A kályhás-ház megmentőre vár

Veszprémben, a Buhim utca elején évek óta egyre siralmasabb állapotban roskadozik egy valaha szebb napokat látott épület. Nem valószínű, hogy a tulajdonosa ezt a sorsot szánta neki. Akkor miért? Megkerestem, megkérdeztem, Zana Ferenc pedig elmesélte a Prohászka-féle kályhás-ház történetét.

Az épület 1998-ban, versenytárgyalásos licittel került a szomszédos éttermet tulajdonló és évtizedek óta működtető cég birtokába, amelynek jelenleg is ő az ügyvezetője. Korábbi írásunkat itt olvashatják.

– Valamikor egy Prohászka nevű kályhás lakott benne, a városban az épületet sokan még ma is kályhás-ház néven emlegetik. Négy apartmant, mellette standard hotelszobákat, a földszinten rendezvénytermet, a tetőtérben pedig turistaszálláshelyet terveztünk benne kialakítani. Maga a ház nincs műemlékvédelem alatt, de műemléki környezetben áll. Szerettük volna megőrizni, hogy ne tűnjön el, mint a mellőle lebontott két épület, amelyeknek a helyén ma egy murvás parkoló van.

– Huszonnégy év eltelt azóta. Mi történt? Pontosabban mi nem?

– Ma már látom, hogy ezt én szúrtam el. Neki kellett volna állni azonnal és az akkori építési árakon megcsinálni. De nagyon lekötöttek a cég ügyei, dolgoztunk szakadásig, halogattam és megrekedtünk a terveknél.

Három komplett tervdokumentációt tesz elém, kettő, négy és hat éve készültek. A rajzokon egy megújult épület, szépen helyreállított homlokzattal. A valóság ezzel szemben egy védőhálóba burkolt, omladozó ház, beszakadt tetővel a város kellős közepén. Azt mondják, ha egy épület tetőzete megroskad, onnantól kezdve menthetetlen.

– A tetőhöz már megjött a faanyag, helyre szeretnénk állítani, de nem könnyű kivitelezőt találni egy ilyen munkára.

– Ezek szerint még nem adta fel?

– Nem. Jó ideje figyeljük már a pályázati lehetőségeket, de eddig mindig „lyukra futottunk”. Most éppen egy ilyen sincs. Pedig az önerő rendelkezésünkre áll, hitelképesek is vagyunk. Egy 500–600 milliós beruházásról lenne szó, amihez jó lenne társat, befektetőt találni, mert a covid nekünk is nagyon betett. Bármilyen üzleti, partneri konstrukcióra nyitottak vagyunk, akár el is adom. Nem csak az épület menekülhetne meg, de munkahelyeket is teremtenénk, adóbevételt is jelentene az államháztartásnak.

– Mi van, ha nem sikerül?

– Ha végképp nem találunk partnert, akkor megkérem rá a bontási engedélyt. A kályhás-ház helyén lesz egy újabb belvárosi foghíj, egy újabb murvás parkoló. A régi Veszprémből megint eltűnik valami. De még mindig nem érzem úgy, hogy ennek eljött az ideje. Talán épp ennek a cikknek a hatására valaki ránk talál.

Vezető fotó: a szerző