Az égiekkel múlatja az időt Veszprém órásmestere

Meghalt Bakonyi József. Vékony alakja, mindig kifogástalan öltözete hozzátartozott a Kossuth utcához. Köszönésben megelőzni lehetetlen volt, örömteli mosoly kíséretében üdvözölt mindenkit. Szakmáján kívül számtalan módon, adományokkal szolgálta imádott városát.

Ha a polgár szónak még lenne becsülete, akkor azt mondhatnánk, Bakonyi József Veszprém polgára volt. Értené az olvasó, hogy olyan embert veszítettünk el, aki a szakmáját, az órásmesterséget kiválóan értette, s aki példát mutatott az adakozásban, a kulturált, közös szórakozásban.

Bakonyi József a hetvenes években kapható, gyakran csempészett orosz óráinak szerkezetét ugyanolyan odaadással bütykölte, mint a neves svájci márkák gyártmányait. Tulajdonosaikra egyforma megbecsüléssel tekintett. Nála a nyugdíjas, ódivatú ruhát viselő asszonynak kijárt az asszonyom megszólítás, de uram volt a gimnazista, hogy szokja a felnőttek világát, a tiszteletadás módját. Műhelyként a legjobb helyen bérelt üzletet. A Lordok Háza földszintjén a hetvenes években rengeteg parányi szerszám varázsolta el a betérőt. Józsi sokszor a kuncsaftok előtt igazította a szerkentyűket. Később világmárkák kereskedését próbálta ki, elegáns, csillogó-villogó üzlet lett a műhelyből. Jól ment Józsinak, vagy ahogy sokan ismerték, Fülesnek. Ő viszont nevetve mesélte, nem érti a sok rátarti uraságot, akik elfelejtették, hogy együtt kezdtük a Haszkovó paneljaiban, az első autónk pedig használt Trabant volt, aminek úgy örültünk, hogy bekopogtunk a másikhoz két üveg sörre nagy örömünket megosztandó.

Órát lehetett igazítani megjelenéséhez, 12 után néhány perccel elindult ebédelni. Volt törzshelye is, de minden új helyet kipróbált. Nemcsak hirdette, hogy a helyi vállalkozókat támogatni kell, de ennek szellemében élt. A rendszerváltás környékén indult különböző polgári körök tagja lett. Józsi kisembernek mondta magát, de a kilencvenes évek elején azt hitte, mostantól rajtunk, polgárokon is múlik Veszprém fejlődése. Belevetette magát a tervezésbe. Addig is támogatta a tőle segítséget kérőket (iskolákat, rendezvények szervezőit), azonban azt igyekezett nem nagydobra verni. A Pannon Várszínházét nyilvánosan vállalta. Szerette a színházat, tisztelte az ott folyó munkát. Az évad végén az általa ajándékozott márkás órát, később pénzt kapott a legjobbnak minősített színész és színésznő.

Azután Bakonyi József álmait elcsalták. Azt látta, az új világban a svindli, az ügyeskedés jobban számít, mint egykor. Jóval nagyobbak a tétek. Becsapták, üzletétől megfosztották. De az igazi polgár mindig megtalálja a módját a folytatásnak: kitalálta, hogy a Bástya áruház földszintjére betoppanók először vele találkozzanak. Bérelt egy asztalt, azon dolgozott. Szomorkás mosollyal mesélte, hová jutott „vénségére”. De ugyanolyan precízen cserélte az elemeket, szerezte be a hiányzó alkatrészeket. És megmaradt számára a legfontosabb, a kuncsaftok szeretete.

A vezető képen Bakonyi József órásmester. Fotó: Veszprém Kukac archív