbbiakban folyamatosan felkínálja nekünk azt az opciót. Az algoritmusok folyamatosan mérik, mit olvasunk, mit osztunk meg, mit kommentelünk stb. Hasonló gondolkodású emberek véleményével vesz körbe bennünket a lájkokkal, ami teljesen megtévesztő lehet. Manipulálhatja a viselkedésünket – fejtette ki Manchin. Teljesen megváltoztatja a kommunikációnkat, az emberi kapcsolatainkat. Algoritmusok által berendezett álvalóság? Ez nem tűnik jó kilátásnak.

Nem csak ez az etetés a hátulütője a behálózottságnak, hanem az is, hogy csak azt nem tudják rólunk, amit nem akarnak. Egy nyolc évvel ezelőtti adat szerint 800 millió emberről több mint 1500 individuális adatot gyűjtöttek össze az internetszolgáltatók. Mára ennek a sokszorosáról beszélhetünk, hiszen az utóbbi három évben durrant be igazán a dolog, amikor tömegek kezdték el használni a digitalizált levéltári adatokat, újságokat, folyóiratokat, könyveket és az egészségügyi adataink, az okmányaink is mind internetre kerülnek.

Tartsuk meg mindazt, ami emberi!

Demokratikus nyilvánosság helyett valami masszát kapunk az interneten keresztül, amiben keveredik az igazság a hazugsággal, az álhírek a valódival. Lehet, hogy eltűnik a történelem, mert megjelenik az emberen túli ember és eluralkodik a planetáris idiotizmus? – vizionálta Csepeli György. Az ELTE professor emeritusa azt mondta, ha sikerül megtartanunk mindazt, ami emberi bennünk, akkor sikerrel tudjuk felvenni a harcot az általunk tervezett eszközökkel.

A negyedik ipari forradalom és az ember címmel rendeztek gondolatébresztő konferenciát a Veszprémi Akadémiai Bizottság székházában november 8-án. Ahogyan a meghívóban fogalmaztak: „A negyedik ipari forradalomnak nevezett folyamat az egész gazdaság információs hálózattá alakulását jelenti. Kérdés, hogy a digitalizált, automatizált, robotizált világunkban mi lesz az ember szerepe?” Nehéz erre válaszolni. Annyi bizonyos, hogy az új technológia forradalmi lehetőségei gyökeresen megváltoztatják a világot.