Kinek kell még a tudás? – Gerhes Gábor kiállítása

Gerhes Gábor Balatonalmádiban élő képzőművész alaposan feladja a leckét legújabb, a Kiscelli Múzeumban megrendezett, nagy figyelmet keltő kiállításával is.

A kiállítás gerince, az öt évig készített könyve, az ATLAS, sajátos válasz a kérdésre: szükség van-e még enciklopédiára olyan korban, amelyben sokkal fontosabbá vált a világot uralni, mint megismerni?

Kinek kell még a tudás? Miért nem akarunk többet és rendszerezettebben tudni a világról, mint amit és amennyit az internet ránk zúdít? „Mit kezdjünk a tudományos megismerés klasszikus eszközeivel egy olyan korszakban, amikor a tények egyre kevésbé hatnak a közgondolkodásra, miközben az érzelmeket megmozgató, személyes hitre épülő érvek egyre inkább teret nyernek? A választ keresve valószínűleg nem az lesz az első dolgunk, hogy a legközelebbi könyvtárba sietünk. Inkább a számítógépünkhöz vagy a telefonunkhoz nyúlunk, és egy-két ugrást követően már a bárki által szerkeszthető Wikipédiát böngésszük” – olvasható a kiállítás kurátori szövegében. „A térképeket tömörítő atlaszok, a hozzájuk műfajilag közel álló enciklopédiák és lexikonok az emberi tudás írásos, illetve képes gyűjteményeit tartalmazó tárgyak. A felvilágosodás óta mindhárom kiadványtípus szerzői a világ jelenségeinek felmérésére, rendszerezésére törekedtek, és a teljesség igényével készítették munkáikat. Ezeket a köteteket az univerzummal kapcsolatos átfogó tudásanyag tárolásának kitüntetett, egyezményes helyeiként ismertük egészen az internet megjelenéséig.”

Ám nem csak a tudás forrásainak digitalizációja és elbizonytalanodása jellemző a XXI. századra, hanem a tömegessé vált technikai reprodukció is, mint művészetbefolyásoló tényező. Mit ad hozzá és mit vesz el a művészeti alkotásból a legújabb technika használata? A műalkotás auráját például még a legtökéletesebb reprodukció is elveszi. Ugyanakkor lehetővé teszi a fókuszváltást, a mikrokozmoszok kinagyítását, vagy éppen további kicsinyítését. Ezáltal olyan tulajdonságokkal ruházhatja fel a képeket, ami eredetiben, technikai segítség nélkül lehetetlen volna.

Gerhes Gábor 368 oldalas képes atlaszában jellemzően ilyen sajátos képzelettel és technikával megdolgozott, önmagán átmosott tárgyak, a valóságnak a művész számára fontos elemei láthatók, mintegy 400 új fotó. Nincs objektum szubjektum nélkül – mondhatnánk Gerhessel. „Az ATLAS univerzális megállapítások és lezárt magyarázatok helyett szerzője személyes világképét és az ahhoz kapcsolódó kérdéseit közvetíti. A kiadvány Gerhes gyerekkora óta gyarapodó megfigyeléseiből, valamint különleges tárgygyűjteményéből kiinduló munkáit rendszerezi és mutatja be – eddigi életműve és egyszersmind élettapasztalatai sajátos leltáraként” – magyarázzák a kurátorok, Róka Enikő és Mucsi Emese.

„Gerhes Atlasa az enciklopédikus tudás, a kétségbevonhatatlan rendezettség radikális kritikáját jeleníti meg döntően képek által, melyek értelmezését az egyes fejezetek igen rövid szövegei segítik” – írta róla György Péter az ÉS-ben megjelent méltatásában. Hangsúlyozva, Gerhes eddigi munkássága talán legfontosabb pontjához ért. „S mindez azt a reményt ébreszti fel bennünk, hogy a kritikai művészet kora nem ért véget.”

A Kiscelli Múzeumban látható installáció középpontjában egy kocka alakú osszárium makettje áll, és ennek belsejében találhatók az ATLAS könyv példányai. A rejtélyek megoldásához kedvet érző, művelt néző ennél sokkal több rétegét érzékeli az egésznek, mert tudni lehet, hogy ez a csontház Rossinak a modenai temetőben álló épülete, aminek a neve L’ azzuro del cielo, ami viszont Bataille erotikus-politikai regényére utal vissza és így tovább nagyon izgalmasan folytatható az áthallások és megismerések sora.

Az ATLAS kiállítás április 17-ig tekinthető meg a Kiscelli Múzeumban. A nyitvatartás ideje alatt vasárnaponként 15 órai kezdettel tárlatvezetéseket tartanak a Templomtérben Gerhes Gáborral, a kiállítás kurátoraival, valamint meghívott szakértőkkel. Március 13-án Nemes Z. Márióval, március 20-án Mályi Józseffel.

Fotók: Gerhes Gábor ATLAS (A művész jóvoltából)

Gerhes Gábor (Budapest, 1962. május 7.) Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, egyetemi oktató Balatonalmádiban él grafikus feleségével, Medve Zsuzsával. A hvg-ben megjelent portréban mondja: „naponta fát vágok, kutya ugrál a kertben, mindig látom a tavat, és sokat vitorlázom.”

A művészt Magyarországon az acb Galéria képviseli.