HÜTYÜKÉM – Fél a bíró

Azt kérded tőlem, Hütyükém, hogy milyen szakra iratkozzon be a drágalátos Tónika, az unokaöcséd? Jótól kérded, édesapám, és a legjobbkor. Tudniillik most jó és hasznos választ tudok adni a kérdésedre.

Iratkozzon be az a gyerek erőszakra. Ennek a szaknak van jövője, semmi másnak. Mást ne mondjak neked, Hütyükém, az erőszak még csak most van igazán fellendülőben. De nemcsak nálunk, hanem a mi szeretett és vágyva-vágyott Európánkban és szerte a világon, mindenütt.

Kinek van ma félnivalója, gondoljanak csak bele. Csakis annak, aki képtelen az erőszakra. Meg legfennebb annak is, aki erőszakos, de nem eléggé. Cefetül erőszakosnak kell ám lenni, mert csak annak van eredménye.

Nemrégiben temettek el egy olasz ügyészt, aki üldözte a maffiát. Hát szétrobbantották, hogy ne üldözze. Azóta nem üldözi.

De ne menjünk messze, Hütyükém, BAZ megyében lassan már nem akad bíró, aki ítélkezni merjen a bűnösök felett. Én eddig azt hittem, hogy a bírókat a törvény védi. De nem gondoltam bele eléggé, hogy hát mi is az a törvény, eddig úgy tudtam, ők ülnek törvényt, ők mondják ki, mi a törvény azokra, akik ellene vétkeztek. De ha nem teszik őket golyó- meg késálló kalitkába, nem állítanak melléjük golyószórós különítményt, akkor az ő törvényük nem védi meg őket. A vádlott rájuk ordíthat, a vádlott sógora meg hozzájuk vághatja a széket. Ki védi meg a bírót a bűnözőktől, na ki?

És hogyan üldözi a rendőr a bűnözőt, ha a bíró nem vállalja, hogy ítéletet mondjon felette? Ha a rendőr látja, hogy a bíró fél, akkor ő is meggondolja, hogy érdemes-e utánaszaladni a zsiványoknak.

Nézd meg, milyen óvatosak a kéksisakosok Boszniában, ha rájuk lőnek, akkor ők sértődötten visszavonulnak. Be is jelentették, hogy oda nem mennek rendet fenntartani, ahol nincsen rend. De hiszen a „szabadcsapatok” is azért lődöznek országszerte, hogy rendet teremtsenek. És pajtás, miközben ropognak a fegyverek, az egyik szerb tábornok kijelentette, hogy náluk nincsen háború, csak rendet teremtenek.

Látod, Hütyükém, ez az új logika, amely századunk utolsó éveiben érvényesül, és ezt kell felismerni és ezt kell alkalmazni, nem pedig a régi, elavult elveket és módszereket, humanizmusról meg törvényességről.

Az erőszak Hütyükém, az egyetlen eszköz arra, hogy a jobbik bebizonyítsa, hogy ő a jobbik és hogy neki van igaza. S ha elég erőszakos ahhoz, hogy igaza legyen, akkor ugyanbiza, ki vonná kérdőre és ki kutatná, hogy kié másé az igazság?

Az erőszakosságot nem nehéz megtanulni, Hütyükém, abból mindannyiunkban van éppen elég. Ha körülnézel, láthatod: van, aki nemi erőszakot követ el, van, aki politikai erőszakot, a rockerek pedig zeneerőszakot. Nincs az életnek olyan területe, ahol ne a brutalitás érvényesülne. Ha pedig a kedves unokaöccs érvényesülni szeretne az életben, akkor ne legyen ő csupaszív ember, legyen agresszív, annak van jövője!

(Kvári Sinkó Zoltán posztumusz rovata az 1998 előtt megjelent írásaiból.)