POLITICAL CAPITAL – Orosz beavatkozási kísérletek az EP-választási kampányokba

A Political Capital és partnerei – Adam Lelonek, Grigorij Mesežnikov, Jonáš Syrovátka, Nikos Štěpánek – a Friedrich-Naumann-Stiftung támogatásával megvalósuló projekt keretében vizsgálják az európai parlamenti választásba történő orosz beavatkozási kísérleteket a V4 országaiban.

A projekt kiemelt célja az EU-ellenes és oroszbarát dezinformáció terjedésének feltérképezése, fő narratíváinak összefoglalása és a manipulatív információk elleni harcot elősegítő szakpolitikai javaslatok megfogalmazása. Ezzel kapcsolatos tanulmányunk fő megállapításai a következők:

• Az Európai Unió és az EP-választások kétségkívül a Kreml befolyásolási kísérleteinek célpontjai lehetnek, amit az uniós intézmények már jóval a választások előtt felismertek. Okunk van feltételezni, hogy Oroszországnak mind az indítéka, mind az eszközei megvannak arra, hogy befolyásolja a 2019-es EP-választásokat, ezzel javítva saját érdekeinek képviseletét az uniós döntéshozatalban. Igaz, ennek hatékonyabb eszköze, ha oroszbarát kormányok egy csoportja befolyásolja az Európai Unió Tanácsának munkáját, ráadásul az EP-választások meghekkelését annak decentralizáltsága is megnehezíti. Mindennek ellenére Moszkvának előnyére válhat, ha felerősíti saját hangját az EP-ben és azt az illúziót kelti, hogy komoly kihatása volt a voksolás eredményére.

• Egyes Kreml-barát üzenetek (például, hogy az Egyesült Államok az EU-t használja más országok irányítására, vagy hogy a CIA áll az Euromajdan mögött) értő fülekre találhatnak bizonyos tagállamok lakosságának körében. Az EP-választások kiváló alkalmat teremtenek e narratívák terjesztésére, de ennek konkrét hatását lehetetlen lesz pontosan megmérni.

• A Kreml által finanszírozott média (Russia Today, Sputnik) alapvetően a Nyugat (USA, NATO) hiteltelenítésén dolgozik, néhány esetben anélkül, hogy egyáltalán említené Oroszországot. Az RT és a Sputnik angol nyelvű változatán talált narratívák néha figyelemre méltóan egységesek, ami arra utal, hogy egy-egy kulcsfontosságú orosz érdeket (például Venezuelát) érintő témában a Kreml igyekszik meggyőzni a hallgatóságot saját igazáról. A Kreml EP-választással szembeni relatív érdektelenségét az is mutatja, hogy az orosz finanszírozású médiumok közvetlen támadásainak többsége az Egyesült Államok és a NATO ellen irányul, nem az Európai Unió ellen. Mikor azonban az RT és a Sputnik mégis uniós témákkal foglalkozik, szinte kizárólagosan EU-ellenes szereplők nézeteit terjesztik. A helyi portálok „kedvenc” témakörei változóak: a magyar dezinformációs portálok leginkább az EU-ra összpontosítanak, míg a cseh alternatív médiatér, hasonlóan az RT és a Sputnik riportjaihoz, inkább a Nyugat-ellenes üzenetekkel foglalkozik. Az orosz döntéshozók célja lehet az unió gyengítése és egységének megbontása, hogy nagyobb befolyást nyerjenek a blokk belügyei felett, míg egyes belső uniós szereplők hasonló célokat akarnak elérni ideológiai okokból. Ez az egybeesés vezet lényegében a hivatalos Kreml által pénzelt médiumok és a helyi dezinformációs portálok narratíváinak közeledéséhez.

• Az EU-ellenes üzeneteket gyakran kombinálják a sokkal erősebben jelen levő Nyugat-ellenes narratívákkal. A Kreml az EU-t a nemzetközi színtéren az Egyesült Államok meghosszabbított karjának tekinti, ami egy újabb ok számára az integráció gyengítésére. Ennek köszönhetően az Egyesült Államokat, a NATO-t, a Nyugat-barát politikusokat és a nyugati demokratikus normákat közvetlenül támadó dezinformációra az európaiak általános politikai orientációját megváltoztatni kívánó tevékenységként tekinthetünk, aminek kihatása lehet az EP-választások eredményére is: a Nyugat-ellenes narratívák szintén az euroszkeptikus erők üzeneteit közvetítik (például ők az egyetlen megoldás az Oroszország elleni háború megkerülésére).

• Az orosz narratívák jelenléte az euroszkeptikus szereplők üzeneteiben számottevően növeli a Kreml európai elérését. A Kreml és az euroszkeptikus erők között létezik egyfajta kétoldalú narratívamegosztás. Míg a hivatalos, félhivatalos Kreml-párti média befolyásolhatja a helyi oroszbarát szereplők üzeneteit, addig a helyi szereplők látásmódja hozzájárulhat a Kreml hivatalos retorikájához, például nyilatkozataikon keresztül.

• Összességében kijelenthetjük, hogy az európai Kreml-barát, euroszkeptikus erők (akiknek többsége inkább tekinthető „hasznos idiótának”, mintsem orosz ügynöknek) sokkal fontosabb szerepet játszanak az Európai Unión belül az oroszbarát narratívák terjesztésében, mint maga a Kreml. Moszkva ezzel teljes mértékben elégedett lehet, mivel narratívái így nemcsak hogy elérik az európai lakosságot, de ily módon még nagyobb is lehet a hatásuk.

Political Capital