DOBA – „Korszerű” európai irány súlyos kérdőjelekkel

Mi a baj a dobai pszichiátriai rehabilitációs osztály bezárásával? Ugyanaz, mint az OPNI-éval volt, vagy a fóti gyermekotthonéval. Az átgondolatlanság, a betegek és gondozottak megnyugtató elhelyezésének hiánya, a magasan képzett szakemberek és a nehézségek ellenére is kitartó háttérszemélyzet egzisztenciális ellehetetlenülése. Meg a sumákolás. Doba esetében a kormányzati szintű cáfolat, aztán az azt megcáfoló intézkedések.

Senki ne csodálkozzon azon, ha a közvélemény sanda szándékokat gyanít. Az OPNI, tudjuk, a Gyurcsány-kormány lelkén szárad. 2007 óta áll üresen a „Lipót”, egykori lakói ki tudja hol, szakorvosgárdája szanaszét szóródott, a szakmai programok félbeszakadtak. 900 dolgozó és 849 fekvőbeteg sorsa vált egy csapásra bizonytalanná, mert a hivatalos indoklás szerint: „Az OPNI épülete nem alkalmas a betegellátásra, gazdaságosan nem lehet működtetni. Ebben az épületben gyakorlatilag az utcát fűtjük.”

Kastélyok „újrahasznosítása”

Az OPNI, vagyis az1868-ban megnyílt, eleve gyógyintézménynek szánt Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda impozáns épületegyüttese műemlék, 40 hektáros, ősfás park veszi körül. A mai napig nem tette rá senki a kezét, jórészt a II. kerület szigorú tiltó rendelkezései miatt. Más a helyzet Fót és Doba esetében. A Károlyi-kastély és az Erdődy-kastély számos főúri lakkal egyetemben a tulajdonosok kiűzése után kapott csak olyan funkciót, ami idegen volt tőle. Lehet emiatt felháborodni, de ha már így fordult a történelem kereke, talán a gyermekgondozás, betegellátás volt az erőszakkal kisajátított kastélyok legelfogadhatóbb „újrahasznosítása”.

Maradva most már Dobánál, évtizedek teltek el azóta. Karbantartásra, felújításra csak szűkösen jutott, nemrég pedig egy helyütt beszakadt a tető. Lippai Norbert, a fenntartó Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója legalábbis ezzel és a műemlék épület állagának nagymértékű romlásával indokolta a kastély kiürítését. Kétszáz pszichiátriai és szenvedélybeteg, százhúsz dolgozó éli át most ugyanazt, mint annak idején a „lipótosok”. A főigazgató igyekszik megnyugtatni a közvéleményt. Bár a mi írásban feltett kérdéseinkre december eleje óta nem válaszolt, a megyei hírportálnak nemrég úgy nyilatkozott, hogy „…belső átszervezéssel a betegek ellátása a korábbi ágyszámon megoldható, valamint a dolgozóknak továbbra is biztosítani tudják a számukra megfelelő munkahelyet. A betegek egy részét Dobán más épületrészekbe helyezték át, a többiek a sümegi pszichiátriai centrum frissen felújított épületrészébe kerültek. […] a költségbecslés szerint a műemléki kastélyépület teljes rekonstrukciója nettó 2,1 milliárd forintba kerülne. […] egy európai uniós forrás révén Veszprémben egyesítenek akut pszichiátriai ellátásokat, valamint a jelenleginél több beteg rehabilitációs elhelyezésére nyílik lehetőség Sümegen.”

