ILLIBERÁLIS – Ünnep, ami a nyakunkon maradt

Világ proletárjai, egyesüljetek! Na jó, csak vicceltem. De ennél jobb nem jutott eszembe május elseje kapcsán. A munka ünnepe, szóval valami ünnep, amiről az idősebbeknek eszükbe juthatnak a régmúlt majálisai, amikor néhai proletár Róza nagyanyám és Milán nagyapám ünneplőbe öltözve, büszkén vonultak a természetbe, dacolni a „munkásnyúzó rendszerrel”. Akkoriban a munka ünnepén illegálisan majálisozni hőstettnek számított.

Azután jött az átkos. Édesanya orgonavirágot tett az ablakba, és jókat lehetett enni, meg hancúrozni az erdőben, ringlispilezni, és jókedvű embersereggel ünnepelni a szocializmus vívmányait. A világ proletárjai időközben egyesültek, vagy nem, a vörös zászlós felvonulások és a munkások ünnepének harsány emléke pedig addig fakult, míg nem maradt más belőle, csak némi nosztalgia, vagy az sem.

Az a lényeg, hogy ezen a napon nem kell munkába menni. Most akkor hogyan? A munka ünnepén nem dolgozunk? Esetleg mégis lenne hagyománya a május elsejének, csak éppen a munkásmozgalmi gondolatot kell kihagyni belőle? Természetesen, hiszen a nemzeti együttműködés rendszerében nincsen sem mozgalom, sem proletár, manapság ennek emlegetése igen rossz ízlésre vall.

Valahogyan a nyakunkon maradt ez az illiberális munkásünnep, és jó, hogy semmire sem kötelez – még arra sem, hogy örüljünk neki.