Hogy mennyire szükséges és mennyire jó dolog a korcsolyázás, siklani, azt a múzeumokban őrzött csont- és vaskorcsolyák bizonyítják. A kő- és vaskortól használják a korit, manapság pedig már az időjárástól függetlenül szabad a siklás akár jégen, akár műanyagon.

A veszprémieknek bezzeg könnyű, az ország legnagyobb szabadtéri korcsolyapályája áll a rendelkezésükre – mondják országszerte. A megjegyzés úgy hét évvel ezelőtt még fedte is a valóságot, de amióta szubmediterránná alakult az éghajlat, a Balaton nem fagy be, az óriás ingyen koripályának annyi. A korcsolyázás szerelmesei a rádióban elhangzó figyelmeztetés ellenére – a Balaton jege veszélyes, sportolásra nem alkalmas – rohantak korit csatolni és varázsütésre megtelt a part száguldozókkal. Tapasztalataik szerint ugyanis, mire a rendőrség kiadta a figyelmeztetést, a jég tökéletes volt. A tiltások ellenére ritkán szakadt be a jég a sportolók alatt, legalábbis a mentős statisztikák nem tartanak számon jelentős eseteket.

Ezzel szemben az 1800-as évek végén tömegével fulladtak a halászok a vízbe, mert gazdáik a halászháló mentését fontosabbnak vélték biztonságuknál. A 45–60 centis jég alól szinte reménytelen volt a menekülés. Mind ez ideig a csúcsot 1931-ben mérték, akkor a jég 110 centiméterre hízott. Szekerekkel keltek át a túlpartra. A hetvenes évek elején buliból hasonló vállalkozásba fogtak február elején, egy Trabantot húztak át Siófokra a vállalkozó kedvű korizók.

A jég a társasági élet színtere volt a két világháború között. Külön jégvonatokat indítottak Pestről. Volt jégkorcsolya-, jégkorong-, jégvitorlás bajnokság, táncos népünnepély. A gyerekek jó néhány esés után megtanultak korizni, de a keszthelyi premontrei gimnáziumban például kötelező tárgy volt a korcsolyázás.

A nyolcvanas évektől a veszprémi testneveléstanárok is hetente legalább egyszer a Balaton jegén tartottak órát. A tóparti településeken látványos jégfarsangokat rendeztek. A fakutyázás (a fakutya szántalpakon csúszó szék, amit szöges végű botokkal hajtottak előre a jégen, ha nem volt ismerős a közelben, aki tolta volna) kiment a divatból, jöttek viszont a jégszörfök. Az igazsághoz tartozik, hogy száz éve még nem a szórakozás kelléke volt a jég, hiányában nyáron megállt az élet: ha nem tudták a falvak és a városokjégvermeit feltölteni, akkor a közegészségügy is veszélybe került.

A nyüzsgés helye

A veszprémiek leghangulatosabb téli találkozóhelye az Erzsébet ligeti szabadtéri korcsolyapályája volt a 70-es években. Az egyetem sportpályáin hizlalták a jeget, az idősebb nemzedék szívesen emlékezik vissza a zenétől hangos és nyüzsgő emberektől zsongó korcsolyapálya körüli társasági létre.

A kilencvenes évek elején Veszprém vezetői a természet szeszélyeit akarták kicselezni, amikor ismét a városba hozták a jeget. Több szezonon át, hosszasan keresték a legjobb helyet. Kísérleteztek a megyeszékhely különböző pontjain jég- és műanyag pályákkal egyaránt. Fogyatkoztak a téli fagyos napok, de azért voltak a Stop Shop bevásárlóközpontnál, a Jutasi lakótelepen, az Arénánál sátor alatt is rövid életű jégpályák.

Az Óváros tértől a Jégcsarnokig

A kicsiket az előállítási technológia nem érdekelte. Ők annak örültek, hogy a balatoni szélhez képest kevésbé fáztak, a szülőknek nem kellett sokat utazniuk, a városban pedig mindig akadt cég, amely a költségeket szponzorálta. Kétségtelen, minden esztétikai és egyéb szempontból az Óváros tér győzött. Nem véletlenül került 2020-ban a 10 legszebb hazai korcsolyapályák közé.

Kicsi a 350 négyzetméternyi pálya, de a mienk – hangoztatták a városházán. Igazán hangulatos ünnepi fények alatt volt minden: forralt bor, finom falatok, bérelhető korcsolyák kicsiknek és nagyoknak. 2019. december 6-án megnyitották és január 30-án (extrém meleg idő miatt) este véget ért az Óváros téri korcsolyapálya élete.

Ünnepi fényben tavaly sem volt hiány, az Európa Kulturális Fővárosa év keretében a nyári koncerthelyszínen kori- és hófánkpályát alakítottak ki jég- és műanyag pályákkal egyaránt az ifjúság legnagyobb örömére.

Megnyitja kapuit a téli Gyárkert, és egészen január 28-ig 50 méteres hófánkpályákkal és egy több mint 500 négyzetméteres jégkorcsolyapályával várja az aktív kikapcsolódásra vágyókat. Egyelőre az időjárás segíti a technológiát, az optimisták úgy vélik, februárig kitart a téli park.

Hosszú várakozás után megnyílt a Tüzér utcai Jégcsarnok is, így a korcsolyázás kedvelői végre minőségi jégen csúszhatnak. Igaz, nem Balaton, de tekintettel a klímajóslatokra, a balatoni jégpáncélra aligha számíthatunk a közeljövőben, a távoliban pedig még kevésbé.

Apropó: klíma

Tekintsünk vissza még egyszer a 2017. esztendőre, amikor még tél volt a tél. Ebben az évben még jégvitorlázó Európa-bajnokságot is szervezetek a tavon.

Az m4sport.hu helyszíni tudósítója arról számolt be, hogy a tizenhat országból érkezett több mint 150 versenyzőt kedvező időjárás fogadta.

A balatonfüredi helyszínt azt követően választották ki, hogy a nemzetközi versenyrendező bizottság Európa szóba jöhető tavait végigjárva a Balaton több mint 20 cm-es jegét ítélte a legalkalmasabbnak.

A helyzet jó ismerői szerint ez volt az utolsó esztendő, amikor a Balaton „rendesen” befagyott, vagyis a jégvitorlások is biztonságosan siklottak rajta.

Idézzük az m4sport.hu 2017. február 10-i számának beszámolóját:

„A 95-szörös válogatott Juhász Roland is kipróbálta a jégvitorlázást a Balatonon. A Videoton futballistája az edzői segítséggel végrehajtott kiadós gyakorlás végén az M4 Sportnak elmondta, elég félelmetesnek tűnt az eszköz, amely akár 120 km/órás gyorsaságra is képes a jégen.”

Az erről tanúskodó videót itt nézhetik meg.

Az ember évezredek óta korcsolyával közlekedik. Nálunk, Magyarországon leginkább a sport és a szórakozás eszköze. Ha a klímaváltozás ilyen gyors ütemben halad, a természetes vizeken teljesen megszűnhet, maradnak a mesterségesen, méregdrágán kialakított pályák.

Vezető képünk forrása: Veszprém Kukac