A tanár időnként szélmalomharcot vív

Negyven éve, ha beléptünk egy osztályterembe, első pillantásra tudtuk, melyik figura a tanár. Az öltözete, a ruhája, a frizurája, a testtartása azonnal mutatta. Ma a hatodikosok körében hosszan keresgéli az ember, a sok farmeres alak közül melyik is lehet a pedagógus. Találjuk meg és köszöntsük őket!

Nosztalgiázhatunk azon, mennyire voltak példaképek mindenféle szempontból anno a tanárok, akiket az év egy napján biztosan köszöntöttek, de többnyire a másik háromszázon is tisztelettel emlegettek. Mostanában inkább fordítottnak tűnik a helyzet, de talán a pandémia sokakat ráébresztett a pedagógusi munka értékére. Amikor a karantén idején ötödszörre sem értette meg a csemete a terület- és a kerületszámítást, akkor a legtöbben tisztelettel adóztak gyermekük tanárának. És szemük fénye nem azért nem boldogult, mert gyenge felfogású! 

Rádöbben a szülő

Arra volt kénytelen rádöbbenni a kedves szülő, hogy bizony nem figyel a tanítandó. Képzeljük el, ha az iskolában a harmincnak csak a fele nem figyel, mennyit jegyez meg a tananyagból a nebuló. Aki azután a témazárót sem lesz képes fényesen megírni, mire a szülő – tisztelet a kivételnek – a tanárt hibáztatja, neki lenne a dolga, hogy megtanítsa a kölyköt. Mindezt nem épp hízelgő jelzők közepette adja elő házastársának, egy másik szülőnek – a gyermek jelenlétében. Aki örül, hogy megúszta a büntetést, de akiben azt erősítik meg, hogy neki nem kell erőfeszítést tennie, a tanár dolga, hogy őt megtanítsa – bármire is.

Ki volt a Paidagógosz?

A tanár egy darabig folytatja a szélmalomharcot, küzd az osztályban azért az ötven százalékért, amelyik haladni akar vele, azonban egyre feszültebb, egyre fáradtabb. Túlélni akarja a napot, és azzal a néhánnyal haladni, akiket érdekel a planktonok világa, akik örömmel beszélgetnek a rómaiak harcmodoráról vagy akiknek tetszik Petőfi Akasszátok föl a királyokat! című versének lendülete.   

Hogy mitől változott ekkorát az oktatás világa, arról tanulmányok sokasága készült. Az egyik minden bizonnyal az információ megszerzésének számtalan új lehetősége. Anno például úgy tudtuk, a pedagógus szó görög eredetű, rabszolgát jelent. Paidagógosz volt a megnevezése azoknak a művelt rabszolgáknak, akik az előkelők gyerekeit iskolába kísérték, a könyveiket vitték, majd a tanítás végeztével hazakísérték őket, és otthon felügyeltek rájuk. A szóösszetétel jelentése: pais = gyermek; agein = kísérni, vezetni; vagyis paidagógosz = gyermekkísérő. A római kultúrában is megjelent ez a foglalkozás, de náluk a pedagógus fő feladata már a gyerekek oktatása, nevelése volt. Mi magyarok ezt az értelmezést használtuk idáig, de például Skandináviában csak a bölcsődei gondozók, az óvónők és börtönök felügyelői a pedagógusok. Vagyis amint az egykori forrásokat digitalizálták, könnyebben hozzáférhetők lettek az internet segítségével a kutatóhelyek forrásai, még ezt az egyszerű rabszolgaságot is másként értelmezzük!

Boldog felnőtt lesz a gyerekből?

Mint ahogy azt is, hogy mit kellene megtanulnia egy kisdiáknak, hogy sikeres, boldog felnőtt váljék belőle. Hogy a magyar tantervekben előírt tananyag felét sem kellene a fejükbe gyömöszölni, helyette jóval több önismeretre, a viselkedési normák ismeretére és betartására, az együttműködés gyakorlására lenne szükség. Elfogadnunk, hogy ebben a folyamatban a tanár vezeti a diákot, de nem diktál, nem uralkodik fölötte. A magyar társadalom tanulja még a vízszintes kapcsolatok technikáját, az eddigi alá-fölé rendeltségi társadalom helyett az együttműködés világát. Nehéz átélni a nap számtalan percében, ráadásul ez a folyamat mostanában megtorpanni látszik. Hosszú távon még sincs más esély: évek óta az ENSZ legboldogabb emberek listáját Dánia, Svédország, Kanada vezeti. 

Idősödő pedagógustársadalom

A tanárok próbálkoznak, amíg tudnak. A tanári kar gyors mértékben öregszik: az MTA felmérése szerint a ma dolgozó 116 ezer tanár közül az 50–59 éves tanárok aránya jelentősen, 27-ről 35 százalékra nőtt. A 60 évesnél idősebbek részaránya majdnem megötszöröződött, 2-ről 9 százalékra emelkedve. Ezzel szemben viszont markánsan csökkent a 30 évesnél fiatalabb tanárok aránya, 9-ről 6 százalékra. Hasonlóan nagyot zuhant a 30–39 éves korcsoport aránya is, 27 százalékról 18-ra. Pályakezdők szinte alig vannak, számuk fél és másfél százalék közötti. Riasztó figyelmeztetés: kémiából nem indítottak egyetemi, főiskolai képzést a jelentkezők hiánya miatt.

Naponta példák igazolják, hogy a legjobbak tudják a szakmájukat, értik a gyerekeket. Tisztelettel és partnerként segítik őket. Ezt a folyamatot szülőként méltányoljuk. És köszönjük.

Fotó: Népszava