SAJTÓNAPI GONDOLATOK – „Ami most van, az az újságírás halála”

„Bartuc Gabriella, a Magyar Szó egykori munkatársa a Veszprém-kukac nevű internetes portálon tavaly ilyenkor jelentette meg remekbe szabott írását a sajtó rabságáról, s amelynek minden egyes szavával mélyen egyet lehet érteni” – írja Szabó Angéla vajdasági publicista, Bozóki Antal, ismert vajdasági közíró március 15-én megjelent blogjában, amelynek címét munkatársunktól „kölcsönözte”.

A blog ITT érhető el.

„… az ifjú nemzedék általában kerüli a múltba nézést, nem szeret hátrafelé tekingetni, és hajlamos azt hinni, hogy ami nálánál korábban jött a világra, az már avas, dohos, penészes, az mind megérett a lomtalanításra, a szemétre való. Pedig nem. Léteztek is, még élnek is nagy elődeink, akik mesterei voltak a szakmának” – mondja Bozóki, és az alábbi részletet közli Bartuc Gabi fölöttébb aktuális írásából.

„Én még abban a szellemben nevelkedtem, hogy az újságírás az igazságra való törekvés. Próbálkozás az igazság megközelítésére. Ezért nagyon nehezen viselem el, hogy mára igazság és hazugság körülbelül azonos súllyal esnek latba. Nem csak Magyarországon, de másutt is. Nézzük akár Szlovákiát, Szerbiát vagy az Egyesült Államokat, és még sorolhatnám az országokat, ahol populista kormány van hatalmon. Mára világszerte, így Európában is jelentős politikai erővé nőtte ki magát a populizmus. A populista politikának pedig nem szabad sajtóra van szüksége, hanem bulvárra, annak is a minél ócskább, minél ostobább fajtájára, amivel etetheti a népet. Illetve hangosbemondóként működő közmédiára, amelyik nem gondolkodik, hanem szajkózza, amit betápláltak, és – reflexszerűen, mint egy jó testőr – ugrik, ha netalán kritizálják a gazdát.

Ez, ami most van, az újságírás halála. A populista politikus nem fog értünk, újságírókért könnyet hullatni, hiszen legszívesebben félresöpri a zsurnalisztát, mert az útjában áll. Nehogy már a média okoskodjon, közvetítsen közte és a nép között! Hiszen ő a mérce, az „Alfa és az Ómega”, a kezdet és a vég, a hazaszeretet és a becsület megtestesítője, ő tudja legjobban, mi kell a népnek. Legfeljebb szolgalelkű hírmagyarázókat, közvélemény-kutatókat tűr meg maga körül – akik zsíros állás, jól fizető megbízás fejében segítik neki fenntartani azt a bizonyos alternatív valóságot, amit létrehoztak, és nincs kizárva, hogy talán hisznek is benne.”

A teljes írás ITT olvasható.