Szijjártó Belgrádban: Szerb–magyar, dwa bratanki?

Még a sokat megélt szerb tömeg lélegzete is elállt a csodálkozástól, amikor Szijjártó Péter magyar külügyminiszter keverék szláv nyelven a belgrádi tömeggyűlésen előadta populista szövegét a szerb–magyar testvériségről. Akkor tértek magukhoz egy kicsit, amikor a meglepetésvendég kijelentette, hogy „mindig a szerbeknek szurkolunk, ha nem játszik magyar csapat”. Ezt megtapsolták.

Jó kis taktikai hazugság. A folytatásban több más, mélyre világító mondat is elhagyta Szijjártó száját, de valahogy nem borultak érte a nyakába. Elmaradt az ováció.

Adódik a kérdés, mit keresett a hiperaktív magyar külügyminiszter a Szerb Haladó Párt (SNS) által összehívott „minden idők legnagyobb tömeggyűlésén”? Hogy keveredhetett már megint ilyen ellentmondásos vállalkozásba? Nem tájékoztatták? Nem tudta, hova megy? A szerb sajtó egy hete másról sem ír, mint hogyan kényszerítik az állami alkalmazottakat, hogy a kirendelt külön buszjáratokkal Belgrádba utazzanak, hogy kifejezzék támogatásukat a regnáló kormány mellett. Ha akartak, ha nem, menni kellett, hogy megmutassák, többen vannak, mint azok, akik Vučić távozását követelik. Visszahívták az embereket még a táppénzről is, kiadták parancsba, aki nem lesz pénteken Belgrádban, az hétfőn már ne is menjen dolgozni, ki van rúgva.

Egy ilyen rendezvényen kellett Szijjártónak a rossz nyelvérzékét fitogtatni. A szerb nyelven felolvasott beszéde többek között attól volt olyan szórakoztató, hogy ty-nek ejti a szerb t betűket, mint az oroszok. Prijatyel, mondta, meg naprijatyel.

Azért is fest borús képet a jövőről ez a belgrádi nagy testvériség, mert közben a külügyminiszter Magyarországnak a demokratikus világtól való elszigetelődésén dolgozik kitartóan. Rombolja az ország kapcsolatait a nyugati szövetségi rendszerekben, az Európai Unióban, a NATO-ban, és oroszbarát gesztusokat tesz világszerte. Már a lengyelek is hátat fordítottak a magyar kormánynak, éppen Szijjártóéknak a Putyin iránti barátsága miatt. Nincs már lengyel–magyar „dwa bratanki”. Helyébe lép a szerb–magyar „dwa bratanki”?

De miről beszélt Szijjártó Belgrádban? Nem a demokráciáról. Előadta a magyar kormány populista paneljait háborúról és békéről, a nemzetközi liberális mainstreamről, „amely azért támadja a magyarokat és a szerbeket, mert kiállnak magukért, a nemzet érdekeiért, azért mert erős vezetőink vannak, mert békét akarunk Ukrajnában”. Hozzátette még: „mert védjük a családi értékeket és nem hagyjuk, hogy kívülről diktálják, mit csináljunk”. A szerbiai tömeggyilkosságokra célozva, amik nyomán tüntetni kezdtek az emberek Belgrádban az erőszak ellen, kifejtette: külföldi hatalmak még az emberi tragédiákból is politikai hasznot húznak, lázítanak.

„Nem tudják elfogadni, hogy a saját utunkon járunk és sikeresek vagyunk. Erős Szerbiát, erős Magyarországot építünk. Segítsétek az elnökötöket! Hajrá, Aleksandar, hajrá Szerbia!” Ezzel a felkiáltással fejezte be beszédét a magyar külügyminiszter tegnap Belgrádban szakadó esőben, a százezres tömeg előtt. Azt, hogy mennyien voltak az esernyők alatt, nem tudni pontosan. Egyes híradások szerint 2200 autóbusz szállította a népet Belgrádba a „békemenetre”. Ők „kontramítingnek” nevezik. De minő véletlen, hogy van magyar megfelelője: békemenet. Sok a párhuzam a két ország politikája között.

A nagygyűlést a remény rendezvényeként aposztrofálták. Ehhez enyhén szólva patologikus derűlátás szükséges. És akkor még nem is említettük a fejleményt, hogy miközben mindenki Belgrádra figyelt, Koszovón összetűzött a lakosság és a rendőrség. A civilek több településen sem akarták beengedni az általuk bojkottált választáson győztes albán nemzetiségű polgármestereket a hivatalokba. Többen megsérültek. Aleksandar Vučić szerb elnök elrendelte a legmagasabb katonai készültséget és a koszovói határhoz vezényelte a csapatokat.

Fotó: „Önöknek nagyszerű elnökük van” (telex.hu)