KÉZILABDA – Ki juthat az FF4-be?

Nem illik egy „építkezés” közben lévő csapat teljesítményéről menet közben sommás véleményt mondani. Hamarosan kiderül, lehet-e legalább egy magyar klub a legjobbak mezőnyében, az FF4-ben.

Annak idején a nagy tekintélyű, a férfi és női válogatottak szövetségi kapitányaként is nagyszerű sikereket elérő Mocsai Lajos szintén azt mondta veszprémi edzőként, hogy legalább fél év kell egy új csapat összerakásához, amely úgy teljesít, ahogy azt a szakvezető elképzeli. És akkor a szintén Mocsai által többször hangoztatott sportszerencséről még nem is beszéltünk.

Ezek a gondolatok érvényesek a Momir Ilić–Gulyás Péter edzőpáros munkájára is a Telekom Veszprémnél. Nekik is jár a türelmi idő.

Ami tény, hogy ravasz volt az idei cél megfogalmazása: vissza kell hódítani a bajnoki címet, megvédeni a Magyar Kupát. A Bajnokok Ligájában pedig nem elvárás a Final Fourba jutás. (Zárójelben azért érdemes megjegyezni, hogy a Veszprém már Vranješ ideérkezése óta építkezik. Tavalyelőtt szintén volt egy hasonló kísérlet, más előjellel, amely arra engedett következtetni, hogy Corralesszel, Markussennel, Maquedával, Moralesszel, Borozannal, Siskarjovval újra be lehet az FF4-be jutni és esetleg végre megnyerni, de nem sikerült. Olyannyira nem, hogy mostanra csak a két spanyol maradt, de nyártól már az átlövő sem itt játszik tovább. Építkezni tehát nagyon körültekintően kell, ráadásul rettenetesen drága. Már a tervezésnél kiderül, jó döntést hoznak-e a mérnökök.)

A mai, fénysebességű világban nem sok értelme van korábbi évek döntéseire hivatkozni. Amikor annak idején felvetettem a klub egyik nagyon ritka, gyengébb periódusában, hogy miért nem lép eggyel hátrébb a csapat, hogy újraépülhessen, a válasz egyértelmű volt: szó sem lehet róla, mert a szponzor az eredményességért, a sikerekért adja a pénzét, nem lehet becsapni őt.

A Hajnal-érában persze más volt a támogatási rendszer. Az önkormányzat csengő-bongó forintja mellett több mint száz cég gondolta úgy, hogy megéri a veszprémi férfi kézilabdasportba tenni a pénzt, mert együtt, egymást segítve fialhat tovább a siker, ami hasznos mindenkinek. Ez most egyáltalán nem így van, de ez egy másik dolgozat témája lehetne.

A lényeg, hogy az építkezésben lévő Telekom Veszprém a negyedik helyen végzett a BL-csoportjában. Vagyis tényleg érzékelhető, hogy a negyvenöt éves alapokra valóban rászorul a változtatás. Persze, lehet azt is írni, hogy ha nem kap ki a csapat Bukarestben és Zsaporozsijában, akkor most nem kellene játszani a legjobb nyolc közé jutásért, egy kör kimaradna. Viszont a ha-val kezdődő mondatoknak semmi értelmük nincs a sportban.

Arról azért feltétlen érdemes meditálni, hogy hazai pályán, az arénában elvérzett a csoportelső Kielce, a második helyen továbbjutott a Barcelona és a még szintén Bajnokok Ligája-győzelem nélkül szereplő Párizst kétszer is elkapták Corralesék. Ergo: jó úton járhatnak Momóék. Az egykori kiváló átlövő hallatlan játéktudással felvértezett, motivációs erényekkel is rendelkező, a szakmát folyamatosan tanuló mester, akinek valamennyire sikerült ráncba szednie a pályán ezerfelé kézilabdázó, sokszor egyéni elképzeléseket erőltető játékosokból újra csapatot formálni. Ami nehezebb, mint játékrendszereket begyakorolni, alkalmazni. Ám még mindig fúrásra-faragásra, csavarozásra vár a védekezés. Látható némi fejlődés, de még nem áll stabil lábakon. És a távoli zónákból szerzett gólokban sem vagyunk túlságosan acélosak. Örvendetes viszont, hogy Ilić tényleg számít a fiatalokra. Nem csak a jegyzőkönyvbe vannak beírva, hanem játszanak is. Főleg az NB I.-ben, de a BL-ben is.

Azt is érdemes megfigyelni, hogy az idei sorozatban egyik csoportban sincsenek kiemelkedően, folyamatosan extrát nyújtó csapatok. Bárki bárkit elkaphat otthon, vagy idegenben is. Volt jó néhány meglepetés itt is, ott is. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy megjósolhatatlan, melyik négy gárda juthat a Final Fourba. Újra Mocsai professzor urat idézve: a sikerhez sportszerencse is kell. Nenadićékat sokan féltik a Vardar Szkopjétól, merthogy a Veszprém volt edzője, David Davis mindent tud egykori csapatáról. Ráadásul már egy korábban szétszedett, megszűnéstől fenyegetett Vardar is alaposan elrendezte a Telekomot a BL-fináléban. Mindent összevetve, Margucéknak azért így, építkezés közben is illene túllépni az észak-macedónokon a két összecsapás után.

Továbbgondolva a történetet: a gyengébbnek ítélt csoportban az élen végző dán Aalborg háromszor is kikapott. Igaz, hét ponttal többet szereztek, mint Laugéék. Több gólt is lőttek, de többet is kaptak. Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy az északiak egyértelműen annyival jobbak, mint Nilssonék. Ha mégsem sikerül az elit négy közé kerülni Mahééknak, használható az alaptétel: nem volt elvárás. Ha mégis, akár bravúrként is értékelhető lenne. Ráadásul Sipos Adrián is jelezte, hogy hiába nem elvárás, ők profik, akik az ellenfelekhez hasonlóan mindig győzni akarnak.

A másik magyar kézilabda nagyhatalomnak, a Pick Szegednek sincs kikövezve az útja a klub történetének első FF4–be jutásához. A Flensburg ellen a nyolc közé jutás még abszolút realitás. A Barcelona viszont nagyon kemény és rágós falat lehet, de az sem elképzelhetetlen. Eredménysoruk teljesen egyforma a katalánokéval: 8 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség.

Hamarosan kiderül, lehet-e legalább egy magyar klub a legjobbak mezőnyében. Az sem lenne baj, ha kettő is…

David Davis március 31-én a Vardar Szkopjéval tér vissza Veszprémbe.

Donát Tamás

A vezető képen David Davis. A fotó még akkor készült, amikor a veszprémiek edzője volt: Friedman Vogel/MTI/EPA