Olyan drága lett az élet, hogy már az is föltűnően garasoskodni kezdett, aki korábban soha. Leárazott, akciós zöldség-gyümölcsöt vesz inkább a harsogóan friss áru helyett például. Mert a friss tényleg észveszejtően drága. Nem szoktunk hozzá még mindig, hogy ezer meg kétezer forintot fizessünk a zöldségért, gyümölcsért. Pedig ez a helyzet. Spóroljunk, ezt kellene, tudom, de miből?

Jó, nem veszünk tortaszeletet vasárnap délután, mert ez már megint luxus. A gyógyszertárt messzire elkerüljük, mert ha bemegyünk, a nyugdíjemelés nélkül jövünk ki. Az a helyzet, hogy luxus lett a gyógyszer, olyan „luxus”, hogy a legtöbbjét az orvos már fel sem írja receptre. Legfeljebb egy cetlire és vegye meg mindenki magának! Az állam spórol az egészségügyön, az orvos a betegen. De kin spóroljon a beteg? Önmagán.

A magánklinikai vizsgálatokon is lehetne spórolni, ha az államiban normális időn belül sorra kerülnénk. Elméletben tisztában vagyok vele, hogy az orvoson és a gyógyszeren sokat takarékoskodhatnánk, ha lenne pénzünk. Mert akkor úgy képzelem, nagyon egészségesen étkeznénk, sokat kirándulnánk, nem stresszelnénk. Ehhez persze, lehet, hogy nem is kellene olyan sok pénz, de azért nem ártana, ha volna.

Min spóroljunk még? A fűtésen már nem igazán lehet, 18 fok alatt már vacogós. A gyerekek kiadásait mindenképpen fizetni kell, a lakáshitelt is. Mégiscsak a kaja marad mint lefaragható tétel. Pedig éppen ezt a legnehezebb magyar embernek felfogni, hogy méregdrága lett az étel. Mert azért kaja az mindig volt, soha nem éheztünk. Nem vettünk ugyan a gyereknek egy rúd Pick szalámit, de 10 dekát igen, és beosztottuk. Most nagyon párizsi esélyes a dolog.

A nyakunkba szakadt év eleji nagy leárazások is jól jönnek, jólesik olcsóbban megvenni a szükséges holmit. De most meg az van, hogy éppen ezért az év eleji nagy elszánás miatt, hogy spóroljunk, már most, január közepére elfogyott minden pénzünk. Még az is, ami nincsen. Mínuszban. Hol van még elseje, netalán tizedike?

Mégiscsak sokkal jobb lenne, ha nem drágulna ilyen nagy ütemben az élet! Vagy ha többet keresnénk! Mondom én.

Vezető képünk forrása: Veszprém Kukac