TŰZIJÁTÉK – A tönkretett misztikum

A tűzijáték bennem mindig felidézi a gyermeki örömöt. Ugyanúgy elbűvöl és megigéz, mint a csillagszórók szikrázó fénye vagy a kaleidoszkóp színes varázslata. De már nem szeretem. Pontosabban: így nem.

Európa legkülönlegesebb vízimadár telelőhelyeinek egyikén, a tatai Öreg-tó mellett az évnek ebben az időszakában tízezerszámra gyülekeznek az északról érkezett vadludak. Tata önkormányzata 2018-ban helyi rendelettel tiltotta meg a tűzijátékok használatát, hogy semmi ne háborgassa ezeknek a kedves vándoroknak a nyugalmát.

Idén azonban a tataiak (vagy a Tatán szilveszterezők?) egy része mintha eszét vesztette volna. A tiltást semmibe véve rakéták százait röpítették az éjszakába karácsonytól szilveszterig. Eleinte ritkábban, de ahogy közeledett az év utolsó napja, egyre vadabbul durrogtak a tűzijátékok. A 35 ezres vadlúdsereg szilveszter napjára ötezerre fogyatkozott, és mindössze 1200-an maradtak, mire eljött az új év első hajnala.

Féktelen nekivadulás

Ez a féktelen nekivadulás máshol is tapasztalható volt. A Somló környékén például, amiről egy, a hegyen lakó ismerős adott hírt. Nemcsak az alant megbújó falvakban záporoztak az égre a rakéták – sokkal inkább, mint az elmúlt esztendőkben bármikor –, de már a hegyen is. A Balaton partját se kímélték. A Balatoni Értékmentés Facebook-oldalán olvasható, hogy a tó legnagyobb nádasának szélén minden önkontroll nélkül őrjöngtek a szilveszteri bulizók. A nádas valami isteni csoda folytán nem égett le, de eltűntek az egész évben itt élő tőkésrécék, 50–60 télire érkező fütyülős réce, valamint a nádasban áttelelő szürke gém és nagy kócsag is. Mi itt, Veszprémben láttuk ugyanezt. Körös-körül, a húszemeletes alatt, a Séd völgyében, a Dózsavárosban – és bizonyára a város más részein is – kora estétől hajnalig tűzijátékok színezték az eget, sivítva, nagyokat robbanva, szinte megállás nélkül. Sokkal feltűnőbben, mint az előző években bármikor.

Menekülő vadak, sérült emberek, tűzkárok

Madarak, vadon élő állatok, rémült kutyák menekültek ezerszámra. A mentőket országosan pirotechnikai eszköz által okozott kéz-, arc- és szemsérüléshez 19 alkalommal riasztották. A sérültek közülük négyen súlyos, maradandó károsodást szenvedtek. A tűzoltók 48 tűzhöz vonultak. Volt, ahol autó lángolt, Miskolcon kiégett egy lakás, aminek az ablakán egy eltévedt rakéta csapódott be. A rendőrök 18 esetben indítottak eljárást pirotechnikai eszközzel kapcsolatos szabálysértés miatt.

Odaveszett a misztikum

A szilveszteri tűzijáték régen maga volt a csoda. Hozzátartozott az óévbúcsúztatóhoz, volt benne valami ünnepélyesség. Amióta az önkormányzatok jó része úgy döntött, hogy helyette fényfestéssel színezik az eget, ez a varázslat szertefoszlott. De nem csak a misztikum veszett el, hanem a biztonság is. A miénk és az állatvilágé ugyanúgy. Tobzódva és mértéktelenül tűzijátékozik boldog-boldogtalan, bárhol és bármikor. Születésnap, céges parti, szilveszter nem múlhat el nélküle, mintha valami versengés folyna, hogy ki tud hosszabban, nagyobbat, színesebbet és hangosabbat. Pökhendiek tették tönkre a tűzijáték varázsát, akiknek nem számít, hogy mennyibe kerül, csak jó drága legyen. Őket nem érdeklik a szomszédok, a reszketve menekülő kutyák. A vadludak és tőkésrécék meg aztán végképp semennyire. Persze itt van előttük a követendő példa, ami még a Holdról is látszott tavaly (vagyis helyette huszonhetedikén, hogy láthassa az egész világ, kinek a p..cse, pardon: a tűzijátéka a legnagyobb). Megtehetik és meg is teszik, mert az egójuk mindennél fontosabb.

Ha rajtam múlna, betiltanám a tűzijátékok forgalmazását és használatát. A szabályszegőket pedig, hiszen hozzájutni ma már bárhol lehet, elrettentő szigorral büntetném. De egyszer egy évben, szilveszterkor, az önkormányzatok – feltéve, hogy azzal a lakosság is egyetért – újra rendeznének tűzijátékot 10-20 percben, ünnepi aláfestő zenével, pezsgős koccintással, kultúrembereknek.