PETŐFI SZÍNHÁZ – Az emberi lélek mélyére repít

Abszurd dráma várja a Latinovits–Bujtor Játékszín nézőit. A Veszprémi Petőfi Színház október 20-án, szombaton mutatja be Harold Pinter: A gondnok című művét.

A történet szerint egy londoni romos bérház lomokkal teli szobájában három ember van összezárva: a lassú felfogású, enyhén ütődött Aston, a heves természetű öccse, Mick és az öreg csavargó, Davies. Összeütközésükből ered a darab konfliktusa. A tét: a szoba birtoklása, vagyis ki uralkodik a másik felett? Beszélnek egymáshoz, de senki nem érti a másikat, a saját ketrecükből nincs szabad kijárat a másik világba. Jéggé dermedt emberek jéggé dermedt világban, ahol az életnek nincs értelme: minden zavaros és ellenséges. Az egyén nem támaszkodhat másokra, sem a társadalomra, sem Istenre, sőt saját magára sem, hogy értelmet vagy értéket találjon. Ezért ragaszkodnak annyira a biztonságot jelentő szobához, és ez a magyarázata annak, hogy Mick és Aston miért tartja természetesnek, hogy Daviesnek mennie kell és Daviesnek miért olyan rémisztő, hogy nem maradhat. A szerző ezeket a komoly gondolatokat erőteljes humorral ábrázolja. A The Sunday Times of Londonban megjelent levelében ezt írta: „Szerintem A gondnok vicces.”
Lengyel Ferenc rendező így vélekedik a produkcióról:
– Harold Pinter ars poeticájának megfogalmazásában is alapvető félelemérzésről beszélt, az emberi lélek mélyén rejtőző állati ösztönvilág felszínre törésének lehetőségéről: „Az én drámáim roppant egyszerűek. Adva van egy szoba, benne két ember. Felmegy a függöny, és ami engem ebben a pillanatban érdekel, az csupán annyi, hogy mi történik ezzel a két emberrel. Rájuk nyitja-e valaki az ajtót, s ha igen, miféle balszerencsét, miféle bajt hoz a bennlevőkre?” Ennek a pinteri dramaturgiának az alapját a helyszínnek, a jellemeknek, cselekedeteiknek, motivációiknak kiismerhetetlen volta képezi. A pinteri drámában elhomályosulnak a dráma racionális elemei. Ezzel bizonytalanságban tartja a nézőt a drámán belüli ,miérteket illetően, és csak a végső konklúziónak tekinthető záróakcióban sejteti, hogy végső soron az emberi lét minden megnyilvánulása ismeretlen erők diadalával, az emberi lét és az emberi kapcsolatok pusztulásával végződik.
– A próbafolyamat kezdetét minden esetben háttérmunkával kezdem, figyelem a különböző figurákat az utcán, figyelem magam, a saját életemet, ugyanis szeretem megtalálni azokat a közös pontokat a karakteremmel kapcsolatban, amelyek az én életemben is fellelhetőek – avat be a szakmai munkába a Davist alakító Kőrösi Csaba. – Ugyanakkor a rendező nem csak karaktert kért tőlünk, hanem hús-vér embereket is. A gondnok próbafolyamata alatt igyekeztem megtalálni magamban Davies hangját, gesztusait, viselkedését a különböző helyzetekben, hogy minél hitelesebb képet adhassak róla. A darab érzelmileg is nagyon nehéz, előfordul, hogy egy monológon belül háromféle hangulat is megjelenik, ami egy igazi hullámvasút. A színész számára egy ilyen szerep igazi kihívás, nagy munka, de öröm is egyben.
Máté P. Gábor (Aston) úgy fogalmaz: nagy örömmel tölti el, hogy Az őz című előadás után újra egy elgondolkodtató darabban szerepelhet a játékszínben.

– A gondnok egy remekmű, a történet pedig időtálló. Szereplői elbeszélnek egymás mellett, amit a jelen kor világában ugyanúgy megtapasztalok. Ez az egymásra nem figyelés adja a darab humorát. Aston szerepének megformálása nagy kihívás számomra. A visszafogott, csendes emberből egyszer csak előtör a beszélhetnék, és őszintén, kertelés nélkül elmondja élete fájdalmasan meghatározó élményét, mely a bezárkózottságba juttatta. Minden mellébeszélés nélkül…. Remélem, hogy remek előadás születik majd! A jó csapat adott hozzá.
– A darab az odafigyelés hiányáról szól – vélekedik a Micket alakító Szeles József. – Arra hívja fel a figyelmet, hogy tanuljunk meg kommunikálni, meghallani és megérteni azt, amit a másik ember mond, nemcsak a saját gondolatainkban elveszni.