A SZÁJER-ÜGY – Egy központilag elfuserált coming out

Mi a baj Szájerrel? Nem, nem az, hogy állítólag homoszexuális. Üzenem ezt annak a Fidesz-szimpatizáns ismerősömnek is, aki pár nappal ezelőtt egy Facebook-kommentben buzizott egy vidámat Homonnay Gergelyt emlegetve. Szájer József meleg, ez közbeszéd tárgya volt, amióta a politika színpadára lépett. Ettől még lehetne hiteles ember, de nem az.

Azt hiszem, erre mondják, hogy felrobbant az internet a hírtől. A Fidesz alapítója, a párt európai parlamenti frakciójának vezetője, a pudingszilárdságú Alaptörvény szigorú tekintetű szülőatyja egy brüsszeli melegorgiáról az ereszcsatornán leereszkedve próbált meglépni, amikor a járványügyi korlátozásokat magasról megsértő népes férfitársaságon rajtaütött a rendőrség. Csúnya egy történet, de nem a politikus esetleges szexuális irányultsága miatt.

Az eset pénteken este történt, vasárnap Szájer váratlanul lemondott a brüsszeli mandátumáról. Senki nem értette miért éppen most, az uniós költségvetést és a rendkívüli támogatásokat megakasztó jogállamisági cirkusz kellős közepén. A pártja ugyancsak vasárnap a munkásságát méltató, hálás szavakkal búcsúztatta, pedig ők akkor már tudták, tudniuk kellett az igazságot. Mert azt ugye nem gondolja senki, hogy a frakcióvezető nem számolt be a történtekről azon melegében (bocsánat) az itthoniaknak, amint megszabadult az őt igazoltató rendőröktől? Talán már pénteken éjszaka. Kit hívott vajon? Orbánt? Habonyt? Rogánt? A kormányzati kommunikációs guruk mindenesetre a legrosszabb válságkezelési döntést hozták, de erről majd később.

Itthon és szerte Európában röhög az internet népe, vicces és ízléstelen mémek, karikatúrák születnek, boldog-boldogtalan Szájeren köszörüli a nyelvét. Az LMBTQ ellen minden fórumon megnyilvánuló zsigeri homofóbok se lenyelni, se kiköpni nem tudják a dolgot, hisz mégiscsak skandallum, hogy a keresztény-konzervatív értékrenden ilyen csorba esett. De előbb-utóbb majdcsak beugrik valakinek egy idepasszoló sorosozás, ami kisegíti őket az átmeneti zavarukból és felmentést ad az alól, hogy gondolkozzanak. Pedig lenne min.

Amikor a Fidesz megalakult, akkoriban nem számított bűnnek az épp harcosan liberális, az egyházat is pökhendin alázó fiatal demokratáknál, amit ma annak nyilvánítanak. Aztán vettek egy nagy fordulatot, konzervatívvá váltak, zászlajukra az Isten-Haza-Család jelszavát tűzték. Ez így önmagában rendben is volna, hisz az emberek többségének fontos ez a hármas eszmerendszer. Még a liberálisan gondolkodóknak is, akik között számos hívő akad. A baj akkor kezdődött, amikor a kereszténység, a haza és a család nevében kirekesztővé váltak, megbélyegeztek mindenkit, aki nem passzolt a „fősodor” egyre szélsőségesebb értékrendjébe és mindezt politikai szintre emelték. Nem csak a magyar parlamentben, hanem az európaiban is. Na, Szájernek akkor kellett volna lemondania, nem adni az arcát ehhez az irányváltáshoz.

Kiábrándító, ha a nagy eszmék vezéralakjairól kiderül, hogy gyarlók, álszentek, vagy épp ócska érdekemberek. Mindegyikre tudnánk példát mondani. És ha lebuknak is, mennek, csinálják, mondják tovább, bele az arcunkba, összezárva, kőkemény véd- és dacszövetségben. Mert nekik áll a világ. Szájer helyében most elvonulnék egy toleráns nyugat-európai országba, de mindenképpen eltűnnék szem elől. Úgy lenne elegáns, az lenne emberi. Az elmúlt pár napban már éppen elég hülyeséget csinált, nem kéne tovább fokoznia.

Hogy pontosan mit is? Megsértette egy ország járványügyi szabályait. Szánalmas és szégyenletes módon próbált meg menekülni, aztán amikor nem sikerült, a képviselői mentességével takarózott. Ha a hírek igazak, drogot találtak nála. Nem a helyszínen, a hátizsákjában. Nem állt ki szombaton, hogy maga számoljon be a történtekről és benyújtsa a lemondását, hanem várt vasárnapig, amikor is egy lelkizős mellébeszéléssel igyekezett megúszni a megúszhatatlant. Végül kedden, amikor robbant az ügy, nyilatkozatban vállalta a „személyes botlását”, arra kérve a közvéleményt, hogy ezt a harminc éves kitartó és elkötelezett munkája fényében értékeljék. Könyörgöm! Egy ilyen ereszcsatornás mutatvánnyal mégis hogyan?

A nemzetközivé dagadó botrány nem csupán az ő kudarca, hanem a kormányzati kommunikációs gépezeté is. Mégis mit gondoltak a nagyokosok? Hogy nem fog kiderülni? Nem tudták, hogy Belgiumban nincs kussban a rendőrség és még működik a sajtó? Szájert akár szimpatikussá is tehették volna, ha egy karakán coming out-ra ösztönzik, de rosszul mérték fel a helyzetet és a lehető legrosszabb ukázt adták neki. Vagy már annyira elvakította őket a hatalom, hogy azt gondolják, ez is belefér?