Kezelés a kórházi falakon kívül

Mi akkor a baj? Hát a sumákolás. Az előzményekről, az ellentmondó nyilatkozatokról itt írtunk. Rig Lajos, a térség országgyűlési képviselője továbbra se látja megnyugtatónak a kétszáz pszichiátriai beteg jövőbeni ellátását. Február 17-én a Parlamentben arról kérdezte a kormány illetékeseit: „Mi lesz a betegek sorsa? A Sümegre kerülő betegek miként lesznek elkülönítve a járóbeteg szakellátás épületétől és a gyermekorvosi rendelőtől? Mivel eleve óriási a szakemberhiány a szociális szférában és egészségügyben, miként oldják meg a betegek ellátását? Mi lesz a közel 120 dolgozóval? Miként biztosítják számukra a napi két óra ingázást másik intézménybe, illetve maradéktalanul számíthatnak-e a felmondási idejükre járó végkielégítésre? Elvileg 400 milliót költöttek a kastély körüli parkra, hova folyt el ez a pénz? Kinek kell ez a kastély?” Rétvári Bence államtitkár válaszában elmondta, hogy „az elmúlt húsz évben jelentősen változtak a mentális betegek kezelési lehetőségei és a kezelések hatékonysága. Ebből adódóan a betegek egyre nagyobb hányada kezelhető kórházi falakon kívül. A veszprémi gondozói minta – az úgynevezett közösségi pszichiátriai ellátás – több évtizedes hagyománnyal rendelkezik és a korszerű európai iránynak is megfelel. Lényege, hogy a kezelés minél inkább a beteg saját lakóhelyén, környezetében, családi és szociális közösségében folytatódjon. A pszichiátriai fekvőbeteg kapacitások újragondolása és modernizálása régi szakmai igény. Ehhez adnak segítséget azok a különböző pályázati források is, amelyek lehetővé teszik a pszichiátriai járóbeteg szakellátás további fejlesztését. Egy korábbi pályázat révén, kiemelt projektben történhetett meg a pszichiátriai osztály fejlesztése is. Beteg nem marad ellátatlanul, ahogy eddig, úgy ezután is minden beteg hozzáfér a számára szükséges egészségügyi ellátáshoz.” Szóval semmi konkrétum, hacsak a parkmegújítási munkálatok felsorolását nem tekintjük annak.

A „lipótosoknak” is azt ígérték…

Tételezzük fel nagy jóindulattal, hogy a korszerű európai irány hazai adaptációja ezúttal hiba nélkül lezajlik. De akkor miért nevezte egy hónappal ezelőtt ugyanez az államtitkár politikai hisztériakeltésnek a dobai intézmény bezárásáról szóló híreket? Dilettáns kommunikáció? Sumákolás? Sanda szándék? A kételyek azonban nem csak emiatt jogosak. Annak idején a „Lipót” bezárásakor is azt ígérték, hogy a szakmai teamek együtt maradhatnak, a betegek elhelyezését pedig megoldják. Nem úgy lett. Az akkori tiltakozók, a szakmaiatlanságot és ingatlanbizniszt emlegetők most nem hallatják a hangjukat. Pedig tehetnék, hisz ugyanaz történik. Csak azóta még kevesebb a szakápoló, a házigondozó, a beteg hozzátartozót otthon ellátni és felügyelni képes család. A korszerű európai irányból épp csak a korszerűség meg az európaiság hiányzik. Joggal aggódhatunk hát a pszichiátriai betegek és a környezetükben élők biztonságáért.

Fogadjuk el, hogy a dobai Erdődy-kastély a mostanra lepusztult állapotában tényleg nem volt alkalmas rá, hogy egészségügyi intézmény működjön a falai között. A felújítása alsó hangon kétmilliárdba kerülne, de az a pénz nyilván másra kell, valami újabb, nagy nemzetstratégiai beruházásra. Mi lesz akkor vele? Úgy tudjuk, eladni nem lehet, mert az örökségvédelmi listán szerepel. Szakértők azonban nem zárják ki, hogy ez változni fog, mivel komoly magánbefektetők érdeklődnének iránta.

Ki, miből, milyen célra és kinek

Kinek kell ez a kastély? – kérdezte Rig Lajos a Parlamentben és kérdezik sokan vele együtt. A Turista Magazin egy 2017-es írásában mesés kirándulást ígér a 90 hektáros kastélyparkban. Jó az, hogy megújították, rendbe hozták? Jó, bizony. Baj lenne, ha a kastélyt magát hagynák összedőlni a közepén? Igen, baj lenne. A kérdés már csak az, ki, milyen (köz?)pénzből, milyen célra és kinek a hasznára. Nincs abban semmi meglepő, hogy az emberek a miniszterelnöki vőre és az ő üzleti körére tippelnek. A bodajki Hochburg–Lamberg-kastély megvétele és turisztikai célú felújítása csak egy példa a sok közül. Szóval kíváncsian várjuk, kié lesz a dobai kastély és ha már a pszichiátriának mennie kellett, nekünk, sokaknak, miféle örömünk jut majd benne. Addig pedig megnyugtató, konkrét válaszokat várunk a szaktárcától Rig Lajos kérdéseire, amelyeket a betegek, a hozzátartozók és a dolgozók nevében megfogalmazott.