SZALONCUKOR – Erős Pista és Haragos Pista

A fogyasztói társadalom egyik fő ismérve, hogy a vásárlókat folyamatosan új termékekkel bombázzák a gyártók. Ennek egyik hátránya, hogy az ember egy idő után már nem találja meg a boltokban az általa megkedvelt akármit, a másik pedig, hogy a fejlesztők elképesztő termékvariációkat találnak ki.

Bevallom, mindig is szerettem a tiszta műfajokat: a jazzt és a rockot, ám ki nem álltam az általam katyvasznak tartott jazzrockot. Imádom a kürtőskalácsot és a fagylaltot, de külön-külön és nem egyben, ahogyan manapság kínálják több helyen. Szeretem a lángost és a jó hamburgert is, de nem értem, miért kell erőltetni a lángosburgert?

És akkor itt kerül a képbe a legújabb őrület: az erős paprikával kombinált szaloncukor. A világhálón olvasható termékleírás szerint „az Erős Pista az egyik legismertebb paprikakészítmény Magyarországon, s egyben az Univer legkedveltebb exportterméke is. A magyar ételek meghatározó kiegészítője, minden magyar háztartásban megtalálható. Főként sós ételek mellé párosul, így egy meglepő, pikáns kombináció a csokoládéval. A különleges válogatás Haragos Pistá-s szaloncukorral is kiegészült, mely egy jóval erősebb, markáns ízvilágot tár elénk a desszertek birodalmában”.

Szeretem a szaloncukrot: a marcipánosat, a karamelleset, a zseléset, még azt a régi fajtát is szerettem, amit gyerekkoromban árultak a piacon sztaniolba, rojtos végű fehér papírba csomagolva, és aminek az íze egyáltalán nem hasonlított a mai szaloncukrokéhoz. Tudom: ízlések és pofonok. Én kihagyom az Erős Pistát és a Haragos Pistát. A szaloncukor nálam továbbra is édesség marad.