JÓZAN ÉSZ TÁRSASÁG – Nem kell nyafogni, hanem tessék csinálni!

Amíg ilyen a társadalom, addig sem kell nyafogni, hanem tessék csinálni! Többek közt ezt hangsúlyozta Kukorelly Endre író, költő, újságíró, kritikus a Józan Ész Társaság minapi rendezvényén, amelyen első ízben adták át a Molnár Margit-díjat.

A Józan Ész Társaság 2010 novemberében lépett a nyilvánosság elé, amikor felavatta az ismeretlen jó ember emléktábláját, és most az az ötletük támadt, hogy a környezetükben élő, ismert jó emberekre a társaság alapító elnökének emlékére létrehozott díjjal hívják fel a figyelmet.

A megyei könyvtárban a társaság tagjait az új elnök, Mezriczky Beáta köszöntötte, és hamar átadta a szót Rohonyiné Kovács Évának, a társaság korábbi elnökének, aki az újonnan alapított elismerés első kitüntetettjét, Berdálné Erzsikét köszöntötte.

– Kik ezek a jó emberek? – tette föl a kérdést a leköszönt elnök. – Ők azok, akik szót emelnek az elesettek, kiszolgáltatottak védelmében, s a maguk csendes módján tesznek is értük. Felelősnek érzik magukat közös ügyeink alakulásáért. Amikor a díjalapításról döntöttünk, valamennyiünknek Berdálné Erzsike jutott az eszébe. Erzsike 2014-ben az országos és az önkormányzati választások előtt a demokratikus ellenzék valamennyi pártját segítette a munkájával, szervezője volt a Világos Veszprémért mozgalom eseményeinek, támogatja a budapesti ligetvédők mozgalmát, megyénkben segítette a fekete ruhás nővér munkáját, csatlakozott azokhoz, akik minden hónapban egy hétvégén főznek a pokoli torony lakóinak és a hajléktalanoknak, karácsony előtt ajándékokat gyűjt a szegény sorsú családoknak, szerény nyugdíjából támogatja a lakhatás jogáért indított mozgalmat. Még folytathatnám… Az ember lényege élete teljes történetében szétszóródik, tehát nem véletlen Erzsike nyitottsága, felelősségvállalása másokért, fontos közös ügyeinkért. Őt gyermekként átélt tapasztalatai, az évek során hozott döntései alakították olyanná, amilyennek mi szeretjük és becsüljük őt. Büszkék vagyunk rá, ezért nem kérdés, hogy csak ő lehet az első díjazottunk.

A díjazott a következő szavakkal fejezte be köszönőbeszédét:

– Amit én tudok, azt tudja más is! Ez az én hitvallásom.

A díjátadót követően Kukorelly Endre beszélt a civilségről, mint hitvallásról.

– Minél keletebbre megyünk, annál hierarchikusabb egy társadalom – állapította meg. – Például nincs benne a társadalmi tudatban, hogy a miniszterelnökünk nem az elnökünk, hanem a mi alkalmazottunk. Felfelé bókolunk, lefelé taposunk, a nálunknál jobbaktól megijedünk, a rosszabbakat lenézzük. Nincs egészséges önbizalom, öntudat, megfelelő nyugodtság a társadalom tagjaiban. Ez a bipolaritás István és Koppány óta jelen van, lásd kuruc–labanc, népies–urbánus, mélymagyar–hígmagyar. Amíg ilyen a társadalom, addig sem kell nyafogni, hanem tessék csinálni!

Kukorelly nagyon is civilnek vallja magát. Abban a két és fél évben, amíg LMP-s parlamenti képviselőként dolgozott, szintén civilként, nem pedig politikusként működött.

– Az a civil attitűd, amely nem várja el, hogy eltartsák, hanem kiáll és tesz. Például szemetet szed. Ilyenben jó részt venni, és minél több embert bele kell rángatni. Akinek ilyen tevékenység közben volt már katarzisélménye, annak valamilyen karizmája képződik, amellyel másokat is be tud vonni. Erre az embereket tanítani kellene a születésüktől fogva, mert ez a kultúra maga. A kultúra az alap, nem csak a hab a tortán. Maga a politika is kultúra, de Magyarországon elrontották ezt a szót, itt a politika egyenlő a hatalmi harccal.

Aztán van itt még valami Kukorelly szerint: ha jó vagy, akkor lúzer vagy. Ha az ember meg tudja beszélni magával, ha azt mondja, nem érdekel, mit mondanak mások, én akkor is segítek, akkor lép be a civilségbe. A létezés egyformán problematikus minden ember számára, akár gazdag, akár szegény, csak kérdés, ki tud-e valaki lépni a saját problémáiból, és meglátja-e másokét.

– A profikat, azaz a politikusokat pedig nyomás alá kell helyezni – folytatta mosolyogva az író, – hisz minden nyomásra működik. Ők annyit tesznek, amennyit mi engedünk nekik. Csak a kritikus tömeg hatására fújnak visszavonulót. Emiatt nem szabad őket kárhoztatni: ők így működnek. Emiatt tartom iszonyúan fontosnak a civil kurázsit, mert a civilek tudják: ha csinálnak valamit, annak van hatása.