Egyéb

Digitális autizmus – avagy a képernyő és az agyunk találkozása

A figyelemzavar, a gyermekek körében tapasztalható szorongás és a digitális autizmus tünetei az utóbbi években megsokszorozódtak. A tudomány művelői ezekért a géphasználatot teszik felelőssé. Viszont visszafelé sem szorítható a világ. Hogyan menthető meg akkor a jövő generációja?

A gyermekek „kütyüzését” itthon még kevesen ellenzik, viszont a Szilícium-völgyben élő számítógépes guruk a gyermekeiket 14 éves korukig nem is engedik a képernyő közelébe.

A tudósok azt állítják, a nyomkodás ugyanazt a három agyi területet támadja, mint a kábítószer: a figyelmet, a döntésképességet és az indulatkezelést. Az agyat a megértett és átélt valóság fejleszti, az ok-okozati viszonyokat térképezi fel. Ez a lehetőség a képernyőn beszűkül, a következméy a digitális autizmus. Az ember egyik alapszükséglete az önálló tevékenység.

A kisgyerek: egyedül akarom felépíteni. Az iskolás: egyedül akarom írni. A kamasz: közöd? A felnőtt: ez az én házam, az én kertem, én csináltam…

A virtuális tapasztalat nem alkalmas a valóságos életfeladatok megoldására. Például a M.Craft játék fejleszti a térlátást, a kreativitást, azonban a „májkraftozó” gyerekek jó része nem tud két kockát egymásra rakni. Az agy csak a szabad játék alkalmával fejlődik.  

Az életkorhoz nem illő technika használatának következményei vannak. A gépező gyermek nem tud hibázni, a hibákkal felmerülő problémákat nem tudja megoldani. Jön a düh, az indulat: a digitális autizmus. Egy jól működő felnőtt például kitűzi a célt: azt a hegyet megmászom! Csurog róla a víz, alig kap levegőt. A hegytetőre érve úgy érzi, mégis megérte. Boldog. Az agyát elönti a dopamin. A drogfogyasztó három perc alatt ugyanolyan jól érzi magát, mint aki megmászta a csúcsot. Csakhogy másnapra elillan az elégedettsége, az örömérzése.

A digitális drog ugyanígy működik: a dopamint felvevő receptor telítődik, a gyerek nem eszik, ki sem dugja az orrát a szobából, tisztára depressziós.

A vizsgálatok igazolták, akkor boldog a gyermek, ha a számára fontos személy rá figyel, időt tölt vele. Apára, anyára és testvérre van szüksége, meg a barátaira.

Nos, akkor dobjuk ki a gépeket? Dehogy! Tároljuk rajtuk az ismereteket és az adatokat.

Az agyat pedig őrizzük, használjuk valóságos életünk, valóságos problémáink megoldásra.

Fotó: Getty Images

Veszpremkukac

Recent Posts

ÉVIDÉZŐ – Ezen kukacoskodtunk tavaly

Nem túl vidám, de azért izgalmas éven vagyunk túl, minden (ál)szerénységet nélkülözve, kiváló cikkek sokaságán…

7 év ago

BÚÉK – A Balatonnál már délben koccintottak

A 12 éves, alsóörsi Érdi Ferenc Vince nyerte a pezsgődugó-kilövő versenyt. Kölyökpezsgővel. Sarkunkban az új…

7 év ago

CINIKE 2.0  – Az éhező viadala

Ádáz ellenségek voltunk, hónapokig háborúztunk. Nagyra becsültem a találékonyságát, az intelligenciáját, a túlélési technológiái elkápráztattak.…

7 év ago

NAV – Dohányár és online kassza

Amíg a december vége a kormányközeli médiában arról szólt, hogy az előnyös adóváltozásoknak köszönhetően mennyivel…

7 év ago

MESEKÓRHÁZ? – Az állam nem adja!

Mi lesz a Veszprémbe tervezett gyermekkórház épületének sorsa? – tette fel az írásbeli kérdést dr.…

7 év ago

PLT-BOTRÁNY – Nyomoznak az Orbán-interjú ügyében

Információs rendszer vagy adat megsértése bűntett elkövetésének gyanúja miatt indított nyomozást a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság…

7 év ago