DUPLA – A duma és a semmittevés helyett tenni kellene valamit

Veszprém környékén élőként időnként én is használom a város közepén kialakított dupla körforgalmú csomópontot. Összességében elégedett vagyok vele. Azt gondolom, az autók szempontjából ügyesen tervezték meg.

Persze én is mentem be már rossz sávon, de ez elsősorban a figyelmetlenségem miatt következett be. Különösebb baj sem lett belőle, csak egy körrel többet kellett mennem, hogy visszataláljak a megfelelő sávba.

Ha az autósok szempontjából jó is, a gyalogosokkal nem igazán számoltak. Nem volt szerencsés a város több kiemelt forgalmú gyalogosútvonalának ezen a szakaszán a gyalogosokra bízni az autók forgalmának a szabályozását. Úgy, hogy az autósok egy része még egy normál körforgalom előtt is csak lassan meri felismerni a szabad utat, s ezzel akadályozza a folyamatos forgalmat.

Persze nem csak körfogalomnál van ilyen. Aki ismeri Ajkán a Zenit ABC és a posta, illetve buszpályaudvar közötti, vagy Badacsonyban a vasútállomás és a móló közötti gyalogátkelőhelyet, az megerősítheti, hogy a két pont között galoppozva közlekedő gyalogosok nagyon kiszolgáltatottá tudják tenni az autósokat. Mielőtt még valaki leautósozna, jelzem, így vagyunk ezzel mindannyian, ha éppen nem kocsiban ülünk. (Ajkán egyébként éppen most változott a helyzet, lámpákat szereltek a zebrához, ami egy nagy lámpás kereszteződés és egy körforgalmú csomópont között fekszik. Nekem eddig még tetszett.)

Visszatérve a veszprémi duplához. Hajlamos vagyok én is azt gondolni, hogy itt is segítene a gyalogosok forgalmát ütemessé tevő jelzőlámpa. De mielőtt jelentős összegeket ráköltenének, próbát kellene tenni, mire számíthatnánk, illetve hogyan kellene megoldani. Jóval a választás előtt egyik ellenzéki vezetőnek javasoltam egy kísérletet. Úgy tűnik, nem nyerte el a tetszésüket, vagy nem akartak ilyen bizonytalan kimenetelű akcióba kezdeni, amiből akár még rosszul is kijöhetnek. Hogy ne vesszen el az ötlet, most itt megosztom mindenkivel. Talán lesz olyan, aki a duma helyett tenni is mer valamit az ügyben.

Első lépésben fel kellene mérni egy forgalmas nap meghatározott időszakának forgalmát. Majd egy ugyanilyen időpontban el kellene végezni az alábbi kísérletet.
Minden gyalogátkelőhely mindkét végére ki kellene állítani legalább egy-egy embert – még jobb, ha kettőt. Ők táblákkal, esetleg jól látható számkijelzőkkel arra kérnék a gyalogosokat, hogy várjanak 30-40 másodpercet, majd egyszerre átengednék őket. Lehetne ezt cifrázni azzal, hogy egyes gyalogátkelőhelyeken a másikhoz képest kis csúszással engednék a gyalogosforgalmat. Próbálkozhatnának a várakozási és az átengedési időszak változtatásával is. A lényeg, hogy az ütemesség megmaradjon.

Nagyon fontos, hogy az akciót jó előre meg kellene hirdetni. Persze nem konkrét időponttal, nehogy ezzel befolyásoljuk a forgalmat. Az előzetes kampány során meg kellene értetni mindenkivel, hogy közös érdek az autósforgalom gyors, ütemes zajlása. Hisz még az autóval sohasem közlekedő gyalogosoknak is jó lenne, ha a központon áthaladó autók rövidebb ideig szennyeznék a levegőt és gyorsabban haladnának a tömegközlekedési járművek. Mindezért legfeljebb egy percet kellene adni az idejükből.

Ha a kísérlet nem hozna pozitív eredményt, tehát nem gyorsítaná az autók áthaladását, nekem is, másnak is be kellene ismerni, hogy rossz ötlet volt. Ha ezzel szemben javítana a forgalmi helyzeten, akkor az illetékeseknek is felül kellene bírálni álláspontjukat.

Győrffy Árpád