KIÁLLÍTÁS – Frida Fiestas 2.

Boros Viola és Fajgerné Dudás Andrea Frida Fiestas 2. című kiállításának megnyitójára március 24-én, pénteken 18 órakor várják a közönséget a Művészetek Háza Csikász Galériájába (Vár u. 17.).

A megnyitón köszöntőt mond Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója. A kiállítást megnyitja Oltai Kata művészettörténész, kurátor. A tárlat kurátora dr. Bordács Andrea esztéta, az ELTE SEK Vizuális Művészeti Tanszék vezetője.

Frida Kahlo idén lenne 110 éves, mivel 1907. július 6-án született Mexikóban, bár később 1910-et jelölte meg születési idejének a mexikói forradalom tiszteletére. Frida Kahlo igazán az 1925-ös buszbalesete utáni lábadozása során, ágyban fekve kezdett festeni. Maga sem gondolta volna, hogy személyes habitusa és sajátos festői világa nemcsak mások érdeklődésére tart számot, de nagy hatással lesz a következő korokra is.

Az évfordulót két olyan kortárs művész kiállításával ünnepli a Művészetek Háza, akiknek a munkásságára nagy hatással volt Frida Kahlo testi hibáit, fájdalmait vállaló karakteres festészete, mely a női testtel kapcsolatos tabutémákat is megjeleníti. A mi kultúránkban inkább elrejtjük fájdalmainkat, így Frida Kahlo vallomásos naplóképei reveláció számba mentek.

Fajgerné Dudás Andrea 16 évesen döntötte el, hogy festőművész lesz, ekkor ismerkedett meg Frida Kahlo művészetével. Lenyűgözték a mexikói festőnő önarcképei és a róla készült fotók, melyeken az összenőtt sűrű szemöldökét és bajszát is felvállalva ábrázolta önmagát. Ez nagyon fontos volt akkor Fajgerné Dudás Andrea számára, szabadságot adott neki, hiszen ő maga sem felelt meg a társadalom által diktált divatnak. Például neki is összenőtt a szemöldöke, amit nem szedett; a környezetét zavarta, őt viszont nem, és Frida kapcsán még büszkén is viselte. Mikor a 2002-es Frida című filmmel Frida Kahlo még közismertebb lett, akkor egy időre szakított a témával. Később egyetemistaként újra visszatért hozzá, amikor Drozdik Orsolyánál elkezdte tudatosan kutatni a festőnőket az 1500-as évektől az 1950-es évekig. Természetesen Frida újra előkerült, bár festményei már régen beépültek a tudatalattijába, sokszor újra felvillantak és inspirálták.

Boros Violát Frida Kahlo testi és lelki fájdalmának nyílt felvállalása inspirálta, amit a mi kultúránk inkább elrejteni szokott. Vonzó számára, hogy erős karakter, könyörtelenül őszinte, mer beteg és csúnya lenni, és mindezek mellett mégis süt belőle a szexualitás.

Mindkét művész számára izgalmas Frida ambivalens viszonya a férjéhez. Különösen megkapó Frida szürrealista képi világa: bár ő nem tartotta magát szürrealistának, André Breton lelkesedett a munkáiért. Elmondása szerint csak a saját életét festette meg, ellentétben a szürrealistákkal, akik az álmaikat festik meg. Boros Viola számára a mexikói egzotikus növény- és állatvilág, a képek népies naiv karaktere, a tiszta, erős színhasználat is közrejátszott abban, hogy számos képe ne csak látványában, szellemiségében utaljon a mexikói festőre, hanem rendszeresen meg is jelenjen a képein. Ebben eltér a két kiállító művész viszonya Frida Kahlótól.

Fájdalmainak megörökítése, a testi hibák felvállalása meghatározó mindkettőjük esetében, nem véletlenül a Megsebzett szarvas című képe mindkettőjük szerint Frida legszebb festményeinek egyike, amelyen szarvastesttel ábrázolja magát telelőtt nyilakkal. Szebb, metaforikusabb festményt nem is készíthetett volna, melyben minden benne van. A kiállításon régebbi, Frida inspirálta művek mellett egészen új munkákkal mutatkozik be a két alkotó.

A kiállítás április 25-éig látogatható naponta 10-től 17 óráig – vasárnap kivételével.